Debreczeny György
itt élek ebben a korban
Z. Németh István nyomán

(nem akkor)

a busz nem akkor indult
amikor reggelizni kezdtek a katonák
homlokom a betört tükör előtt
megfagyott cseresznyevirág
itt élek most ebben a korban
pávák rózsák és darutollak között

a busz nem akkor indult
amikor elkezdődött a cseresznyevirágzás
buddhista szerzetest rajzolt a bánat
távoli fügefát észlelt a radar
alatta valaki ott meditált
de nem a buszt várta hanem

csak a megvilágosodást

*

(szemüveg nélkül)

szemüveg nélkül az öröklét
annyira hosszú
autóbuszpótló csuklós autóbuszok
indulnának szerte a világba
de én most nem szeretnék csuklani
rám simul az égi kék
begörcsöl felzabál kiokád
a szabadversek vadlibái
nem szoktak ilyen korán
a szívkamrában tartani röpgyakorlatot

*

(nem hiába)

a katonapótló katonák nem
akkor kezdtek reggelizni
amikor az autóbusz nem indult
nem hiába szagoltál bele
angyalod hajába
a ficus religiosa törzsének
támasztva hátadat
pávák rózsák és darutollak daloltak
elindultak szerte a világba
rájuk simult az égi kék
rájuk simult a mindenség

*

(ennyire még sohasem)

az ember hazamegy és dalol
egy csatornafedélnek
a szemfenéken kötelező a romlás
ezüstdrót artériát mutat a lelet

nem lelem szemüvegemet
sőt szemüvegtokomat sem
ebben a hosszú betokosodott
jólétben öröklétben

még sohasem hebegtem ennyire
pedig csak azt akartam mondani
még sohasem lebegtem ennyire
egy lehegesztett csatornafedél

helyett