Murányi Zita
háztetők

Közel volt Kalambaka de Delphoi éppúgy kimaradt sose fogod kiismerni magad gondoltad a vízi paradicsomban se az athéni romokat első nap a mosdót akartad fölfedezni amikor hajnali kettőkor befutott a busz a köztéri gyrososnál nem volt azt hajtogattad akkor bemész a tengerbe majd elvégzed ott a hajnali papírból épült házakat szívedbe zártad ez volt az utolsó dolog ami igazán tetszett égszínkékek és felhőnyi fehér szegély díszítésnek a körtáncot sosem élvezted négykézláb kúsztál lábak között elrepült a cipőd valaki küldött egy ingyen kört térdelésből néztél föl az arcok között képtelen voltál eldönteni melyik nem görög a barátnőd hajszínéhez illett nem ízlett mind egyszerre mozgott megelevenedő oszlopsorhoz hasonlítottad őket és magadat istennőnek a szívedhez nőnek a tengerből kifelé jövet lábujjaiddal simogatod meg a hajnali háztetőket.