A Ludasi-tó jelentősége a hüllők és kétéltűek meglévő és potenciális diverzitásának fenntartásában

Bevezető

Hazánk területén a biológiai sokféleség nem egyformán oszlik meg. A biodiverzitást szem előtt tartva a hegyvidéki területek, kanyonok és szorosok, őserdők, homokvidékek és barlangok mellett a mocsarak fajgazdagsága kiemelkedő jelentőségű. Különösen akkor válik ez szembetűnővé, ha az említett területeket összehasonlítjuk az ország többi részével, ahol már erőteljesen kifejezésre jut az emberi behatás, és az ökoszisztémák alapvető változásokon estek át (Stevanović et Vasić, 1995a).

Jugoszláviában viszonylag kevés a természetes tó. Ezek közé tartozik a Ludasi-tó rezervátum, ramsari terület is. A Ludasi-tó Észak-Bácskában, Szabadkától tizenkét kilométerre, keletre terül el, és majdnem ugyanilyen távolságra van a horgosi határátkelő is (Stanković, 1989). A Ludasi-tó felülete, a 4 kilométerre fekvő, jóval ismertebb Palicsi-tó felületének csak mintegy a felét teszi ki (320 ha). A két tavat peremcsatorna köti össze egymással. A Ludasi-tó jellegzetes pannon tó, amely a homok és a lösz határán alakult ki gazdag élővilággal.

Herpetofauna

A Ludasi-tó és környéke természeti értékei közé mindenképpen oda kell sorolni a viszonylag sokféle hüllőt és kétéltűt. A tó különlegessége a mocsári teknősök (Emys orbicularisEmys orbicularis) kifejezetten sűrű populációja. A szakirodalomban a területnek, pontosabban a Palicsi-tó herpetofaunájáról az első részletesebb leírását Prša (1954) adta, ő 11 kétéltűt és 6 hüllőfajt említ. Az általa felsorolt fajok közül egyedül a gyepi békáról (Rana temporariaRana temporaria) szóló adat vitatható. Valószínűbb, hogy a mocsári békáról (Rana arvalisRana arvalis) van szó, amely gyakori faj a szomszédos és hasonló jellegű magyarországi területeken, és megtalálható Horvátországban és Romániában is, míg a gyepi béka Magyarországon például, kizárólag a magasabb fekvésű területeken fordul elő, amelyek távol esnek a jugoszláv-magyar határtól (Dely, 1967). Ezt a feltételezést látszik alátámasztani Prša megjegyzése is, hogy a gyepi béka egyelőre csak potenciális tagja a jugoszláv herpetofaunának. Várható, hogy előbb vagy utóbb előkerül, ami a kutatások intenzitásától függ.

Radovanović (1964) csak általános adatokkal szolgál a Pannon-alföld herpetofaunájáról.

A Ludasi-tó közvetlen közelében, Kispiacnál Džukić (1974) rábukkant a homoki gyík (Podarcis taurica tauricaPodarcis taurica taurica,) újabb lelőhelyére. Džukić és Pasuljević (1983) a barna ásóbéka (Pelobates fuscusPelobates fuscus) jó néhány előfordulási helye mellett megemlíti a Ludasi-tó északi partja mentén elterülő Hajdújárást is. A tarajos gőte (Triturus dobrogicusTriturus dobrogicus) Törökkanizsa környéki előfordulásáról Crnobrnjanin et al. (1989) számoltak be, míg e faj elterjedési területével kapcsolatban Arntzen és munkatársai (1997) az általuk készített elterjedési térképen felölelik a Ludasi-tó környékét is.

A cikk szerzője rövid ludasi tartózkodása alatt 1997. július 20-a és 23-a között a következő fajokat jegyezte fel: zöld levelibéka (Hyla arboreaHyla arborea), barna varangy (Bufo bufoBufo bufo), zöld varangy (Bufo viridisBufo viridis), tavi béka (Rana ridibundaRana ridibunda), kecskebéka (Rana esculentaRana kl. esculenta), erdei béka (Rana dalmatinaRana dalmatina), fürge gyík (Lacerta agilisLacerta agilis), zöld gyík (Lacerta viridisLacerta viridis), vízisikló (Natrix natrixNatrix natrix) és rézsikló (Coronella austriacaCoronella austriaca). Az Agárdi József által összegyűjtött és a szabadkai Városi Múzeumban őrzött herpetológiai anyagot átnézve megállapítást nyert, hogy a gyűjteményben megtalálható a fürge gyík egyik változata is (Lacerta agilis var. erythronotaLacerta agilis var. erythronota), amely a Prozivkáról származik. A fürge gyíknak erre a variációjára jellemző a háton végigfutó pirosas vagy barnás sáv. Az említett gyűjteményben található még egy homoki gyík (Podarcis tauricaPodarcis taurica) is a Kelebiai erdőből.

A szakirodalomban fellelhető adatok, a Városi Múzeum gyűjteménye és a terepi tartózkodás alkalmával látottak alapján megállapíthatjuk, hogy a Ludasi-tó és környéke otthont ad 11 kétéltű- és 11 hüllőfajnak. A fajok száma ennél bizonyára nagyobb, várható pl. a mocsári béka (Rana arvalisRana arvalis) előkerülése. Kisebb a valószínűsége, de feltételezhető a parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensisVipera ursinii rakosiensis) megkerülése is.

Az említett AmphibiaAmphibia és ReptiliaReptilia fajok megtalálhatók a mellékelt táblázatokban, amelyekben a nemzetközi normák alapján fel van tüntetve minden faj státusa, veszélyeztetettsége, védettsége, és endemikus volta. A táblázatokban olvasható rövidítéseket a Biodiverzitet Jugoslavije (Stevanović et Vasić, 1995b) című kiadványból vettük át. A nemzetközi jelentőségű fajok esetében megadtuk az élőhelytípusokat is (CORINE), a fajok endemitását, a veszélyezetettségük IUCN kategóriáját. A BRN a berni konvenció védettségi kategóriáit jelöli, a C-kategória a CITES-re utal, a BN a német védettségi törvény jele (Bundesnaturschutzgesetz és Bundesartenschutzverordung, Bonn 1986). A HA az Európai Közösség országainak törvényes rendelkezéseire utal (Herpetofauna Anexes to the proposed EC habitats directiv I.II.88). Minden faj mellett feltüntettük az adott faj védettségének a státusát Szerbiában - ZSR (Szerb Közt. Hív. Lapja 50. szám, 1993. július 09. A természeti ritkaságokról szóló rendelet, II. Lista). A természeti ritkaságokat (+) jel jelöli, csillag (*) utal azokra a fajokra, amelyek felhasználása és forgalma ellenőrzés alatt áll. Azokat a fajokat, amelyek nem állnak ilyen ellenőrzés alatt (-) jellel jelöltük.

A herpetofauna diverzitását veszélyeztető tényezők

A kétéltűek és a hüllők világviszonylatban veszélyeztetettek, egyre csökken a számuk. Különösen a kétéltűek vannak kitéve sok veszélynek. A faj- és egyedszám csökkenésére nagyon sok tényező van kihatással, de közülük is első helyen áll az emberi tényező, vagyis az emberi tevékenység környezetkárosító hatása. A negatív hatásoknak leginkább a síkvidéki erdők, sztyeppék és mocsarak vannak kitéve.

Az egyes tevékenységek negatív hatásai

- Az autochton területek megváltozása

a) Történelmi idők

Az 1335. évből származó első írásos dokumentumok már említik Ludaspusztát a templommal együtt a tó déli partján. A déli és a keleti parton feltárt számos archeológiai lelőhely bizonyítja, hogy ezen a területen az ember már a neolitikum óta jelen van. A történelem folyamán, különösen a középkorban a tó körüli települések többször elpusztultak és elnéptelenedtek, majd újra benépesültek.

b) Újabb idők

Az autochton területek felaprózódtak és lecsökkentek, nagy mezőgazdasági komplexumok alakultak ki, az agrotechnikai eljárások alkalmazása, az erdőirtás, az útépítés, az urbanizáció és az infrastruktúra kiépítése károsítja a környezetet.

- Szennyeződés

A vegyszerek és a különféle mérgek széles körű alkalmazása végzetes hatású a herpetofaunára. A Ludasi-tóra nézve nagy gondot jelent a Palicsi-tóból a peremcsatornán át érkező, ásványi sókkal terhelt víz. A nagy foszfáttartalom miatt a vízi növények mértéktelenül szaporodnak és felgyorsul az eutrofizáció. A felhalmozódó és bomló szerves anyagok csökkentik a víz oxigéntartalmát, a felhalmozódó iszap miatt pedig csökken a vízmélység. A szennyező anyagok a tápláléklánc útján felhalmozódnak az élőlényekben egészen a halálos dózisig.

- A vegetáció elégetése

A tarló- és a nádégetéssel csökken a füves peremterületek élővilágának a sokfélesége és ezzel együtt a herpetofauna is. A közelmúltig a Ludasi-tó nádasát kivágta és felhasználta a lakosság, napjainkban azonban egyre kevesebben vágják és hasznosítják a nádat.

- Közúti közlekedés

Minden tavasszal és ősszel a párzás és a telelésre való készülődés idején tanúi lehetünk a kétéltűek helyi migrációjának. A Ludasi-tó körüli forgalmas utak nagy veszélyt jelentenek ezekre az állatokra. A kétéltűek a rájuk leselkedő veszélyek és a nagyszámú elhullás ellenére sem képesek változtatni a kialakult vándorlási útvonalakon.

- A kutatás hiánya

Faunisztikai és ökológiai szempontból a Ludasi-tó és környéke nincs kellően feltárva, ezért megalapozatlanok az ismereteink az egyes fajok populációinak az állapotáról, méretéről, sűrűségéről, korösszetételéről, szaporodóképességéről stb. Szükség van a populációk állapotának a hosszú távon való figyelemmel kísérésére, a biomonitoringra.

- Előítéletek és tévhitek

A kétéltűek és a hüllők gyér ismerete és az öröklött hagyományok miatt nálunk sok előítélet él ezekkel az állatcsoportokkal szemben.

(A táblázatok és az irodalomjegyzék a szerb nyelvű szöveg végén találhatók)

Ana Paunović

Természettudományi Múzeum, Belgrád

(Fordította: Gergely József)

A Ludasi-tó és környéke hüllőinek névjegyzéke

(nemzetközileg nem jelentős fajok)

A Ludasi-tó és környéke potenciális kétéltűinek és hüllőinek

névjegyzéke, valamint helyi és nemzetközi jelentőségük