A korunkra annyira jellemző környezetszennyeződéstől szűkebb pátriánk sem mentes, a fokozott iparosodás, a települések terjeszkedése, természeti értékeink mértéktelen fosztogatása miatt egyre súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk. A környezetszennyezés következményeire csak késve reagálnak az illetékes intézmények és hivatalok, a problémák megoldása részleges és felületes. Természeti értékeink megóvása nagyon ritkán haladja túl a törvényes védelmi intézkedések papíron történő megfogalmazását. Az intézményeken kívül tevékenykedő szakemberek, a természetszerető polgárok egyénileg nem tudták befolyásolni és helyes irányba terelni a hivatalos állami szervek és intézmények munkáját. Ez az elégedetlenség szülte azután az önszerveződési kezdeményezéseket, az olyan polgári egyesületek megalakulását, mint amilyen a Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete is.
Az egyesület megszületése Szabadkához, pontosabban a Ludasi-tóhoz kötődik. Az ifjú természetbúvárok 1985 áprilisában szerveztek először kéthetes kutatóakciót a tó partján. Ekkor még a Vajdasági Ökológusok Egyesületének a keretében és elvi támogatásával. Hamarosan még ennek az évnek az őszén megalakult a szabadkai tagozat. Csakhamar kitűnt azonban, hogy a folyamatos kutató és nevelő céllal szervezett akciók lebonyolításhoz nélkülözhetetlen egy önálló egyesület létrehozása. A Ludasi-tó déli partján, Šupljak mellett 1987. április 27-én a napsütötte égbolt alatt néhány tucatnyi lelkes természetbarát, fiatal biológus és amatőr természetbúvár Csornai Richárd (1903-1984) gyógyszerész, európai hírű madárkutató nevét felvéve megalakította az ökológusok egyesületét. Tíz év távlatából elmondhatjuk, hogy az alapokmányban lefektetett célkitűzések érdekében sokat dolgozott és agitált az egyesület vezetése és a tagsága. Környezetvédelmi kutatótáborok szervezésével kettős célt valósít meg az egyesület. Egyrészt azon munkálkodik, hogy az ifjú nemzedékeket beavassa a környezetvédelmi szempontok alapján kialakított nevelési programokba, aminek az a célja, hogy a felnövekvő generációk másként viszonyuljanak a természeti értékekhez, a természeti javak emberi célra történő hasznosításához, hogy előnyben részesítsék a környezetvédelmi szempontokat mindennemű emberi tevékenység megtervezése és kivitelezése alkalmával. Másrészt pedig a szakemberek bevonásával végzett kutató és feltáró munkával ráirányítsa a közvélemény, az állami szervek és intézmények figyelmét a még meglévő természeti értékek óriási jelentőségére és az ezek megóvását szorgalmazó sürgős tennivalókra.
Az egyesület első elnökének az alapítók Hulló István, szabadkai biológia szakos tanárt választották, a titkár Meznerits György lett, az elnökség tagjai Agárdi József, Bencsik István, Gergely József, Király László és Blagoje Lečić voltak. Az elnöki tisztséget a továbiakban 1989-től Király László, 1990-től Meznerits György, 1991-től Szabados Klára, 1993-tól Gergely József, 1995-től Bencsik István látta el, majd 1996-tól ismét Szabados Klára tölti be.
Az egyesület tevékenységének sajtóviszhangja, a népszerűsítő és tudományos igénnyel megírt cikkek, szakdolgozatok, érettségi és egyetemi dolgozatok, televíziós és rádióadások, kiállítások, kongresszusi beszámolók, az egyesületi kiadványok és egyéb dokumentumok, mind-mind arról tanúskodnak, hogy az eltelt évtizedben szerteágazó kutató és nevelő munka folyt az egyesület berkeiben.
A Ludasi-tó partján, Hajdújáráson a kutatótáborokat 1987 és 1989 között, három éven át a nemezetközi ifjúsági táborokat szervező egyesületen az SCI-on keresztül, az Ifjúsági Szövetséggel karöltve szerveztük meg. A három év alatt minden földrészről több, mint száz fiatal egyetemi hallgatót foglalkoztattunk eredményesen. A Párizsban megrendezett Világifjúsági Találkozón küldöttségünket üdvrivalgással és tapssal fogadták, mert a többi küldöttségből felismerték őket, pl. a kanadaiak és mások, akik korábban jártak a YU-ECO LUDAS táborban. Sok feledhetetlen és kellemes élményt hozott ez az együttműködés. Cserealapon a mi fiataljaink, egyesületünk tagjai is sok kül- és belföldi táborban bővíthették ismereteiket, és tapasztalatokra tehettek szert.
A nemezetközi tábort minden évben önállóan szervezett, hazai résztvevőkkel működő tábor követte, kezdetben 2-3, később 4-6 héten át. Az ország minden részéből, de elsősorban Vajdaságból jelntkeztek a kutatótáborainkban való résztvételre kiírt pályázatokra. Eddig öszszesen 22 kutatási területen, közel 2000 fiatal tevékenykedett a ludasi táborokban, elsajátítva a kutatómunka alapismereteit. A résztvevők megismerkedtek a természeti és a hozzájuk fűződő néprajzi értékeinkkel. Több kutatóintézet elismert szakmunkatársa, egyetemi tanárok volontőr alapon fogalkoztak a középiskolai tanulókkal és egyetemi hallgatókkal. Rengeteg értékelhető adat gyűlt össze az évek során, amelyek ismeretében körAcrocephalus scirpaceusvonalazódott az eredményesebb védelmet és az eddig keletkezett károk elhárítását szolgáló intézkedések lehetősége.
Szíveket megdobogtató kapcsolatokat létesítettünk emberek nemzedékei és a természet között, amire joggal lehetünk büszkék. Két vonatkozása ennek a megszállottságig kitartó munkának különleges jelentőséggel bír: az egyik, hogy Szabadka községnek még a nagyobb lehetőségek idején sem lett volna elég pénze arra, hogy ezt a kutatást hivatalos intézetekkel elvégeztesse, a másik, hogy a helyben tevékenykedő kutatóknak, akik leginkább a szívükön viselik a táj és az itt élő emberek sorsát, sikerült összefogniuk az utánpótlás biztosítása érdekében. Kisszámú, de lelkes, ráérző magánválallkozó és vállalati vezető segítségével még a legmostohább körülmények között is sikerült folyamatosan biztosítani a fiatalok generációinak a részvételét a kutatómunkában. Egyébként erre nem lett volna lehetőségük a tanulmányaik folytatása előtt. Sok fiatal pályaválasztását döntően befolyásolták a kutatótáborokban tett első szárnypróbálgatások. Mint végzett szakemberek vagy még mint egyetemi hallgatók, tanulók, ők maguk váltak a környezetvédelem fáklyavivőivé. Ők már jó gazda módjára fognak viszonyulni a természethez, az élővilág gyönyörű, de rendkívüli módon érzékeny értékeihez.
Egyesületünk az egyre több kutatási eredményt, a megannyi adatot több alkalommal ökológai tematikájú, irodalmi és képzőművészeti pályázatokkal egybekötött kiállításokon mutatta be a nagyközönségnek Szabadkán, Zentán, Adán, Újvidéken a vásárokon, Budván, Ohridban, Szegeden, Budapesten és minden más alkalommal, amikor a tagságunk soraiból valaki részt vett valamilyen tudományos vagy egyéb tanácskozáson. A sajtószervek és a közvélemény bevonásával és támogatásával sikerült kieszközölni több veszélyeztett előhely tartós védelmét a fajok sokaságának és sokféleségének (diverzitás) a megőrzése érdekében.
A Ludasi- és Palicsi-tavak, a bácskai és bánáti szikes puszták és mocsarak, a Szelevényi-erdő, a Szabadka-Horgosi homokvidék, a Tisza menti ártéri erdők, a Kovilji- és Péterváradi-rét és ezek élővilága képezik egyesületünk fő kutatási térségeit, a kutatóakcióink helyszínét. Alkalmanként más vidékekre is nagyobb figyelmet fodítunk (pl. a Kopácsi-réten és a Pag szigeti Kolansko Blatón végzett madárgyűrűző akciók). Még szerteágazóbb kutatói és edukatív programok szervezésre nyílna lehetőségünk, ha nagyobb anyagi támogatást tudnánk biztosítani programjaink megvalósításához. Sajnos, akik megtehetnék még mindig nem vállalnak kellő felelőséget környezetünk jövőjéért.
A környezetvédelem és ezen túlmenően az egyetemes természetvédelem zálogát a széles látókörű, más tudományágak szakembereivel együttműködni tudó, új típusú szakemberek gyakorlati nevelésében látjuk. Ők munkájukkal mindannyiunk számára biztosítani tudják majd a fenntartható fejlődést. Sokoldalú, közös munka ez, amely az önfeláldozás fejében sok örömet és kellemes élményt nyújt. Sok-sok jószándékú embert várunk egyesületünk soraiba, akad még számukra hely és tennivaló bőven.
Meznerits György