A fürdő falait és a kád oldalát barna és szürke lerakódásokkal tarkított kerámialapok borítják. Amikor rájuk nézek, szarupikkelyekre vagy zsindelytetőre gondolok egyből. A csap rozsdás, a zuhanyrózsa rozsdás, a bojler rozsdás, a kád alja vízkőfoltos. A fürdőkád mellett mosdó, a mosdó fölött tükör. A tükörben csak akkor látom magam, ha a mosdó szélébe kapaszkodva lábujjhegyre állva nyújtózkodok.A csepegő túróhalmok olyanok, mintha izzadó gumók, például olvadó, vaskos cukorrépák lennének. Pitty-pitty-pipitty, pitty-pitty-pipitty, kopognak ritmikusan a savócseppek a kádban.A savónak furcsa illata van, de azért nem kellemetlen. Hidegség árad szét az orromban a hatására. A savó illata hideg és halvány mentazöld.Most pedig egy hang belopózik a tudatomba, pardon, a mesélő tudatába, és arra int, hogy ideje beleszőni egy párbeszédet a leírásba. Hogy megtörje a leírás egyhangúságát, hogy fodrozódás legyen az állókép tavának víztükrén. De engem, a narrátort, most ez egyáltalán nem érdekel. Kizárólag a csepegő túrókra összpontosítok, meg arra az emlékhalmazra, ami az eszembe jut róluk. Bocsánat, hogy elkalandoztam. Bocsánat, hogy a mesélő elkalandozott.
Minden túróadag egy textilnégyzetbe csomagolva lóg a rúdon, amit a négyszög átlós csúcspárjaiból kötött két szoros csomó tart. Ez a fehér textilanyag a tetra. A pamuttetra nagy nedvszívó képességű, légáteresztő. Babapelenkák népszerű alapanyaga. Pelenkába csomagolt házitúró.A túrókészítés Rosa Bagat dolga. A tehéntejet kiüresedett, gondosan összeválogatott, különböző méretű csalamádés, uborkás, savanyú paprikás befőttes üvegekbe tölti. A tárolóüvegek kezdetben az autógarázs alatti pincében sorakoznak, nejlonnal borított, földre fektetett deszkákon. Néhány nappal később a pincéből a lakóházba kerülnek, a lépcső alatti holt térben állnak. Aztán megsavanyodik a tej, megképződik az aludttej. Rajta a tejföl rész, legfelül pedig egy vékony hártyaréteg. Utóbbiból készül a sült vaj és a vajalja. De ez most mellékes, mert a túró az aludttejből lesz. Rosa Bagat az aludttejet az üvegekből a pamuttetrába gyűjti egy merőkanállal, a pamuttetra egy műanyag lavórban kiterítve. A többit már elmondtam, mennek a sodrófára satöbbi. Végül összeáll a csepegő kórus. Sok minden eszembe jut ezekről a pamuttetrába csomagolt csepegő túróhalmokról. Őszintén szólva, tetszik a formájuk. Hatalmas fokhagymára emlékeztetnek vagy sztalaktitra, közelebbről retekcseppkőre, gyökérrel felfelé álló, kihúzott fogakra, gömblombikra, fehér léggömbre. Erre az összesre emlékeztetnek. Elnézést, kicsit szét vagyok esve. Valamiért tejtől duzzadó női mellek is eszembe jutnak róluk. De a kád zománcos felületéhez csapódó cseppek hangja a kedvencem. Pitty-pitty-pipitty, pitty-pitty-pipitty.Ha eléggé összpontosítok, olyan, mintha most is hallanám őket. Most, amikor felidézem őket, vagyis hát a mesélő idézi fel – ezt valahogy mindig összekeverem. Mintha ezek a savócseppek szüntelenül csepegnének, véget nem érőn az emlékek múzeumának egyik apró raktárhelyiségében. Persze, nekem mindig is nyugtalan volt az elmém, élénk a fantáziám, és fecsegő a szám. Pitty-pitty-pipitty, pitty-pitty-pipitty. 