Horváth Ottó: Mozzanatok (Részlet)*
2. […darázs a görögdinnyében]

Sikerült végre kivárnom, hogy az éjszakai égbolt a szememre boruljon. A padon ücsörögtem, a hajókat és a hullámokat néztem, és vártam. Gyerekkori kék bársonynadrág; gyógyír a fájdalomra, ami a munkahelyi számítógép képernyője előtt töltött napok során csapódott le bennem. Számok és újra számok. Százalékok, valószínűségszámítások, tervezetek, kockázat. Hogyan lehetne az életet plusz vagy mínusz előjelek nélkül, nem szorzás vagy osztás végeredményének látni. Hogy a végösszeg egy idő múltán nullára váltson. De most minden olyan lassú. Valóságos. Szinte nyilvánvaló és végérvényes. Kabócák hangja vibrál az örökös szellőben. A háttérben a sűrű városi forgalom alattomos zúgása, és némi erőfeszítéssel ki tudom hallani belőle egy robogó hangját, akárha darázs zúgna egy görögdinnyében. Közeledik, köröz, de véletlenül sem távolodik. Gondolataim összefüggéstelenek. Azt mondják, a csillagok a tengerbe hullnak. Amikor nem látja őket senki. Én nem látom őket. Az ellenállhatatlanul virágzó leanderbokrokra a márvány partisétány mentén a kékbálna-szívként lüktető város sokszínű fénye vetül. Előttem kirajzott, fiatal és idős, napbarnított testek. Fehérbe öltözött, esti kiadásban. Minél bűnösebb vagyok, nyilván annál közelebb kerülök az Istenhez. Ezzel a gondolattal játszom. Úgy morzsolom, akár a rózsafüzért. És valójában Ő olyan távolságban van tőlünk, amelyet míg élünk, le nem mérhetünk. Küldök egy SMS-t egy eszkortnak egy internetes listáról, és néhány hosszú pillanatig a halott telefon képernyőjére meredek, míg fel nem villan a válasz. Az ismerős fény ismétlődése most másként szúrja a szemet. Később majd a bűntudat elnyomja a csontokban érzett fájdalmat. Beveszek valamit útközben, gondolom, és felkelek a padról. Cialist, mindenképp, ahogy szoktam. Ha nem muszáj, mért szégyenkezzek emiatt is. Az életem semmivel sem lenne egyszerűbb és könnyebb, ha tudnám, mi értelme ennek az estének és ezeknek a szavaknak.

* Oto Horvat: Momenti. Akademska knjiga, Novi Sad, 2025. Fordította: Beszédes István