Ványai Fehér József
Dráma és/vagy titok

Látom, ahogy biciklire pattansz,
Hát persze, hogy zöld ruha van rajtad,
Nem is „ruha”, inkább valami „felső”,
És farmer, miben az ember felnő.

Ahogy megkötöd a csomag nyakát
A tartón, inogni inog, habár
Rutinos vezető vagy, kajakos
Is, nem pusztán szép, hanem aranyos.

Dráma vagy titok, dráma és titok,
Elszáll a lélek, a test meginog,
Megsejtve, hogy hol ennyi a dráma,
Nehezen kerül elő a „hátha”.

És mégis, mégis törleszkedni kell,
Inkább pusztítja, nem emeli fel,
Így csak önmagadnak vagy avatár,
„Sohase mondd, hogy vége”, „soha már”.