A Ludasi-tó védetté nyilvánítását célzó első írásos dokumentum (a napjainkban rendelkezésre álló adatok alapján) 1954-ből származik (szeptember 23.). Ez nem más, mint a Szerb Biológiai Társaság szabadkai fiókszervezetének Dr. Sima Grozdanić-hoz, a Szerb NK természetvédelmi hivatalának igazgatójához címzett levele. A levélírók megemlítik, hogy Radovanović professzornál tett látogatásuk alkalmával szó volt "Szabadka és környéke érdekességeiről" valamint a Ludasi-tóról amelyet "gazdagon benépesítenek a madarak", de a "madarakat a nagy számú vadász (420) háborgatja" és ezért "egyes fajok már nem költenek itt." "Kérjük Önt, igazítson útba bennünket, hogy milyen módon lehetne megvédeni a tavat" mert "hisszük, hogy néhány évi védelem után sokkal gazdagabb lenne madarakban." A levelet Aleksandar Rafajlović elnök és Szőlősi Gyula titkár írták alá.
A természetvédelmi hivatal értesítette a Szerb Biológiai Társaság szabadkai fiókszervezetét, hogy a levelet megkapták, csakúgy, mint Radovanović professzor levelét (sajnos ez a levél nem hozzáférhető). Az átiratban megemlítik, hogy a természetvédelmi hivatal értesült a Ludasi-tó gazdag élővilágáról és annak pusztításáról. "Amennyiben a tó flórjának és faunájának a gazdagságáról és a pusztításról szóló adatok pontosak, a természetvédelmi hivatal meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, hogy helyezzék védelem alá és megóvják a kártételtől." Az átiratban továbbá az áll, hogy előzőleg "meg kell állapítani a terület értékét."
A Ludasi-tó természeti értékeinek a felméréséről nincs adat. Ellenben a Szerb NK természetvédelmi hivatala az 1955. június 14-én a 172-es szám alatt kelt végzésével védetté nyilvánította a Ludasi-tavat. A végzés mellé a védelmi intézkedések végrehajtásához kapcsolódó utasítást is meghozták.
A Ludasi-tó védelméről szóló első végzést csak három éves időtartamra hozták meg. Ezért a természetvédelmi hivatal a Szerb Biológiai Társaság szabadkai fiókszervezetével való konzultálást követően 1958. június 14-én 01-335-ös számmal új végzést hozott.
Csornai Richárd volt az, aki 1956. július 15-én a természetvédelmi hivatalhoz eljuttatta az első olyan kérvényt, amelyben külföldi szakember meghívásához kért jóváhagyást. Csornai vendége Lothar Goetz volt Németországból. A vendég a Ludasi-tavon és a Carska barán szerzett benyomásairól a "Rövid jelentés a jugoszláviai természeti rezervátumokban tett látogatásról" című cikkében számol be a Zaštita prirode (Természetvédelem) című folyóirat 8. számában (35. és 36. oldal, Belgrád 1956). Ismereteink szerint a Ludasi-tó védetté nyilvánítását követően ez az első külföldi ornitológustól származó beszámoló a tóról.
A Ludasi-tóhoz kapcsolódó első (mai napig fennmaradt és hozzáférhető) hivatalos jelentés Vera Broz szabadkai tartózkodásáról szól (1956. december 24-e és 26-a között), aki a természetvédelmi hivatal igazgatójának a meghagyása alapján beszélgetett az ottani biológusokkal a Szabadka környéki ritka növényekről és a már védett Ludasi-tó körüli állapotokról. Beszámolójában ezt írja: "Sturc Béla botanikustól (a tanítóképző tanárától) szép adatokat kaptam a szabadkai homok növényeiről." "Noszán, a Ludasi-tótól keletre a homokból egy mamutfogat ástak ki, úgy tűnik, hogy ezen a helyen egy egész csontváz található."
A Ludasi-tó természeti értékeinek első átfogó bemutatását A. Rafajlović és Szőlősi Gyula készítette el (Zaštita prirode, 11. szám, 34-37. oldal, Belgrád 1957).
A Ludasi-tavon meggyűrűzött madarak közül elsőnek egy szürke gém került meg. A szürke gémet Mikuska József gyűrűzte 1959. július 09-én, ami azután szeptember 25-én került meg Mauritániában, Nyugat-Afrikában. Az eltelt két és fél hónap alatt a madár 4200 kilométeres utat tett meg.
1. Ramsari terület 1997. március 28-a óta.
2. IBA-terület, nemzetközi jelentőségű madár-élőhely 1989 óta.
3. Kékcsőrű réce program. A nyolcvanas években és kilencvenes évek elején, Magyarországon folyamatban volt a kékcsőrű récék visszatelepítését célzó projektum. A tervek között szerepelt Jugoszlávia bevonása is a programba. Erre azonban nem kerülhetett sor hazánk helyzete miatt a kilencvenes évek elején.
4. ACROPROJECT. A nádiposzáták vonulási útvonalainak a felderítésére irányuló nemzetközi programba - madárgyűrűző akciók szervezésével a Ludasi-tavon - bekapcsolódott a szabadkai Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete.
1. Ludasi-tó védelméről szóló első végzést a Szerb NK természetvédelmi hivatala hozta meg a 172. szám alatt, 1955. június 14-én.
2. A második végzést ugyancsak a természetvédelmi hivatal hozta meg a 01-335-ös szám alatt, 1958. június 14-én.
3. 1971-ben meghozták a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló konvenciót (Irán, Ramsar 1971. február 02.).
- 1973. Vajdaság SZAT végrehajtó tanácsa kezdeményezte, hogy a Ludasi-tavat vegyék fel a ramsari egyezmény listájára
- 1976. A JSZSZK kormánya ratifikálta a ramsari egyezményt.
- 1977. A Ludasi-tó bekerült a ramsari egyezmény jegyzékébe (1977.03.18.).
4. A szabadkai KKT a 08-011-34/82-es számú rendeletével 1982. március 29-én határozatot hozott a Palics-Ludas regionális park megalakításáról. A regionális park keretein belül a Ludasi-tó északkeleti részét Ludas néven szigorú természetvédelmi rezervátummá nyilvánították.
5. 1991. májusában a regionális parkot két részre osztották: a Palicsi-tó és környéke valamint a Ludasi-tó és környéke egyenrangú részekre, azzal, hogy mindkét terület védett maradt (autóút).
6. 1994. A szerb kormány a 110-3571/30-03-as számot viselő rendeletével augusztus 31-én Ludasi-tó természetvédelmi rezervátum néven nyilvánította védetté a tavat.
Boris Garovnikov