Béres Dezső

méla mondolat

 

... mélázgat, mélázgat

vasalt nadrág élén a mondolat:

... itt még

föl-föltámad a szél

- gondolat sehol

a folyó kilépett medréből

nyaldossa parti padok

s egyiken ülő költő ülepét

amott szellent ihol

- vasalt nadrág élén -

mélázgat a mondolat

költő vélné gondola

~t siklik a vízen

sikamlós e tova-té el

minő dolog a gyökerestül kifordult

vízbe borult agg fűzfáé

bánat-é vagy örömdolog az új tér az új életeknek

s mit gondol a károsult vízi-ár bagoly

kinek fészkét, fiókáit kiönté

e szelíd, jóságos szőke Tisza

új élet tere-e vagy a "van"-nak vége e bazár?

mélázgat, mélázgat

vasalt nadrág élén a mondolat

csúszik meg a sáros fövenyen

költő el

s Tiszába esék

mint megesett leány

kétségbeesett szerelembe...

- mélázz csak, mélázz, mondolat.

 

a költőt megkérték...

 

...a költőt megkérték:

ülne már arrébb, mert

hogy büdös a lába

...a költőn nem volt cipő,

versein is csak egyhetes zokni

mi bár nem lukas - mindössze büdös

...a költő félrevonult levetkőzött

maga köré fűzfából vont paravánt

föntről olajmécs volt a telihold

...a költő így szemlélhette elégedetten

miként áznak bügykei

miket a Folyóba mártott

.a költő így figyelhette csendesen

miként válik halszagúvá

a partra vetett egyhetes zokni

...és a költő így gondolhatta át:

nem is az ő lába

hanem az ELVESZETT VERSláb

- az a büdös