Építő emberek

2001. július 2 - án, a kishegyesi Kátai - tanyán ötödik alkalommal nyitott a CAMPUS építésztábor. Az öt napig tartó találkozóra ez alkalommal is neves vendégek jöttek el. Csete György, a magyarországi organikus építészet vezéregyénisége nyitotta meg a Kishegyes népi építészetéről szóló kiállítást. Előadók volt id. Virág Gábor helytörténeti témával, Somlósi Lajos geobilógus, Hovány Lajos vízépítőmérnök, Valkay Zoltán építész; a Pagony Kert - és Tájépítő Iroda, NTDK Budapest. Az előző években is neves magyarországi építészek tették tiszteletüket a táborban: például Gáborjáni Péter, Gerle János, Ekler Dezső, Csete György...

Az idei Campus résztvevői geobiológiai méréseket végeztek Nagyhegyes területén, kijelölték a feltételezett templom helyét. Az esti vitafórumokon más témák mellett például a kishegyesi kultúr - régió megteremtésének lehetőségeit is felvázolták. Az építésztáborral indult a Dombos Fest 2001.

A tábor befejezése után a főszervezővel, ifj. Horváth Lászlóval, és az alapító tagok egyikével, Pesti Attilával, a szabadkai Építőmérnöki Kar szerkezettervező szakának abszolvensével beszélgettünk a CAMPUS és a Dombos Fest ürügyén.

NFDE: Minek köszönve jött létre a CAMPUS építésztábor?

PESTI A: Azt hiszem, a szerencsés találkozásokon is múlott. De nem csak a személyes találkozásokra értem, bár Horváth Lacival épp az volt. Vele a középiskolában jöttünk össze, osztálytársak, majd barátok lettünk. A második találkozás pedig eszmei volt, amikor az organikus építészettel ismerkedtünk meg. A harmadik találkozás már személyes és eszmei is volt: 1995 - ben, Valkay Zoltán és "doktrínája" jött a képbe. Hallatlan mentális energiájával hitet öntött belénk, tőle tanultuk meg, hogy az építészet túl mutat néhány ezer képleten.

NFDE: Nem voltatok elégedettek azzal, amit az egyetem nyújtott?

PESTI A: Egyáltalán nem. Teljes letargiánk oka nem csak a közeg, az akkori politikai helyzet volt, hanem a kiábrándultság is, hogy nem azt kaptuk, amit vártunk. Őrlődtünk az egyetem taposómalmában, az egymással kellően össze nem kapcsolt tapasztalati adatok hatalmas tömegét döngölték az agyunkba. De kezdett valami derengeni, miszerint az építészet túl mutat néhány ezer képleten. Talán mondanom sem kell, hogy az egyetemen az eredeti célképzet (ti. hogy ott építészetet tanulunk) színvonalának süllyedése és teljes devalvációja volt jellemző. Így elhatároztuk, hogy nyaranta egy kis "feltöltést" nyújtunk azoknak, akik velünk egy malomban őrölnek.

NFDE: Végül is kinek a fejéből pattant ki a szikra?

PESTI A: Horváth Laciéból. Abban az időben volt Valkaynak egy kiállítása a zentai múzeumban, "Az alföldi építészet" címmel, és ott volt Laci is, és lelkesen mesélte fölfedezését, hogy micsoda szellemi kútfőre akadt Valkay személyében. Most már tudom, hogy nincsenek véletlenek, de akkor azt hittük, hogy véletlen folytán ismerkedtünk meg a Magyarországról induló organikus építészeti tanokkal. De nem csak ott van és ez egy olyan szellemi impulzus volt, ami arra ösztönzött, hogy erre induljunk. Laci feldobta az ötletet, hogy szervezünk a már előttünk is létező példák alapján egy építészeti tábort. az ő érdeme, a mostaniaknak is ő a mozgatója. A pénz előteremtése is az ő dolga, pályázatok, stb.

NFDE: Tehát az elégedetlenség, Valkay ösztönző impulzusa, Horváth leleményessége. Mi kellett még?

PESTI A: Természetesen egy helyszín. A kishegyesi Kátai tanya lett.

NFDE: A kezdetet minek alapján képzeltétek el?

HORVÁTH L: 1996 - ban már tudtam, hogy nem fogom befejezni az egyetemet. Előtte egy évig Sopronban voltam, ahol dán népfőiskolai mintára, magas szintű képzésen vettem részt. Ez azt jelentette, hogy humán, szociális, illetve öko - előadásokat hallgattunk. Az év végén le kellett vizsgázni, ami nem úgy történt, hogy leosztályoztak, hanem rád bízták, hogy mit tudsz kihozni egy témából, és nekem nagyon bejött ez a dolog, mert lehetett kutakodni, és teljesen rád bízták, hogy mekkora terjedelemben írod le a véleményedet.

NFDE: A soproni egy év után mihez fogtál?

HORVÁTH L: Haza jöttem a Vajdaságba, és vissza az egyetemre. Ismét a vizsgák. Minden differenciál egyenletekkel van levezetve, egy abszolút műszaki beállítottságú egyetem, ahol semmi esztétika, semmi humánum nincs, csak tiszta ráció, és én ezt a soproni év után nem nagyon tudtam méltányolni. Nehéz idők is voltak, satöbbi, és mivel abban a soproni évben alkalmunk volt kimenni Dániába, és látni, hogy hogyan működik ottan egy ökofalu, milyen az élet, milyenek a civil kezdeményezések, felbátorodtunk, és úgy gondoltuk, hogy kezdjük el... Egy kicsit naivul is de összehoztunk egy építésztábort, ahol bár nagyon kevés építész volt, de már akkor ott volt Valkay, aki már abban az évben lerakta az asztalra azt az építészeti alapgondolatot, ami a mái napig is érvényes. Az volt az alapterv, hogy ha van valakinek valami mondanivalója az Alfölddel kapcsolatban, mondja és akkor azzal kell a továbbiakban foglalkozni.

NFDE: Már az első évben a gyakorlatban is alkalmaztátok az elméletet?

HORVÁTH L: Igen. Akkor épült az a kis jurta, amit máig nagyon szeretünk, de ma sem értjük pontosan, hogy miről szól, és hogyan kellene folytatni. És elmúlt ez az első év, megértettük, hagyományt kell teremteni néki. Jött a második, harmadik, akkor egy kimaradt, majd negyedik, az ötödik tábor... Mindig az építészet bűvkörében pörgünk, hogy mi is az az építészet, tehát hogy ez művészet, vagy éppen a ráció kérdése; ugyanis az Alföldön abszolút nem kezelik úgy, mint a művészetet, ez a szecesszió idején lehetett az, vagy pedig az építészeti dolgokat teljesen fel kell tárni, és akkor látszik, hogy magas szintű művészet volt. Sokat idézem Valkayt, mivel ő valóban magas dimenziókban mozog ezen a téren, és neki volt egy tézise, hogy mi itt, a nagy Alföld, a nagy semmi közepén állunk, és itt kell valamit megtanulni építeni..

PESTI A: Szerintem az első tábor volt a legjobb. Az építés miatt is. Azt terveztük, hogy minden évben így lesz, de túl nagy falatnak bizonyult. Később jöttünk rá, hogy nekünk inkább a szárazépítés menne, a lányok miatt, stb. ezért úgy határoztunk, hogy a továbbiakban csak térplasztikákkal fogunk előrukkolni. De az első tábor volt a legnépesebb is, ez adta a kellő lendületet a továbbiak megtartására.

NFDE: Sikerült - e a párbeszéd kialakítása a CAMPUS és a környező építészeti társadalom között?

PESTI A: Itt a helye, hogy elmondjam, bár keményen hangzik, de az építészek nagyhányada megkérgesedett tudással rendelkezik, és semmiképpen nem hajlandók változtatni a hozzáállásukon. akadálya a párbeszéd kialakításának. Az idén előadásokat is tartottunk, hogy felvázoljuk, hogy miről van szó, publikálva is voltak a dolgaink. Mivel tájunkon ismeretlen fogalom az építészeti kritika, ez alkalom is a megmérettetésre. Sajnos, a helyi építészvilágot hidegen hagyta ez az egész, és nem fogadták el a meghívást. A fiatal építészhallgatók távolmaradása is a tanárok passzivitásához vezethető vissza.

NFDE: A tábor összetétele hogyan alakult?

PESTI A: A létszám mindig változik, 30 - 40 fő körül alakul. Az a jó, hogy minden évben megújul. Mi lenne velünk, ha mindig ugyanazok mondanák, ugyanazt, ugyanazoknak a hallgatóknak? De az egyes emberek is megváltozva térnek vissza, hiszen az egymásra való hatással átértékelődnek a gondolatok, éppen az itt ért ingerek következtében. Egy tábor alatt is változó a létszám. Némelyek ott vannak végig, és vannak akik csak egyes előadásokra jönnek el. Az idén a mag körülbelül húsz személy volt, de néha ötvenre futott fel.

NFDE: Jól hangzanak az elmondottak. Hol a probléma?

PESTI A: Generációs gondok... Ezek az építészek megvetésük elefántcsonttornyából figyelik a fiatalokat. Egyfajta féltékenykedés is van, és ahelyett, hogy megosztásra törekednének, megmaradnak kis köreikben, és nem szellemi szinten művelik az építészetet, hanem egzisztenciális technikával degradálják. Számukra az építészet az, amiből meg lehet élni. Ezért nem volt tájainkon a szecesszió óta szellemi indíttatású építészet. Ez a tevékenység Lenin definíciójára rímel, szerinte az építészet egy nagy kamu... van egy ügyeletes trend, aminek meg kell felelni, és a személyes indíttatásra, a tényleges problémákra való figyelés teljesen a háttérben marad. Nagyon érdekes kísérletről olvastam, amit fiatal macskákkal végeztek. Életük első egy - két hónapjában csak vízszintes vonalakkal voltak körülvéve. Kiderült, hogy ha egy hónapig csak vízszintes vonalakat látsz, azután már mást nem is érzékelsz.

NFDE: A mai építészet férfias jellegű, hogy valami változzon, ahhoz a gondolatokon kellene kezdeni a változtatást. Például a gömbölyded formák, a buborékházak már inkább a nőies vonalat képviselik, viszont elvétve épülnek.

PESTI A: A legnagyobb baj, hogy az emberek nem tudják elképzelni, hogy ne derékszögek között éljenek. Hóbortnak, bolondságnak tartják a nem szabályos formákat, pedig minden más az mellettük érvel. Egyértelmű, és a kísérletek is azt bizonyítják, hogy ezek a formák állnak közel az ember természetéhez. Más az, hogy a megkövült előítéletek keményen állják a helyüket. De például Afrika azon részein, ahol férfiközpontú a társadalom, ott szögletesek a házak, a kunyhók; viszont ahol nőuralom van, ott kerek az alaprajz.

NFDE: A szerencsére még fellelhető öreg, falusi házak még emberközelibb kinézettel, tartalommal bírnak. Az organikus építészetben van - e helye a paraszti építészeti kultúrának is?

PESTI A: A paraszti kultúra teljesen organikus, és így átkötő kapocs a két fajta építészet, a felfogás között. A fizikai és szellemi tartalom együtt jár benne, a lakók világképét hordozza az épület. A paraszti kultúra szinte élőlénynek fogta fel a házat. Ablakszárny, lábazat, homlokzat, kemenceszáj, satöbbi..

NFDE: Az építész szemével, sőt mondjuk úgy, az organikus építészettel foglalkozó szemével nézve tájunkon is vannak értékes épületek, épületmaradványok..

HORVÁTH L: Igen. Itt is ugyanúgy vannak értékek, mint máshol, csak a síkságon sokkal jobban rejtve, bújtatva vannak. Tavaly Somlósi Lajossal elmentünk Aracsra, a pusztatemplomhoz; Kanizsára a kurgánokat, Bajsára egy ma is működő tanyát megnézni. És ez a három dolog nagyon nagy hatással volt rám, és azt hiszem, a többiekre is. Szakrális helyen álló építményekről van szó. Szerintem ezek fontos, negyedik dimenziós dolgok, amiket el kell fogadni, mert ez így működik. Nem tudom, hogy megérjük - e, de ez bennem egy olyan parázs, lüktetés, ami arra késztet, hogy menni kell, és igenis csinálni kell, és el kell mondani, leírni. Ezt hogy elolvassa - e valaki, és hogy fogékony lesz rá, vagy nem, az egy másik dolog...

PESTI A: Természetes, hogy egy materialista gondolkodáshoz szokott elmét teljesen gúzsba kötnek ezek a felfedezések. Az ok pedig a mai társadalom erősen anyagi jellegében van. Az emberek amikor boldognak hiszik magukat, tulajdonképpen csak örömben van részük, és ez soha nem megy túl az anyagi dolgok határán. Ez az idei felfedezés csak újabb megerősítése volt annak, amiben hiszek. Egyre jobban hiszem, hogy nincs véletlen, és az sem véletlen, hogy most és itt élek, és hogy ezekkel a dolgokkal találkoztam. Ez a meggyőződésem megszilárdulásához járult hozzá, hogy ez tényleg így van. A szellemi értelemben vett építés, önmagad felépítése kikerülhetetlen pontja ennek az útnak. De mivel mindig fönntartással fogadom a dolgokat, néhány éve Magyarországon, egy Árpád kori templom fölmérésekor szabályos dühroham fogott el. Toporzékoltam, hogyhogy lehet valaki ennyire elfogult, ez nem létezik, tisztára, mint a vallási áhitat. de azt pedig láttam, hogy ez nem vallás. Innentől az embernek már csak magában kell, hogy ledöntse a falakat.

NFDE: . tulajdonképpen nem is vagyunk tisztában, hogy mik vannak a közelünkben, mekkora szellemi energiák működnek körülöttünk .

HORVÁTH L: Például a kurgánok környéke, Kanizsán. Ott egy gyönyörű kálvária van, és a kanizsaiak, tudják, hogy van valami, néha lekaszálják a területet. Rájuk is, de szélesebb régiókra is biztosan kihat az a hely. Úgy mint az indiánok, akik pontosan tudták, hogy hová kell ledöfni a botot, és miért: ha a kanizsaiak is tudnák, hogy mit lehetne kezdeni a kurgánnal, akkor sokkal boldogabb életet élhetnénk. De nem tudják, nem használják. Meg kell nézni csak, hogy milyen romokban van a kálvária, valamint egy napot ott kellene tölteni, hogy rá gyere különböző dolgokra. Miért és kik építhették azt a kurgánt, és mi ebben az üzenet. Azok az atlantiszi dolgok egy civilizációnak üzennek, és velük mi lett . Most sem állunk rózsásabban.

PESTI A: Fontos állomás volt az organikus építészettel való megismerkedésem, kiugrás, hogy a materiális nézetből átmenjek a szellemi látásmódba. tanulni kell ezeket is, nem lehet mindent az Isteni gondviselésre bízni. Elmesélhetetlen dolgok. Átérezni, átélni kell. Fő jellemvonásom az éberség, és csak remélem, hogy egyszer eljutok oda, hogy távolabbra tudok helyezkedni, mintegy eltávolodva magamtól, megfigyelőként..Azt mondják, hogy ez a valami. A dolgokat elfogadni, annak, amik. Erre esetleg azt mondhatják, hogy túl részvétlen dolog, de megtanít önmagamra figyelni, a világ dolgait pedig eldöntöttnek kell tekinteni. Mert egyedül önmagát képes megváltoztatni, mások életébe beleszólni, alakítani sem felhatalmazása, sem joga nincsen. Azok akik anyagi alapon próbálnak boldogok lenni, azok nem érik el a boldogságot, mert csak örömöket találnak, amik pedig újabb szomjúságot hagynak maguk után. A szerzés kényszerét. Ahogy öregszem, a kérdéseim szaporodnak, bár fordítva hittem. Érdemes megnézni, hogy mit tudtak eleink, és tanulni belőle.

HORVÁTH L: Száz éve még a népi építészet pompázott. Egy jól működő tanyát találtunk Bajsán. Ott látszott, érződött, hogy mit jelent az, hogy földből építeni, mit jelentett az, hogy van a háznak pincéje, mit jelent az, hogy van istállója, galambdúca. Mit jelent az, hogy a tanya le van védve a Szaturnusz gyűrűvel, méghozzá nem is egy helyen, hanem kettőn. Ez egy ma is működő példa, ez valami döbbenet. nem sok ilyent találni. Vagy lerobbantak már, nem emberléptékűek, gépesítve vannak, satöbbi, satöbbi. És már nem arról szól.

NFDE: Hol a megoldás, mit lehet tenni, mit lehet remélni.

HORVÁTH L: Az a baj, hogy ma még a településeket politikusok irányítják, vagyis csak azt hiszik, hogy irányítják. Egyszer remélem, hogy majd azt is el kell felejteni, hogy a mindennapi politika old meg minden kérdést. Én Magyarországon élek, és ott látom, hogy a médiának mekkora hatalma van, az mondja meg, hogy mi az igazság: ami a médiában van az az igazság. Közben pedig egy holló többet tud az igazságról, mint Torgyán, vagy akármelyik szabad demokrata politikus. Tehát köze nincs a léthez, mert a lét nem egy ilyen háromdimenziós tétel, ahol van a pénz és a pénz törvényei határozzák meg a háromdimenziós létet. hanem sokkal nagyobb terület... és mi van egy másik dimenziót létesítesz előnyben? Mi az igazi mérce? Kinek mennyi pénze van, ki milyen boldog, vagy ki mit tud csinálni.?

NFDE: Saját szememmel láttam, hogy mennyire megváltozol, amikor ezekben a dolgokban vagy. Például a nagyhegyesi mérésekkor.

HORVÁTH L: Igen. Magaddal megtalálni egy templom helyét. Mágikusan hangzik, és egy racionális ember nem tudja felfogni. És voltak kint sokan, akik látták, nagyon örültek neki, de nem tudták megérteni, hogy hogyan is van ez? A lényeg, pedig. Például Hamvas könyveit elolvasni, világát tejesen átélni, akkor rájössz, hogy ég és föld között mi a szerepe az embernek. Persze túlzás azt mondani, hogy tudod, mert mi jogon mondod, hogy tudod?

NFDE: Az építészettől indultunk el az elején, de az emberről beszélünk.

HORVÁTH L: Mint mondtuk, építeni annyi, mint önmagadat megépíteni. És ha már magadat felépítetted, azt is fogod tudni, hogy mire is lesz szükséged: kis kunyhóra. Mert biztos, hogy nem lesz szükséged háromgarázsos palotára ezen a vidéken, mert ez nem arról szól. És az építészet épp ettől nagyon nagy művészet. Amikor építesz, átgondolod, hogy mennyire bántod meg a tájat, bontod meg az egységét. Az alföldi tájhoz nagy alázattal kell fordulni, nagyon finom dimenzió. Ilyen volt a népi építészet is.

PESTI A: Lejáratott kifejezés, de minden embernek van saját küldetése. Valós értelemben ez igenis takar valamit. Nagy hányadunk csak halála pillanatában jön rá, hogy mi dolga lett volna itt, és ez azért van így, mert nem is kereste, nem is próbálta megtudni.

NFDE: Egész népekre is vonatkozik.

PESTI A: A táborban volt szó egy populáris témáról, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni. De ki mondja, hogy az ő küldetésük az, hogy dolgozzanak? Lehet, hogy nekik más dolguk van. Pl senki nem tud úgy zenélni., más kvalitásaik vannak. Egyes dolgok a média által túlhangsúlyosak. Az ember kiszolgáltatott, gyökértelen lesz. És odáig jutottunk. hogy igazából két dologtól fél nagyon: a magánytól és a csöndtől. Ezek lennének az optimális föltételei, hogy elmélyüljön, és önmagára találjon, de ezeknek az embereknek ez valami szörnyű dolog. Teljesen bekábultak, hogy a fogyasztótársadalom, satöbbi, és el sem tudják képzelni, hogy egy más körülmények között élő is lehet boldog.

NFDE: Akár egy távoli tanyán is, például? Bár erre már nemigen akadhat példa, legalábbis Kishegyes környékén nem, hiszen alig vannak működő tanyák. Valamikor sok volt, de mára alig maradt belőlük, az idő elbánt velük, magukra maradva pusztulnak.

HORVÁTH L: Álmom, hogy egy fotósorozatot készíttek az összeomló tanyákról, arról, hogy ott mik vannak. Minden úgy vonul vissza a földbe, ahogy fölépült, sorban, fentről lefelé. Meghalsz, kicsúszik az idő, elmúlik harminc év, az örökösök nem törődnek vele, nem értik mi is a tanya. Egyszer csak nyoma sincs az egykor jól működő tanyának. Ellopják, elveszik. Ez tény.

NFDE: Az idő a főkolompos, elmúlunk vele.

HORVÁTH L: Számomra egy nagyon nagy misztérium. Túl rövid az élet. Egy pillanat. Pillanatok. Ezek a pillanatok azok, amelyek az örökkévalóságról szólnak. Ha idő nem volna, nem tapasztalnád meg a pillanatot ezzel a három dimenzióval. De idő van, és a sok - sok megtapasztalt pillanat adja meg az életed értelmét, és a halál előtt, az utolsóban elmondhatod, hogy egyetlen pillanatot éltél, akárhány évben számolod. azt, hogy miért élsz, miért nem, azt közben mindenki magának találja ki.

NFDE: Kanyarodjunk vissza az építészethez. Az építmények sok - sok pillanatnak szólnak. Milyen tervekkel van tele egy organikus építész feje, rajzasztala?

HORVÁTH L: Tervezni teljesen új dolgokat is lehetne. Megagondolatokkal is lehet játszani. Ökofalu, meg ilyesmi, például. De nem ilyen egyszerű. Pénzről is szól, és arról, hogy az ellenség nem alszik. Értetlenkedés, keresztbetevés. Észérvekkel megfontolva csinálni valamit. Szó szerint kézzelfogható dolgokkal kezdeni. Amit például öt ember átfoghat a karjával. Most az alapokat kell lerakni, ez is épp elég sokkoló, irritáló. Sokan ezt sem tudják elfogadni, mert nem értik, miért nem betonból, vasból, miért nem nagyobbat? Nagy játék ez az egész, amihez alázattal kell viszonyulni. és majd kialakul.

NFDE: Mint ahogy kialakult a Dombos Fest is. Egy elképzelés valóra vált, sikerült mozgásba hozni rengeteg embert. Gondoltad ezt, számítottál rá?

HORVÁTH L: Számomra egy kísérlet ez az egész. Megtörtént, jó. A közönség? Ha lehet polgárságról beszélni, akkor az itt megjelent. Ilyen közönséget nem találsz a vidéki Magyarországon, itt még erősek a gyökerek, vagy életképesek a csírák. Különböző vidéki fesztiválokon ki jelenik meg? Akinek pénze van, és a fiatalok, akiket éppen az a sodrás érdekel.. de nincsen meg ez a polgári réteg. Igen, eljöttek sokan, volt miből választaniuk. Kinek mi tetszett, kellett, azt magához vette, ami nem kellett neki, azt hagyta leperegni, elengedte.

NFDE: Hajszálpontosan felépített terv szerint mentek a dolgok, vagy menetközben alakultak inkább.. Nem a rendezvényekre, a műsortervre értem, inkább a körülmények megteremtésére, a háttérdolgokra gondolok.

HORVÁTH L: Nem stresszelek. Volt egy alapelgondolás, azután úgy voltam vele, majd alakul magától a többi. Valahogy mindig kijön a legjobb megoldás. A megfelelő emberek. Itt van például a plakát. Ha a pipacs szimbolikáját nézzük, az az, hogy eszmélj rá az egódra. Tehát arra, hogy te vagy, és mi is itt a dolgod? Mert valami van.

NFDE: Az idén rengeteg pipacs volt, van az utak mentén.

HORVÁTH L: Igen. Láttam a lehetőségeket, hogy itt rengeteg mindent meg lehet valósítani. Kegyetlen a munkatempóm, ez tény. Például februártól indult a Dombos Fest szervezése. Ennek most vége, de más dolgaim is folyamatosan haladnak. Ha akad kis szünet, akkor esetleg többet olvasok. De nincs gond, ha pörög, az is jó, ha épp nem, az is, mert akkor töltődök. Jó, ha az az ár visz, amit tulajdonképpen te csináltál. Amikor a saját magad kelltette szélen lovagolsz..

NFDE: . a magad ura vagy.

HORVÁTH L: Igaz, nincs főnököm. Persze, van amikor diktátori allűrökel dolgozom, de a jó dolgok érdekében, nem pedig az ego érvényesítésért... Ezt valójában csak tanulni lehet. Tanulni kell, folyamatosan úton lenni.

NFDE: A felmerülő akadályokkal hogyan birkózol meg?

HORVÁTH L: Azon múlik minden, hogy mi a cél. Gödrök, kátyúk mindig vannak, de közben tudnod kell, hogy képes vagy szabályozni a dolgokat. Nem szükséges stresszelni. Alázattal, elgondolni, ima kell. Megoldódik, egyszer csak jön valaki, történik valami, és rendben van minden, halad.

NFDE: Úton lenni, cél, művészet..

HORVÁTH L: Sokkolni kell az embereket. A Campus. Templomrom kijelölése. Először hülyének néz, nem érti, hogy most mi van. Azután elcsendesedik, és belegondol. Alázattal viszonyulni.

PESTI A: A Dombos Fest is azért fontos számomra, hogy nem a politika eszközeivel próbálja felemelni a környezetét. Igaz eszközökkel. Bár a művészet is nagyon lejáratott fogalom, és akkor van csak értelme, ha a szakrálist szolgálja. Amikor leül az ember egy igazi koncertre, átéli, és más ember lesz kicsit. A csúcs az lesz, ha az ember megtanul hallgatni. Aki tud az hallgat.

HORVÁTH L: Ha már itt tartunk, jól meg kell nézni, hogy ki is a valódi művész, mert a mai művészek kilencven százaléka kamu. Úgy ahogy van, ezt be kellene, hogy ismerje akár a média, akár a közvélemény. Hiúság kérdése, hogy na, akkor mi előadunk, és az is, hogy na, akkor mi most művelődünk. De mitől lesz neked jobb, ha szemetet nézel? Azt a néhány, valódi művészt pedig gyorsan fel lehetne sorolni. A színészekre különösen jellemző, hogy mivel a saját szerepükre képtelenek, egy másikba menekülnek bele. De nézd például a Szászcsávási zenekart, az egy magasröptű történet. Ezek ők. Nem kívülről szedtek magukra ezt - azt, ez belülről jön. A magyar művészetnek szinte a legmagasabb csúcsa, az hogy milyen ingben játszanak, az egy más téma, de ezek ők. Erről szólt a Dombos Fest.

Nagy Farkas Dudás Erika