Sinkovits Péter: Aragóniai galambok

 

A visszanéző

 

érdemtelen vidékeken botorkálva

csak ami megtörténik

csonkulva jegyzetelsz

 

s ahogyan a révész ül

hajnal-röpködő fényben

eperszínű lánytestek közeledtén

dobog az elmúlás

miként az ujjakat metszik

leválnak lassan az évek

 

bolyhos teniszlabdák

harangjátékával

hazatérnek szépen

záróra-éjben

a szelíd muzsikusok

kapualjak zúzódása

tengerre vezet mégis

 

és megint suhognak mellettünk

keresztül-kasul

a nevető aragóniai galambok

az illatszerárus boltja előtt

 

gördülőben az évszázadok

 

sztepptáncosok

sikátorokba húzódó

délidőben

rákészülve a sóvár rajra

amíg bírják a jótéteményt

 

de ki emlékezik a tavalyi hozamra

vonulásos elfoszló esőkre

csak a sapkakészítők

buzgólkodnak ismét

nekigyürkőzve

ami következik