Murányi Zita
újjászületés
a kád megcsontosodott katamarán
elhullt hajszálak szögesdrótjai
a sárga gumikesztyűben műanyagkacsák
alszanak csutakolás közben
behajóznám lelked lakatlan partszakasz
szíved fekete pont a kaleidoszkópban
ahová egy mákszemnyi múlt begubózott
összerázhatod vagy ebben a sötét középpontban
szivárványként nyelődnek el az elnémult zivatarok
a fürdőt belengő after shaved illata
elvegyülve a kamillaerdő keserű molekuláival
újabb sebeket szakít fel a nedves törölközők
kezet fognak a párában mint keresztfát ácsoló hajótörött
a mindennapok dzsungelébe lépve a fénynek
is más lesz a mértékegysége
az égen darabka nyár súlyosodik a csillár
a töréseken át már őszi fény szivárog
az ablakok bontják meg a sárga lombokon
támaszkodó kiszivárgó tömött gőzfátyolt
nem vagyok összeomolva
számon törésteszt a rúzs
reggelre fölszakad a rajta csimpaszkodó por
csak csókod akad fönt az őszi levélsorompón.