Murányi Zita
ikon

A kukoricás kenyér a maracuja szirup és a vaníliás kóla mellé talán még befér egy-két hullám a kosaradban úgyis összeroskad mire a szállásra érsz a repülőgép most lazítja meg kondenzcsíkját a terasz fölött olyan sivár az ég mint odahaza elolvadt sirályok visszhangja megfagyott körözés próbálod megtörténté tenni ami elmaradt szívedbe zárni a Meteorákat a levegőben lebegő csipkeujjú sziklákkal de nem vagy az aszkézis híve a fenség közelében sem érint meg egy kihalt kolostor megint kilógsz a sorból szorít a szoknya csak araszolva arcodba lóg cintányérnyi nap mint túlmázolt narancsos glória amit a fénynek sikerült föléd horgolnia festetlen ikon állsz a busz előtt bekeretez a benzingőz.