Bozsik Péter

Szívtan, csontafa

"már más világból való vagyok"
(Sz. J.)

(Végül magvait
szétrúgva fölpattant apám
narancsfeje)

Fonnyadt narancshéj
Ablakpárkányomon a
meztelen alkony
sárgája vonaglik így
- vattával bélelt szemüreg

Figyel a neon-
csőbe rejtett szemgolyó
A hallgatás bonc-
kése alatt Üvegrák
hűl Kavicsszemén nyers rés

Húsmellű gépek
nyúlnak a gyomorba A
lerakatba Majd
megmarkolnak valamit
Aztán meg eleresztik

Égő tenyérben
parázsló pont Csonka
bordák emelkednek
nehéz sárból Ragyogó
csontod égre verődik

(Szívverte ritmus
- mondatra mondat a költő
se fény se föld)

Weissbrunn, 1999. október 26.