Murányi Zita
nyaraló

A nyaralóhelyen ahol elmúlt
a gyermekkorom a SZOT mindig a rozzantabbŰ
szállót utalta ki mamának a másikat az új
vécé és a fehér csempe miatt irigyeltük
olyan voltam mint az eltűnt gyerekek a
régi üdülő halljában dákóval kezemben
szerencsétlenkedtem hányszor sikerül felborítani
a gombát álmomban üldöztek a gyilkos galócák

A nyaralóhelyhez ahol elmúlt a gyerekkorom
park is tartozott a fából épült emeletes tákolmány
tetejéről ugrottam le amikor megérkeztél hogy
imponáljak emlékszel vérzett a fogam
esés közben csúnyán megütöttem a szám így
puszit sem adtál úgysem tudnám viszonozni
vagy összevéreznélek ha pusziadás közben a seb
ismét szétreped

Mindig azt vártam hogy megérkezz a nyaralóhelyhez
ahol elmúlt a gyerekkorom ülj le a bárpulthoz málnaszörp
helyett rendelj nekem pepsi kólát aztán kísérj le minket a
tekepályához de ne engedd hogy nyerjek a bábuk
jöttödre maguktól hasra fekszenek maradj egy napot
kettőt aludj itt mama befizeti neked is a szállást másnap
erdőkirándulás csomagolnak hideget nem olyan
finom mint vacsora után a tatárbifsztek emlékszem
leszidtál megettem a vendégeid elől szó se volt róla
hogy vendégként vendégeket hozol

A nyaralóhely előtt ahol elmúlt a gyerekkorom feküdt
egy kövér kidöntött fatörzs ott nyaltam el a poharas jégkrémeket
műanyag kiskanállal lábammal néha a semmibe rúgva
azt mondtad Uganda gyönyörű hely és az éhező kölykök mellett
csimpánzok élnek Afrikában én meg apuci örök kis majma akkor is
amikor nem voltál ott és egyedül rugdostam a semmit
keresve a fa lemetszett gyökereit

Bezárták a nyaralót, csak a szebbik szárny maradt,
ahová sosem kaptunk beutalót. Húsz év múlva
feszítem fel a sorompót,
addig szándékosan kerültem hogy újra királylány
legyek a bejáratnál szétszórt tűlevelek
fekszenek, mintha valaki fölboncolt volna egy élő
karácsonyfát, mi az ünnep tartalmát ástuk el
egy doboz melyére, soha senki sem fogja kicsomagolni

minap került kezembe régi bakelitlemezed,
emlékszem recsegett a hangod
fölé énekeltük a fehérebb az orgonánál-t
kislányként nem szerethetem azt amit te
hiába állítottad a tatárbifszteket is meg üresen a hagymát
te könnyeztél helyettem a nyaralóhelyen ahol
elmúlt a gyerekkorom mindig hasonló számokat
játszottak az előszobában állok hangtalan
nézem a temetés óta ránk maradt poros zakóidat
zsebükbe nyúlok hogy hogy nem maradt semmi
apród amivel mama tömte ki nehogy
megegyenek a molyok földre zuhan a béléséhez
tűzött csíkos levendulás zacskó.