Verebes Ernő
Magányterület

Agyhalálomat túlélve
Most kezdődik a galiba
Ásít fejemben a hiba
Állapotom mégis mozdul
S befizetek egy mozira
Ahol elborzadva látom
Igazságom roncs hajója
Szellemterhem vontatója
(Mire képes már a test is!)
Süllyedni kezd a filmvásznon
Míg a messzi láthatáron
Közelít a világpestis
Bűnös vagyok, de a vétkek
Bíráimnak bűvös hada
A szívemben tisztán égnek
Hűlő testem melengetik
S lágy passzátszelek lengetik
Kalózzászlóit az égnek
Felcsillanó lopott kincsem
Olvad bennem, mintha volna
Énem és önmagam között
(Fém a késben, kés a vajban)
Volt és van és lesz, mi nincsen
Vagy csak úgy, összeomolna
Minden. szúrnak, lenyugtatnak
Csendruhát visel mindenki
Képzeletem színezetlen
Árnyékomat földre festi
Madaraim elrepültek
Fittyet hányva szemnek, fülnek
Én vagyok az, beismerem
Ki pofátlan fenekedik
Magam lettem a hetedik
Megszámláltatott az arcom
S gonoszok közt utolsóként
Dühönghetek e kudarcon
De most végre nagyot robban
Valami a függő síkon
S a vakvilág táblájára
Megvilágosodva írom:
Jó szándékú agy-mozimban
Tovább pörög török, görög
S aki éri, a szaracén
Billentyűimet dicséri
Ciprián, ciprusi vátesz
Jóslata, mely bolonddá tesz
Tudjátok, a hites rétor
Kinek fennkölt Karthágóját
Télen ellepik a gólyák
Madarak nevében jöttem
Mondja: ilyen képmutatást
Mely vitrázs az ég tükrében
Nem látott még kommunista
Sem a szárd valláskutatás
Nem normális, ha mentális
Bajom ily szép verset ver szét
Mert e pár sor, mi tagadás
A vélt értelemnek babért
Terem, hisz egy csomó pofás
Rím cseng benne, és ez csodás
Závár kattan a fegyveren
Elnémulok szavaimért