Zsigmond Soma
szárny/repülés

a madarak kinyitották szárnyaik és
én portréba álltam
jobbbra fordultam hogy az arcom
jobb fele látszódjon és
arcomban az erek kidudorodtak
felsejlettek megmutatták
magukat olyan voltam mint
egy hegy amit először
lát az ember olyan voltam mint
egy völgy amit először
lát az ember olyan voltam mint
egy portré amit először lát az ember
grafittal van húzva az arcom vonala grafit
a borostám grafit a szám

grafit a hajam felhőszerű rendje
grafitból születtem – így nézzetek rám

a grafit megette a testemet
így nyújtózom tovább
egyre csak húzom
avagy
hova tovább
szétterülni – s megenni Európát
ahogy tanítottad
ahogy tanultok ahogy meg va”gyo”n írva

egy a sok közül
s megint orgonaszó
emlékeimbe megint feledkezem
egy vagy több
számadás
hogy legyen valakinek valamit kiinnia
– s hátha ez így van jól
egy szent szó van:
(ezt mi nem ismerjük)
hány apokrif
hány szárnyszegett madár
legyen mit ki inni

hol vannak az angyalok kérdezik majd
s mondom sehol
mert
nincsenek
angyalok