Gyetvai Balázs
Az uszodaváros úszógumija

Ázok az utcán, halak úsznak mellettem,
tortaszeletként válnak le kis területek
az Uszodavárosról. Halak próbálják kitölteni
a hiány körvonalait, vödörrel merítenek vizet. –
Hegyek közötti völgy horpadásaiba öntik bele. A víz átvérzően üres.

,,Pikkelyeink agyonázott macskák –
ma éjjel is sírnak a halak”

Hányszor mártsuk bőrfelszínünket
maró sav akácleveleibe?
Hányszor rágnak majd a szavak
bőrkerületeket ki ujjaink városából?
Hányszor vág ki ereket
összeszorult véna-vasútállomásainkból
az események végletének bonckése?

Rejtelem – úszok. Emeld
ujjaid levegőbe, ha fulladni merészelnél,
az úszógumit a klóros viasznyomatok körívén
megpattintom, ha elkapsz: úszunk tovább.
Ha nem – megfulladni is egyedül kell,
bár tudom, erről sem lehet sokat mondani.