Gyetvai Balázs
Kórházi kilátás

a nővér rám szólt hogy ne nézzem a szemetest
pedig csak a fényt figyeltem rajta ahogy
széthullik a műanyag tetején
reggelire két szelet fehér kenyér
egyik sem akar lenyelődni
a vaj kemény mint a diagnózis
a mellettem fekvő férfi
minden hajnalban megkérdezi:
„ma már jobban van?”
és mindig ugyanúgy mondja,
mintha valami protokoll lenne
amitől ő is életben marad
az ablakban egy pók
több idegrendszert épített mint mi mindannyian
néha csipog valami
nem tudni kié a hang
kinek a tüdeje döntött úgy
hogy elég volt
minden szag kórházi
még az is ami bennem van
kinézek
és a parkolóban egy férfi hány
a fehér autóra
valahogy ez megnyugtat