Ephemeria Silver
Szócikkek a Hiány-lexikonhoz

Afro: Ne haragudj, még be kell fordulnom egy barátomhoz, utána csatlakozom hozzátok. Hárította el ideiglenesen a főutcát szegélyező szilvafák lombja alatt a koszorús költő meghívását, aki nemkülönben papírral a kezében sétáltatta tacskóját a városban, hogy annak dolga végeztével megtörölje a fenekét, lapátkával zacskóba görgesse a potyadékot, és akivel néhány év múlva, ugyanebben a faluban találkozik majd utoljára. Belekarolt az ifjú titán hírében álló, kis irodalmunk első ~-frizurás bárdjába, akinek egyébként se fűlött a foga a gerontokrácia soron következő magasztalásához és elindultak fotós barátjuk választott otthonát felkeresni. A Nagy Öreget jöttek felköszönteni éppen időszerű születésnapján. Megtörtént. A kultúrház udvarán a félkarú, féllábú újságíró kínált körbe egy palackot. Domaća ringlovača! Unszolta, ha valakit noszogatni kellett. Pálinka fogytán indultak tulajdonképpen Gáborhoz, ahol került némi ital az asztalra. Sör, bor.

Vizelni is együtt mentek a hátsó udvarba, a góré mellé. Te, lehugyoztam a kutyát. Állapította meg, miután a homályhoz alkalmazkodni igyekvő szeme felfedezte a sötétben meghunyászkodó, korcs patkányfogót. Szegény kuznyecov. Fűzte hozzá az ~-frizurás, némi irigységgel a hangjában, és gombolkozni kezdett.

Az epizód másnap egy tárca fő motívumaként elindult a világirodalomba vezető útján.

Bensedin: Ilyen kurva pénzhiányban még soha sem szenvedtem eme pocsék életemben. Mondta. A múltkor is fölajánlottam egyik ismerősöm által az ő ismerősének szolgálataimat. Egy kis enyhe öngyilkosságot kellett volna elkövetni nemtudomkicsodán, és képzeld, sokallták a száz márkát! Az ilyen megrendelők kezdők! Folytatta. És elmélyülten dohányzott. Meg nyakalta a piacon vett, gyanús állagú pálinkát.

Egyik barátom a nyolcvanas években a kezdődő koszovói csata idején befejezte a "szabadúszást". Vadászat közben a tiszai nádasokban találtak rá ismerőseim, az autójában ült, szájából a térdéig érő jégcsapszerű alvadt vérrel. Az agyvelődarabokat a kocsi környékén gyűjtötték össze kis zacskókba.

Ma újra vettem ~t, meg egy liter brandyt. Az egészségemet nem nagyon féltem, hiszen már jó ideje begubóztam. Kell a ~, néha egész héten csak két éjszakát alszom, úgy-ahogy, két-három órát. Így ő.

Busz: Pompásan ~ozott. Imádott ~ozni, a vonatokat gyűlölte. Túl nagy a szabadság a fülkékben, sőt szabadosságnak is mondhatná: esznek, isznak, kopulálnak, ürítenek vadidegen emberek. Társalogni szeretnének, intim titkokat fednek fel szedett-vedett hallgatóság előtt, facér arccal belefingnak a Nagy Közösségi Levegőbe. A busz, az más. Fegyelmezett társaság. Talán az utasok állandó halálfélelmét fokozza, hogy nem biztonságosan rögzített síneken haladnak, hanem ki vannak szolgáltatva a sofőr emberi gyengeségeinek, minden esetre nem abajgatnak fékevesztetten, legtöbbje kussol és igyekszik átaludni félelmét.

Mögötte két fiatal nő utazott, egész úton Nostradamus jóslatain, Ufó-eltérítéseken, gondolatátvitelen, meg még egy sor varázslatos jelenségen elmélkedtek. Nagy szakértő lehetett mindkettő. Pompásan ~ozott, jól esett elmerülni a két nő csevelyében. Amikor a ~vezető pihenőt tartott, megnézte a nőket. Mintha testvérek lettek volna. Bájos arc, erős, varkocsba font haj, formás, más-már dundi test, bokáig érő, széles szoknyával palástolt virgonc csípő. Egyik szőke, a másik barna. Mint a nótában. A szőkét Evelynnek szólította a másik.

Az újbóli beszállásnál két üléssel előrébb ült, közelebb az első ajtóhoz. Leszálláskor maga elé engedte a nőket. Parancsoljon, Evelyn! Udvariaskodott. A szőke dermedten meredt ábrázatába. Ismerjük netán egymást? Kérdezte. Még nem. Válaszolta sejtelmesen, és a nő aranypihés combjaira gondolt.

Creedence Clearwater Revival: Semmirevaló éjszaka volt, a Pink Floyd az atomszívű anyáról énekelt, a fiú meg jázminillatút pisált.

Ő lepődött meg leginkább, de ugyan ki más lehetett volna élményének tapasztalója, hiszen a fiú régimódi jovialitással kivívta magának a magányt a legintimebb cselekedetei lebonyolítására.

Dübörgött az 1974-es Bang és Olufsen a maga kétszer 75 Wattjával, neki meg heveny vizelhetnéke támadt, pedig csak három pálinkát ivott meg, két szilvát és egy magozott szőlőt, de már szorította a hólyagját az ürülés reménye. December 23-át jelzett a mobilja, s tudta, baj, hogy nem 1967-et, mert néhány nap, vagyis egy (akkori) év múltán a Blue Velvet együttes egy azóta is magyarázat nélküli indíttatásból a ~ nevet veszi fel és aztán szárnyallása megállíthatatlan.

De a jázminillatú vizelet? Mennyei üzenet, a családban valaki új illatszert használ, vagy teljesen megbolondultak az érzékei? A fehéren hideg WC-csészéből a fürdőszoba páratelítettsége ellenére erős jázminaroma csapott arcába, szinte megsemmisítve mindent maga körül. A Saba deck már rég a Relics dalait nyúzta, míg a fiú reményvesztetten huzigálta darvadozó fitymáját a porceláncsésze felett. Julia´s Dream - suttogta a hangszóró.

Sört is ihattam volna. Mondta.

Delete. Na, most pedig tornázni fogok egy kicsit, mert akkora hasam lett itt az elmúlt napokban, hogy ilyen "kazánnal" már szégyen pl. a nélkülözésről írni. Stefán, a prózaíró akupunkturista írta ezt legutóbbi eMail-jében. Ráállt az üzenet menüsorára, majd megnyomta a ~ gombot. Leellenőrizte a sörtartalékot a spájzban, majd újabb palackot bontott a hűtőből.

Dylan. Robi mintegy ötven, de legfeljebb hetven fiatalnak tartott előadást az éppen akkor ki tudja hány esztendős és hány albumot maga mögött tudó Bob ~ zenéjéről. A közönség viszonylag gyorsan szétszéledt, mire Robival elhúztak a Klikkerbe. A szokásos törzsgárda már túl volt az első italokon, ittak ők is valamelyecskét. Robi az ígéretesen igyekvő prímással vívott heves, de mindenek fölött hangos gitárpárbajt. A ~-számok többször sikeresen elnyomták a cigányok bazseválását, aminek eredményeképpen egykettőre kipenderítették a kéttagú gitár-együttest a Klikkerből. Vidáman indultak Robi lakása irányába, útközben is keményen pengetve a Blowin in the Wind refrénjét.

A kaszárnya és a kórház közötti sikátorban lakott Robi, fölmentek az első szintre, ahol a lépcsőházban az ajtó előtt két útitáska, egy hátizsák, meg egy göngyöleg ágynemű állta útjukat. Robi hiába próbálkozott a lakáskulcsával, csöngővel, az ajtón való dörömböléssel, az asszony kitette a szűrét. Felbatyuzták magukat, visszabaktattak a központba, az éjjel-nappal nyitva tartó üzletben vettek négy üveg bort, majd a férfi lakására mentek. Robi félszáz ~-dalt tudott fejből, és hosszú volt még az éjszaka.

Eltávozott Nap: Hivatali homály telepedett életének balladájára.

Évelő növények: Léda mindig váratlanul érkezett, és mindig kefélni akart. Sőt, azonnal. Ha módjában állt, nem sok akadályt gördített szándéka elé, ám akadtak kellemetlen percek. Éppen nő volt nála, vagy kettő is, egyszer meg a WC-lefolyó dugulás-mentesítése közben lepte meg, könyékig a szarban. De azért jól esett a férfinak, amikor a városi buszról leszállva átbaktatott a holdbéli tájra emlékeztető építkezési területen, át a kertvároson, majd a telepen enyhén kívül eső, gondjaira, pontosabban őrizetére bízott villa előtt friss kocsinyomokat talált. A konyhában, az asztalon két palack vörösbor, meg egy friss kígyóuborka várta. Tudta, Léda hamarosan visszatér, hoz még valami kaját, grillcsirkét vagy pizzát, és kezdődhet az éjszaka. Szeretkezés éhgyomorra, a zuhany alatt, meztelen vacsora, lepedőakrobatika hajnalig.

Léda meggyőződése volt, hogy a nyers, sós uborka semlegesíti az alkohol ingersorvasztó hatását, de soha nem hagyatkozott a cucumis varázserejére - végzős medikaként egyéb praktikákat is ismert. Például egy helyet a férficomb belső felén, amelynek ingerlésével állítólag még a formalinba áztatott hulláknál is merevedést lehet előidézni. A férfi szeretett Lédával kefélni.

Gyufa: Puccos, csupatükör, csupaneon áruház, háromszor annyi eladó, mint bámészkodó. Két összevillanó szempár, ismerősök talán. Igen, tizenöt éve nem találkoztak már. Istenem, de jó, hogy látlak benneteket! A gyerekosztályról egyenként szivárog elő feleség, fiú, a neje, a kisunoka. Három határ, és egy háború állt közöttük.

Hogy vagytok?

Olvaslak gyakran, eljut hozzánk a Szép Lap.

Most is sietünk, tudod anyám...

Én is tudok a megjelent könyveidről.

Felment az emeletre, hátha talál valami kedvére való olvasólámpát. Vészesen romlott a szeme. Aztán a csemegeosztályon vett egy csomag cigarettát. A visszajáró fejében kínált ~t a pénztárnál hagyta.

Kajak: Nem tudta, hogy Kóczosék hamarosan emigrálnak, talán ők maguk sem gondoltak rá, amikor ismét átdorbézoltak egy éjszakát. Dorbézoltak? Erősen ittak, az igaz, és a merevrészegség előtt Kóczosra mindig rájött a koslatás, ment volna kocsmáról kocsmára, belekötött a zenészekbe, pénzben sakkozott, sarokba vágta a szódásüveget, és a kirándulásai rendszeri megveretésbe torkoltak. Barátai rég leszoktak ilyenkori kísérgetéséről, a felesége meg sem kísérelte otthon marasztalni, mert belekötött még a csapvízbe is. Amit mellesleg se ivásra, se mosakodásra nem szívesen használt.

Most csavartak neki egy spanglit, elszívta, kitámolygott a WC-re és valószínűleg az igazak álmát aludta a kagylón. Hárman társalogtak tehát, a nők még viszonylag józanul. Kóczos felesége valamikor ~ozott, a melegítő alsója mélyen bevágott neki elől, hátul. Klári megközelíthetetlen volt már megint. A férfi elmesélte rémálmait, lépcsőházakban, sikátorokban üldözik, minden zugot ismer, de képtelen elmenekülni. Ám soha nem tudja meg, mi történik vele, az álom véget ér. Kóczos felesége vizet forralt a kávéhoz. Klári megkérdezte: Nem iszol te túl sokat? Attól lehetnek a nyomasztó éjszakák.

Igen. Vagyis nem. Az alkohol csillapítja agyam tüzét. Felelte. De már kételkedett igazában.

Kerékpár: Zorka keres telefonon. Kiabált ki a felesége az udvarra, ahol viharvert ~ját igyekezett üzemképes állapotba hozni. Megtörölte gépzsíros kezét az asszony elhajított harisnyájában, megmoncsolta az őszi napsütésben sütkérező kutya fejét, meg a hátát, majd besétált a konyhába. Zorka soha nem valami okos ügyben kereste. Igen. Szólt bele a kagylóba.

Azonnal találkoznunk kell. Négyszemközt. Meddig dolgozol? Vagy még jobb, eljövök hozzád a gyárba. Ledermedt. Az asszony tekintete lyukat perzselt a hátába. Az udvaron is izzadt, de most hatalmas csöppek ütköztek ki a homlokán. Ez nem tűnik bölcs ötletnek. Nem. Nem érek rá. Nem tudom. Úgy tűnik, soha. Hebegte a vonal túloldaláról áradó, felajzott unszolásra. Bontotta a vonalat, és visszamenekült a darabokra szedett járgányhoz.

Ebédnél egy szót se szólt. A gyárban se tudott szabadulni a kérdéstől, hogy mi a nyavalya ütött ezekbe a nőkbe.

Könyvtár: Ő lett Van Gogh gyilkosa. Van Goghnak még mindkét füle megvolt, és csak a festő önarcképére utaló jelentős hasonlatosság miatt kapta e nevet, munkahelyén, a városi ~ban mindenki becsületes nevén, gyermeteg lelkületére utaló kicsinyítő képzővel megtoldva, Bodonyi Palikának hívta. Palika jeles szakembernek bizonyult, a lelkét adta a ~ért. Ám sohasem a bűnösök bűnhődnek, hanem a szerencsétlenek. A férfi írt egy novellát a Van Gogh-képű Bodonyi Palikáról, aki dilemmáira más megoldást nem találva, egyszerűen kisétál munkahelyének emeleti ablakán. Palika is olvasta az öngyilkosságát elbeszélő novellát és nem lelkesedett iránta. Két hónap se múlott el, Palika, most már nem a novella-béli, feje fölött összecsaptak a hullámok. Dilettáns feljebbvalók utasítására kirúgták a munkahelyéről. Palika nem lett öngyilkos. De többé nem küldözgette lírai futamait a férfi címére.

Lop-ARt: "A kapu nem volt bezárva. Mögötte gyerekek. Céltalanul ugráltak, nem sietek. Voltak, akik ugróiskoláztak, s közben valami versikét kántáltak. Minta átkot szórnának. Füvet nem látott, a földről porfelhő szállt a magasba, felrobbant, majd aláhullt. Az öreg iskola háromemeletes tégla épületében sehol sem égett lámpa, pedig hirtelen fekete felhők gyűltek az égen, elsötétedett a délelőtt. Föléjük úszott a sötétség, mögéjük telepedett, ugyanakkor megszerkesztettnek, céltudatosnak tűnt, mintha a pillanat minden reményével szembeni ellentétet jelezte volna.

Te tudod, hogy ki vagyok. Szólt át a léckerítésen egy hang, mintegy a föld gyomrából felszakadva, ragacsosan."

Már csak két lehetőség állt előtte: vagy korábban kell kezdenie reggel az ivást, vagy azonnal abba kell hagynia végérvényesen. Természetesen az első lehetőség mellett döntött.

Ló: My Friend The Wind. Sikoltozta a heréltek átszellemültségével Demis Roussos valahol a hetedik emelet magasságában. A társaság háromnegyede nem értette, miért éppen a legpatetikusabb dalok hangoznak fel egymás után Kóczos magnójáról, a többieket meg tökéletesen hidegen hagyta a dolog, vagy egymást bújták, vagy a poharat bűvölték, vagy az erkélyről az utcára vizeltek - a mellékhelyiséget is lefoglalta ugyanis egy pár. Mi egyebet is kezdhettek volna magukkal, ez volt az utolsó közös bulijuk. Az egyetemnek vége, a legtöbben elevickéltek az utolsó év végéig, akik nem, többé nem is igyekeztek ilyen szellemi teljesítmény elérésére. Nagy volt a hangulat, a máskor hangosan duhajkodók is többnyire hallgattak. Mariból soha nem csak a szépség, hanem valami merev távolságtartás is sugárzott. Kerülgette folyton az egyetemi esztendők alatt, ám a nőből sugárzó magabiztosság, kimértség - olykor sarki dermedtségbe csapó hűvösség -, mindig eltántorította a nyílt kapcsolatkeresésről.

Most aztán alaposan ráhajtott. Ha józan, maga is röhög a Demis Roussos hangfal-tépő romantikusságát kenterben verő pátoszán, amivel igyekezett rávenni Marit, hogy az éjszaka, vagyis inkább már a hajnal hátralévő óráit töltsék kettesben, döglött a társaság, keblében tombol a szerelem, áldás lesz az óhajtott egyesülés a most kezdődő életükre. A nő hősiesen ellenállt, de egyre gyakrabban kapott a szemüvegéhez, majd nyúlt a borospohár után, omlott róla a kimértség és tartózkodás máza, beindult benne is a motor, csak éppen fogai gátján volt még képtelen átpenderíteni azt a szót, hogy igen, vagy csak annyit, hogy jó. Esetleg rendben.

Mari hívta a taxit, és egyedül indult a lifthez, mert sejtette, bármennyire is béna a társaság, valaki kiszúrja, ha együtt távoznak, amit nem szívesen engedett volna meg magának. Egy kis flört mindenki szeme láttára csak táplálja nőiességének vonzerejét, de hogy soha senkivel se ment még el a csoportból, nyomatékosítja megközelíthetetlenségét. Kisvártatva a férfi is elindult, ám ahogy a felvonó gombját érintette, felvillant előtte a kép: a lakásán már bizonyára befészkelt ágyába Léda, aki másnap vizsgázott, és ilyenkor mindig egy nappal korábban leutazott az egyetemi városba. Visszalépett hát a lakásba, hogy Hucsitól, a ~tól elkérje annak lakáskulcsát. Azt hitte, egyszerű dolga lesz, nem első eset, hogy hasonló szolgálatokat tesznek egymásnak. ~ azonban teljesen letargikus volt, kétméteres testében mintha kilométereket kellett volna megtenniük az impulzusoknak, mire válaszolt. Nem adom! És hajthatatlan maradt. Nem használt szívhez szóló könyörgés, moderáló rugdosás, hasonló helyzetek például idézése, semmi. ~ csökönyös volt, akár egy dalmát szamár. Újra a felvonóhoz, gomb be, gyomor a torokban, süllyedés. Nem baj, semmi sincs még veszve, a taxiban majd meggyőzi Marit, hogy menjenek az ő lakására. Élesztgette magában a veszni tűnő reményt. Mire a lifttel leért a földszintre, sikerült kilúgoznia arcából a vesztes vonásokat. Az épület előtt csak az üres plató várta, a sárga taxi már elhúzott a város neonfényei alatt.

Évek múltán ismét kapcsolatba kerültek, Mari többször meglátogatta, gyakran telefonoztak. Ilyenkor egy kicsit mindig hálás volt ~nak.

Margó: Az imént hívott Herald, azt mondta, nem közli a kritikámat a könyvedről. Mondta Elvira a telefonba. Szar egy napom van, ami az írást illeti. Állítólag azért, mert a Szép Lapban is közöltem róla írást, pedig nem is ugyanaz a szöveg!

Nem esett ki a kezéből se a kagyló, se a meggyfaszipkája. Ugyan, fel se vedd. Herold megveszekedett perfekcionista, de nem veled van baj. Velem. Nyugtattam. Én is így éreztem. Vallotta be. Tudod, pozitív az írás.

Sejtettem. Nem férek bele a heroldokartikus Arany Alapokba. Válaszolta, majd mielőtt megszakította volna a vonalat, megköszönte a hívást. Hamarosan vége a munkaidőnek, utána Edwinnel megisznak egy-egy gyomorkeserűt. Estére kénytelen lesz új fejezetet nyitni a lexikonban. Csak túl keskenyek a ~k, érdemben nem sokat lehet hozzáfűzni a szócikkhez.

Olympus: Koranyári kirándulást tettek a hegy lankáira. Olga nagyon hangulatban volt. Nem ivott, nem szívott semmit, mert még vagy száz kilométert kellett este vezetnie hazáig. Amikor a férfi előrámolta a fotós barátjától kölcsönzött készletet - esküdött az ~ 2-re, később meg a 10-esre -, a szokásosnál kevesebb unszolásra vetette le ruháját. A kis, piros kartonruha alatt nem viselt melltartót, kimondottan a férfi óhajára, mert egyébként igyekezett kordában tartani túlcsorduló kebleit. A fotózáshoz meg kellett várni, amíg a bugyi bevágásait kirúgja a bőr, addig csókolóztak, hessegették a semmiből előviharzó szúnyograjokat, a férfi egy évszázados tölgynek támasztotta Olgát, csókolta a mellét, benyúlt a lába közé, ám a fa kérge mintát nyomott a lány fenekére. Nehezen jött össze a fotózás.

Este, mikor Olga elindult haza, a férfi fáradtan, elégedetten dőlt hátra az ágyon. Pink Panther pattogott a szekrény tetején elhelyezett TV képernyőjén, váratlan bolondságait a kapucsöngő szakította félbe. Eszter jött, könyvekkel megpakolva, de a csomag aljáról egy bontott kacsa is előkerült. A nő a könyvekkel foglalkozott, a férfi közben besózta a kacsát, hasüregét fokhagymával, szegfűszeggel megtűzdelt vöröshagymával töltötte meg, és az egészet berakta a sütőbe. Vörösbort bontott, és együtt nézték az ágyból a semmitmondó adást.

Orlowsky: Rózsát szívesen ágyba vitte volna. Kissé félt is, a nő most vált el, nehogy férjfogás legyen a dologból. Ez volt a második válása. Ugyanakkor izgatták hatalmas mellei, Tereza ~ nézhetett ki hasonlóan jobb éveiben. Aztán nem lett semmi a dologból. Néha még tréfásan rákérdezett, hányadik a sorban, de az évelődésből kiveszett minden erotikus felhang, nem cikáztak már villámok a sötét zománcú románcon.

Papírbrikett: Nem kellett volna / köpködni a földre! Sehogy sem tudta kiűzni fejéből a Tankcsapda hallhatatlan sorait, pedig szívesebben gondolt volna Klári fruskásan kacér melleire, amelyek az éjjel háromszor sodorták ájulatba. Pedig Klári harminc éves volt, s most mellette ült a buszon. Fél éjszakát Kóczosnál beszélgették át négyesben, Klárival meg Kóczos feleségével. Rengeteg bor, még több cigaretta. Két író, egy újságíró, egy tanár. Megfejtették a fölös sajtótermékek ésszerű felhasználásának módját: ~tet belőle! Szénre idén se lesz pénzük. Utána beimádkozta magát Klári ágyába. Csak a melled! Csak a melled! Most együtt buszoztak egy vidéki temető felé, őszidőben koszorút szoktak vinni ide. Az ákácok alatti faluban azonban csak Klári szállt le. A busz tovább döcögött vele a Város irányába. Hányingere volt. Talán nikotinmérgezés. Gondolta.

Szentkuthy: "Ki röfög ott a karzaton? Ki akar kifütyülni páholya poloskás szatyrából? Hogy aszongya: ez megint lexiokon? szótár? unalom és mekegő mechané? sznobok rongyszedése? semmitmondó vakfal málló és szürke maltere? Hogy hát ugyebár ez nem 'művészet'... Hát uram, zugpofám a zugolyodban -, idefigyelj! Előszöris: kell a fekete rossebnek minden pillanatban ah vagy oh 'művészet'. Ami Orpheusnak kell (pedagógus, lantverő, füttyre füttyben nagyerő...): hogy derék, egyszerű, tisztalelkű páterek és fráterek szépen nézzenek utána múzeumokban és könyvtárakban a fentebb felsorolt szép mannequineknek, akt-aktínáknak, klassz-klasszikáknak."

Trigonometria: Szép volt, kissé dundi, de a helyi kézilabdaklub első csapata is számolt már vele. Heti három alkalommal járt edzésre, két-két délutánt, estét meg Edvinnél töltött együtt gyakorolták a matematikát. Pontosabban Edwin oktatta a várható dolgozat-tételek megoldását, krétát az iskolából lopott, a kredencajtó volt a tábla, rajta a ~ rejtelmes rajzai. Ám nem csak a számtan miatt járt el hetente két alkalommal Edwinhez. Őt szemelte ki, hogy megszabadítsa lányságának nyűgétől. Nem szerelemből, csak úgy. Bár lényegében vonzódtak egymáshoz. Ez akkor derült ki, amikor a lány a tanulás pihenőjében Edwin húgával fogócskázott, és belekönyökölt az üvegajtóba. Edwin hegymászói tapasztalatait érvényesítve szakszerű elsősegélyben részesítette, majd elkísérte a kórházba, ahol bevarrták a sebet. A lány ekkor vallotta meg, hogy hálája aránytalanul nagyobb lenne, ha módját ejthetnék. Meleg volt és simulékony, a kislány és a felnőtt valami vad keveréke.

A lakásban azonban folyton nyűzsgött valaki: ha Edwin anyja munkába ment, a fiúnak a húgát kellett ajnározni, a lánynál még rosszabb volt a helyzet, de a szabad ég alatti légyott se jöhetett számításba a decemberi hidegben.

Az éjféli mise! Villant át Edwin agyán. Anyja és húga biztosan a templomban üdvözlik a karácsonyt, addig ők odahaza áldozhatnak az immár kölcsönös vágyaknak. S aztán egyre gyakrabban tévedtek a példák megoldásában, egyre bizonytalanabbul rajzolgattak a kredencajtóra, türelmetlen és félelemmel teli várakozásukban. Hogy felzúgjanak a harangok.

Varázsszem: Három kilométer volt az út a buszállomásról a lakásáig, mégis gyalog vágott neki. Cipelte inkább a könyvekkel megrakott táskáját, mint hogy a helyi járaton, munkából hazafelé tartókkal tülekedjen. Meg az izzadt hónaljak szagát se nagyon állta. A Kiadóból jött, bár két hónapra való olvasnivalóval megpakolva. Az emberek idegenek, a könyv barát. A központban egyenesen Lukács kocsmája felé vette az irányt, ahol rendelt magának egy korsó fröccsöt. Három deci asztali fehér, két deci jeges szóda.

Három cigaretta után a pincérnő kihozta a második ökörkortyot is. Szedelőzködni kezdett a zenekar, gombos harmonika, basszusgitár, dob, rudakon magasba tolt hangfalak. Gond lesz ezekkel. Gondolta. Előkerült az énekesnő is, az üres asztalok között átsétálva a bárszékre ült. Óriási mellbimbói mint a gyerekkortól fogva őrzött lámpás rádió gombjai meredtek elő necc-pulóvere alól. Köldökében meg a ~. Mondta a pincérnőnek, miközben fizetett.

A központban neonok gyúltak, és még másfél kilométer gyaloglás állt előtte. Nyilvános WC sehol, kocsma még akad néhány, harmonikaszó.

Véna: Banálisabb helyzetet el se tudott képzelni, de így történt: a koporsóban látta viszont Edinát. A lány alig lépett huszas éveinek második felébe, mégis kemény heroin-függőségbe süllyedt. Pazar képzőművészeti tehetségét ~iból tékozolta, és ugyanitt, ~iban pótolta. Végül maga jelentkezett gyógykezelésre. Mondták a közelebbi ismerősei. A kezelőorvos túl hirtelen vonta meg tőle a drog-pótló anyagot, szívszélhűdés végzett vele.

A temetés után hazament, és előkereste a könyvespolcáról az ugyancsak festő barátjának az Edina fenekéről írt versét. Nem is volt olyan jó vers.

Virágének: " Képernyőre meredt szemekkel talál majd ránk holnap a reggel."