Orcsik Roland
Ljubljanai mondatok

Csípem a ljubljanai zsarukat,
politikai vicceken vihognak
a szórakoztatóan unalmas
állami rendezvények alatt.

Komálom a ljubljanai hajléktalanokat,
a legmegbízhatóbb cimborák
a dilettáns festők
kiállítás-megnyitóin.

Bírom a ljubljanai sörivókat,
nem kérdezik honnan jöttél,
ki vagy, merre támolyogsz,
hanyagolják az efféle fejtörőket.

Igen, bámulom a ljubljanai nőket,
mosolyukban életigenlően
kacag a nyár,
derül a világvégi alkonyat.

És kedvelem a ljubljanai utcák
esti hangulatát,
amikor hallani a fák,
épületek, szobrok pusmogását.

De ami a leginkább hiányzik,
az egy rövid, tömör
ljubljanai mondat,
melyben vérként áramolnak a szavak.