Bagdal Zoltán
999

„Éhes voltam, és adtatok ennem.
Szomjas voltam, és adtatok innom.
Idegen voltam, és befogadtatok.”

Mt 25,35-41

mert még látlak titeket
itt vagytok velem
velem laktok mindnyájan
a részeim vagytok
ti akik szűk és kurta
utcákban jártok
félpercenként hátranézve
ti kik mikor ráléptek az útszéli
nárciszra átmentek
az utca másik oldalára
ti akik nyelveken szóltok
ti akik nem látjátok
hogy a vályogról
évek óta omlik le a mész
ti akik a békesség álarcával
bármikor körbetáncoltok
bárkit aki néz titeket
ti akik mindig boldogok vagytok
és soha nem veszekedtek
ti akik mindig boldogok vagytok
és mondtam már hogy soha sem veszekedtek?
ti akiknek kitépték az egész
idegrendszerüket savba mártották
majd visszahelyezték belétek
ti akik beszéltek hozzám
józannak tűntök de
szátok nem mozog mégis
hallom mit mondtok nekem
ti a ti mosolyotokkal szemeket
és füleket lehet takarni
ti akik mosolyát fültől
fülig vágták be
ti akik felajánlani szeretitek a segítséget
ti akiknek ezegy rágógumi
ti akik a hátam mögött arról
beszéltek használlak titeket
(a segítség lelkes felajánlása után)
azért mert girhes vagyok
ügyetlen és elesett
hogy aztán fél éven keresztül le se szarjatok
(hogy használhatnálak így, kedves?)
ti akik nyelveken szóltok
nem veszitek észre hogy
a vályogról évek óta omlik lefelé a mész
ti akik tükörbe nézve
ordítva maszturbáltok ha irgalmatokra gondoltok
ti akik irgalmatokra gondolván
nézitek magatok a tükörben
és ordítva maszturbáltok
ti akik fehér galamboknak hiszitek magatok
de vályogszínű madarak sem vagytok
(sárszínű verebek)
nem ismeritek sem a szeretetet
sem az irgalmat
csak azt
mikor az orgazmus pillanatában
saját tekintetetekben elveszve
üvöltetek a tükörben
ti akik az omladozó vékony
mész alól
kilátszó vályog vagytok
üvöltsetek bele a tükörbe
az nem szól vissza
nem is hall titeket