Brestyánszki B. R.: A révész satuja
5
3. IDŐ
Anna, Rudolf
RUDOLF Nem hiszem, kicsim, hogy most gondok lennének. Mindent elintéztem.
ANNA (pohárral a kezében) A múltkor a franciák majdnem visszafordították az egészet. Sokkal kevesebb miatt!
RUDOLF Most nem lesz semmi baj, meglátod.
ANNA De kevesebbet küldök, mint amennyit bejelentettem...
RUDOLF Na és?
ANNA Rudolf! Hiányzik egy kép!
RUDOF Tudom. De senki sem veszi észre, hidd el.
ANNA Ez jellemző rád. Nem küldök annyit, amenyit beígértem, és te le se szarod. Neked végeredményben fix a províziód, és magasról teszel arra, hogy az én anyagom szar. Vagy hiányos. Mindegy: nem teljes. Az csak az én fiaszkóm.
RUDOLF Ez nem igaz!
ANNA De igaz! És az anyagom meg nem lehet teljes, mert az öreglánynak dolga akadt a sarkon. Mert ott jövedelmezőbb pucérkodni, mint itt, mi?! A rohadt kurva! Bazdmeg a páciensedet! Hát most találd is meg nekem! Hol a fenében van?! Mi a fenének kellett elküldened?!
RUDOLF Nem tudod befejezni nélküle?
ANNA Ne beszélj marhaságokat!... (könyörgőre fogja) Rudolf, kérlek, nem várhatnánk még egy napot?
RUDOLF Tudod, hogy nem.
ANNA Voltál a Virágban is?
RUDOLF Voltam. Összejártam az egész várost. Nincs sehol.
ANNA Hogy a fenébe tud valaki így felszívódni?!
RUDOLF Semmi baj sem lesz, meglátod.. Észre sem fogják venni, hogy hiányzik egy kép. Maximálisan elégedettek lesznek.
ANNA Igen. Mert balfaszok. Dilettánsok. A végén meg majd jól lehúznak. (sokadszorra ismét iszik)
RUDOLF Nem húznak le, ígérem. ... Ne haragudj, kicsim, de ez már a harmadik pohár...
ANNA Annyit iszok, amennyit akarok! Semmi közöd hozzá!... Néha szeretnék Dávid helyében lenni. Járja az országot, hazajön, eszik, iszik, a lelke nyugalmáért néha rajzolgat egy kicsit, aztán a dolgok mennek tovább a maguk útján. Fáj a fasza a kritikára, a vámhatósági szervekre, meg a szervezőkre. Nem izgatja, hogy megveszik-e, hogy lesz-e érdeklődés, hogy értik-e, vagy egyáltalán írnak-e róla. Megkapja a maga bérét a munkaórái meg a kilóméterek után, és éli világát.
RUDOLF Te is tudod, Anna, hogy ennek nem így kellene lennie.
ANNA Hallgass! ... Tudom! A kurva életbe... Tudom... (halkan:) És adjak hálát, hogy mégis így van...
RUDOLF Van megoldás...
ANNA Miről beszélsz?
RUDOLF Itt van ez... (a kirakott rajztömbre mutat)
ANNA Ez? És?
RUDOLF Sohasem tudná meg.
ANNA Mit?
RUDOLF Nézd... (mutatja Dávid legutóbbi rajzát) Látod?
ANNA Igen...
RUDOLF Tökéletes... Egyszerű és tökéletes... És senki sem tudná... Meglenne a teljes anyagod... Őt úgysem éredkli...
ANNA Ugyan, Rudolf... De nem... A hülye is észrevenné, hogy nem az enyém...
RUDOLF Mindent meg lehet magyarázni...
ANNA Ez nem lenne tisztességes...
RUDOLF Tudod, hogy nem érdekli...
ANNA Igen... mert sohasem mondtuk meg neki...
RUDOLF Mert sohasem érdekelte...
ANNA Nem igaz... mert mindig azt sugalltuk, hogy ne is kérdezze.
RUDOLF A lényeg ugyanaz.
ANNA Nem. Ezt nem tudom megtenni vele. Vigyük el a képét, de a saját neve alatt.
RUDOLF Azt nem akarja. ... De, ha rábeszélnéd...
ANNA Nem lehet. Tudod, hogy nem lehet... Rohadék... Most nézd ezt meg! Remekműveket majzol két perc alatt... Gyűlölöm... ... Te meg menj és nyald ki a seggét, ha annyira odavagy érte! Sokkal többet kaszálnál az ő képeivel, mint az enyémeimmel, ugye? Itt állok, nyakig a szarban, holnap indulna az anyagom Bécsbe, és hiányzik egy kép, te meg azon agyalsz, hogy hogy bírhatnád rá a jelentéktelen szürke kamionsofőrödet, hogy csillogtassa meg zsenialitását. Mert az én munkám szart sem ér az övé mellett, mi?
RUDOLF Ne beszélj butaságokat, kicsim. Csak megpróbálok megoldást találni a problémára.
ANNA Megoldást? Na ne nézz madárnak! Drága Rudolf! Tudom én is! Ezért mentem hozzá! És azóta félek, hogy rájön egyszer ő is. (gondolatnyi szünet és ez már hisztéria:) És semmi szükségem arra, hogy ezt pont most emlegesd fel nekem!
RUDOLF Nem, Anna, tudod, hogy nyomodba sem érhet...
ANNA Ne hazudj! Pontosan tudom, hogy milyen a munkája! Ha kiállítana én többé nem rúghatnék labdába! Addig örüljek, amíg nem hajlandó a kezei közül kiadni, amit csinál! Amíg hallagat!
RUDOLF De nem, erről szó sincs! Miket beszélsz, kicsim?! Ne is foglalkozzunk ezzel többet. Mindenkinek így a jó, ahogy van.
ANNA Hogyne, így a jó, persze. Arra hajtasz, akiből a legtöbbet tudsz kihúzni. (egy szuszra:) Ez esetben a hisztériás festőnőre, aki ugyan a férjébe szerelmes, de azért alkalom adtán megszerezhető egy-két pásztorórára, mert az ő töketlen zseni párja bezárkózott a maga szaros világába, és a volánján kívül senkit sem enged magához közel. Remek! De csak addig lesz ez így, amíg megfelelőbbet nem találsz.
RUDOLF Miért bántasz, Anna? Ne igyál többet, kérlek...
ANNA De iszok! Igyál te is! Ez nagyon jó. Ez a Dávid féltett birse!
RUDOLF Nem kérek. Gyere, inkább aludd ki magad.
ANNA Jó! Feküdjünk le! Le akarok leküdni veled, Rudolf. Most... Itt...
RUDOLF Jobb lenne, ha inkább kialudnád magad!
ANNA Nem akarok aludni! Baszni akarok!
RUDOLF Anna, kérlek...
ANNA Téged akarlak! Szeretkezni akarok! Azt akarom, hogy kefélj meg, hogy harapj, hogy marj, tépj szét!
RUDOLF Nem ezt akarod, szívem...
ANNA Dehogynem! Azt akarom, hogy úgy ránts le, mint a Margitot. Csak a teste miatt. Nem a művészi kacsóm miatt, nem az agyam miatt, nem a szívem miatt. Basszál meg a testem miatt! Érted? Ez miatt! (mutatja) Mi van? Undorító? Te is azt mondod, hogy undorító?!
RUDOLF Részeg vagy...
ANNA Nem vagyok részeg! Csak elegem van abból, hogy folyton visszautasítanak, hogy nem kellek, hogy undorító vagyok!
RUDOLF Dehogy vagy undorító... (megsímogatja)
ANNA Nő vagyok! (durván magához rántja Rudolfot)
RUDOLF Igen... Tudom...
ANNA Hasíts szét!
Akció. Közben Dávid belép. Egy pillanatnyi fagyott csönd, aztán Anna elrohan.
6
Dávid, Rudolf, Karo
DÁVID Szia.
RUDOLF (nagyobb zavarban nem lehet) Ne haragudj, én...
DÁVID No problem. Az utóbbi időben többet iszik, mint kellene. Tudom.
RUDOLF Amit mondott....
DÁVID Hagyd a fenébe. Inkább igyunk meg mi is valamit.
RUDOLF Nem tudom...
DÁVID Vodkát? Vagy inkább valami jófajta birspálinkát?
RUDOLF Ahogy gondolod...
DÁVID Mit? Vodka vagy birs?
RUDOLF Jó, vodka... vagy inkább birs...?
DÁVID Birs. (önti) Egy birs neked, egy birs nekem. (koccint) Chears!
RUDOLF Isten-Isten...
DÁVID Éget?
RUDOLF Igen... Nagyon jó.
DÁVID Tudom. Én főztem. Elűzi a szkepit...cizmust...
RUDOLF (halkan:) A szkepticizmust?
DÁVID Ja. Hitet ad. Még egyet?
RUDOLF Jó, persze...
DÁVID Chears. (leszedi a rajztömbjét és elrakja)
RUDOLF Isten-Isten... (bátortalan, de belevág) Dávid... Láttam a legutóbbi rajzodat.
DÁVID Igen? Nem baj.
RUDOLF Mi az, hogy nem baj? Nagyon jó! Nem is mutattad meg.
DÁVID Sose mutogattam a rajzaimat. Most minek mutattam volna?
RUDOLF Mert jó!
DÁVID Ja? Azt mondod? Marhaság.
RUDOLF Dehogy marhaság!
DÁVID Minden esetre azzal már nem játszok többet. Új játékszerem van.
RUDOLF Új kép?
DÁVID Let's say.
RUDOLF Mi lesz?
DÁVID Fogalmam sincs. Semmi. De múlik vele az idő.
RUDOLF Megint gúnyolódsz.
DÁVID A saját számlámra. Pontosan tudom, hogy mire jók ezek a mázolmányok. Nem kell nyalnod a seggemet, nem kell görcsölnöd Anna miatt. No problem, sógor.
RUDOLF Ha engednéd, hogy bebizonyítsam...
DÁVID De nem engedem. Sorry. Amit tudni akarok, azt már tudom. Húsz éve. A művésznő még idejében megmondta.
RUDOLF Azt akarod, hogy könyörögjek.
DÁVID Azt sem akarom.
RUDOLF (már bátrabban) Miért vagy ilyen makacs?! Nincs mit kockáztatnod! Ha akarod anoním maradhatsz. Vagy mondjuk egy csoportos tárlaton, csak egyetlen képedet... Esetleg pszeudonimen is kiállíthatnál...
DÁVID Nem érdekel semmilyen pszeudo-shit.
RUDOLF Ha nem érdekelne, akkor engednéd, hogy elvigyem az egyiket...
DÁVID Akkor nem akarom. Ahogy tetszik. A vége ugyanaz.
RUDOLF Miért vagy ilyen bizalmatlan?
DÁVID Ez nem bizalmatlanság. Azért csinálom, mert jól esik, vagy mittudoménmi. De itt vége a piktorművészetnek. Game over.
RUDOLF (lovon a "pszichólgus:) Azért, mert Anna egyszer, nagyon régen, kinevetett?
DÁVID (ez már kínos) Rudi, ezt már megtárgyaltuk. Nem akarok megint erről vitatkozni. Ez a téma le van zárva. Nem lehet és vége. Teljesen mindegy, hogy beszariság miatt, vagy csak mert nem érdekel. Nem akarom, és vége.
RUDOLF Te is tudod, hogy nincs "majd".
DÁVID (villan) Tudom, brother, hogyne. Szerinted el lehet ezt felejteni? Te el tudnád felejteni, ha folyton a füledbe ketyegne az óra? Ha esetleg mégis, akkor jó ha akad egy haver, aki időnként odasúgja, a füledbe, hogy "tik-tak, tik-tak, tik-tak".
RUDOLF Ugyan Dávid, tudod, hogy én...
DÁVID Hogyne, de akarok valamit kérdezni tőled. Elmondtad valakinek?
RUDOLF Mit?
DÁVID Elmondtad?
RUDOLF Megígértem, hogy nem mondom.
DÁVID Igen, megígérted, de elmondad, brother?
RUDOLF Dehogy mondtam! Miért? Anna?
DÁVID Nem, nem Anna. Ő nem tudja.
RUDOLF Ha már szóba hoztad, megvannak a leletek, voltál az orvosnál?
DÁVID Voltam, anyuci. Elmondta, amit tudni akarok.
RUDOLF A kezelés?
DÁVID Ja, te már mindent tudsz? Akkor azt is tudod, hogy be kellene feküdnöm. Nekem meg még van néhány fuvarom.
RUDOLF Te megőrültél! Nem jársz kezelésre?
DÁVID (mindjárt elpattan a húr) Nem, képzeld nem járok kezelésre, anyuci. Tele van a tököm az aggodalmaskodásoddal! Fárasztó vagy. Fejezd be a szövegelést vagy tűnj el innen.
RUDOLF Megértem, Dávid, de mégiscsak a barátom vagy, és...
DÁVID (betelt a pohár) Hagyd má abba, kussoljá má! Doktor úr, mitől lennék én a barátod?! Ott van neked a feleségem. Azt abajgasd! Szervezheted a kiállításait, gyógyíthatod a hisztériáját és csillapíthatod, ha tüzel. De rólam másszál le! (keze ökölben)
RUDOLF Mi? Miről beszélsz, Dávid? Én a legjobb szándékkal... Csak azt szeretném, hogy azzal foglalkozz, amit tudsz csinálni, és nem azzal, amit...
DÁVID (teljes gőzzel:) Amit nem tudok?! Mert a nyergest hajtani nem tudom?!
RUDOLF Dehogynem, szó se róla, de te zseni vagy, nem érted?!
Szünet, vészjósló hangváltás.
DÁVID Ja? Zseni? És, most, hogy ezt kibökted, és ha kiállítod a képeimet, akkor már nyugodt lélekkel smirglized Annát, ugye?
RUDOLF Dehogy... Teljesen megőrültél... Istenem, nem akartalak felzaklatni.
DÁVID Nem vagyok zaklatott. Vagy zaklatott vagyok, de nem ebbe halok bele. (őrület a tekintetben) Zaklatott zseni, ugye?
RUDOLF Nem ismerek rád...
DÁVID Ez érthető, nem?! Zseni lettem!
RUDOLF Nem hiszel nekem, Dávid? Kérdezd meg Annát! Ő már több, mint húsz éve tudja! ...
A levegő, és minden egyéb jéggé dermed. Valami eltört...
DÁVID (nagyon lassan és nagyon halkan.) Anna... ?
Szünet... Karo jön. Rudolf számára nem tapasztalható jelenség.
KARO Bocsánat. Bejöhetek?
DÁVID Persze...
RUDOLF (Dávidnak) Igen?
KARO (Dávidnak) Hallottam, hogy vitáztok. Be kellett jönnöm, mert a végén még idő előtt megszakad a szíved, és tönkreteszed a boltomat. De ha akarod, visszamehetek.
DÁVID (int Karonak, hogy maradjon. Rudolfnak:) Semmi.
RUDOLF (Dávidnak) Ugye tudod, hogy én nem akartam semmi rosszat.
DÁVID (Rudolfnak) Tudom.
KARO (Dávidnak) Leülhetek?
DÁVID (Karonak) Egész nyugodtan. (Dávid mellé ül, rakná őt össze)
Ezt követően - bárhogy is alakul a beszélgetés - Karo és Dávid csak egymással foglalkozik.
RUDOLF Mit nyugodtan? Mi van veled, rosszul vagy?
DÁVID (kicsit büszke talán?) Karo a modellem.
RUDOLF Milyen Karo?
DÁVID Itt lakik.
RUDOLF Kicsoda lakik itt? Miről beszélsz?
DÁVID Amíg nem talál másik lakhelyet.
RUDOLF Anna tudja ezt?
DÁVID Nem. És nem is fogja megtudni.
RUDOLF Dehát miért a saját házatokban?...
DÁVID (de már fölháborodni sem maradt ereje) Mit a saját házunkban?
RUDOLF Ott van az én lakásom, bármikor...
DÁVID És közben te eljössz vígasztalni Annát a saját házunkban, ugye? Nice. Very nice. (néhány vínnyogó hangot hallat nevetésként)
KARO Ja, jut eszembe, a feleséged nemrég felszállt egy vonatra.
DÁVID (Karonak) Tessék?
KARO (Dávidnak) Elutazott.
DÁVID (Karonak) Vonattal?
RUDOLF (Dávidnak) Mi vonattal?
KARO (Dávidnak) Igen.
DÁVID (Rudolfnak) Megszakítottam a "beszégetéseteket", és ő ijedtében elrohant.
RUDOLF Kicsoda?
DÁVID Anna.
RUDOLF (ennek már van tétje) Anna vonatra szállt?!
DÁVID Igen.
RUDOLF De miért? Hova utazik?
DÁVID (békítőn) Menj utána Rudi, keresd meg. Nekem már nincs hozzá erőm.
RUDLOF Én?...
DÁVID Go, go, go... (Rudolf el)
7
Karo, Dávid
DÁVID Honnan tudod?
KARO Mit?
DÁVID Hogy elutazott.
KARO Tudom.
DÁVID Értem. Ne kérdezzem... Majdnem megütöttem.
KARO Láttam. Belekotyogtam.
DÁVID Jól tetted. Nem is vett észre.
KARO Nem láthatott.
DÁVID Ügyes vagy.
KARO Ez a dolgom. Eltetted a rajzot?
DÁVID (megembereli magát) Yes. És előkészítettem a terepet az újnak.
KARO Milyen újnak?
DÁVID Hát annak, amit most kezdek. Vagy nem ülsz nekem modellt, little girl?
KARO Tegezel.
DÁVID Az unokám lehetnél, nem?
KARO Hát majdnem úgy tűnik.
DÁVID Portré?
KARO Persze. Most azonnal?
DÁVID Most hát.
KARO Nem vagy ideges?
DÁVID Ideges? Miért?
KARO Hát Rudolf miatt, meg...
DÁVID Na ne röhögtess, kislány!
KARO Ja, jól van, na. Hova üljek?
DÁVID Ahol kényelmes.
KARO Így jó?
DÁVID Tökéletes. Úgy ülj hogy sokáig bírd.
KARO Kilátok az ablakon és tégedet is látlak.
DÁVID Mesélj. Magadról. Nekem is segít. (rajzolni kezd)
KARO Nincs mit mesélnem. Egyik háztól a másikig csapódok.
DÁVID És, ha nem fogadnak be?
KARO Olyan nincs. Mindig befogadnak. Egy ideig ott vagyok, aztán továbbállok. Ennyi. Ez a munkám.
DÁVID Nehéz?
KARO Néha. Tudom, hogy mi lesz, és azt is, hogy hogyan fog megtörténni. Jobb volna, ha nem tudnám. Néha elmondom... De csak ártok vele. Nem tudnak mit kezdeni a hallottakkal...
DÁVID Bocs, hajtsd egy kicsit vissza a fejed... (mozdulatai egyre hevesebbek)
KARO Most jó?
DÁVID O.K.. Köszi.
KARO ...Vagy el sem hiszik, amit mondok nekik. De, ha elhiszik, csak megkeserítem az életüket vele... Jobb, ha hallgatok, végzem a dolgom, és úgy viselkedek, mint egy hétköznapi ember. Vagy mondjuk csak az utolsó pillanatban állítok be... De az sem jó. Akkor megrémítem őket.
DÁVID Engem nem rémítettél meg. Fordulj meg!
KARO Mert még mindig nem vagy biztos benne, hogy ki vagyok. (megfordul) Így?
DÁVID (kitépi a füzetből a lapot és lendületesen eldobja: újat kezd) Karo, és ha azt mondanám, hogy aktot szeretnék?
KARO Aktot? Nem tudom... Még nem festettek rólam aktot soha.
DÁVID No problem. Ne félj. Ne harapok.
KARO Persze, nem is félek, csak zavarban vagyok.
DÁVID Megértem. De nagyon szeretném. Ezt te jobban tudod, mint én.
KARO (vetkőzik) Bocsáss meg, ügyetlen vagyok... még nem álltam aktot soha senkinek.
DÁVID Semmi baj. Én sem dolgoztam még aktmodellel. Kvittek leszünk.
KARO Zavarban vagyok.
DÁVID Én is. Majd megszokjuk. ... (beállítja a ruhátlan lányt a kívánt pózba) Nagyon szép vagy, Karo.
KARO Mindennek oka van...
DÁVID Mesélj még.
KARO Így nem tudok.
DÁVID Dehogynem. Legalább eltereli a figyelmedet arról, hogy nincs rajtad ruha. Gyönyörű vagy. Tökéletes.
KARO Ne hajtogasd ezt folyton. Jó lenne, ha igaz lenne, de nem az. Csak egy múlandó állapot.
DÁVID (ismét rajzolni kezdi) Te mindig szép leszel.
KARO Mennyire tévedsz!
DÁVID Csak azt mondom, amit látok. A halhatatlan szépséget.
KARO A halál köntöseként.
DÁVID Tessék?
KARO Nincs halhatatlanság, Dávid.
DÁVID Nincs. Persze, hogy nincs. Nekem meg pláne nincs. Nem hagyok magam után semmit és senkit. Minden szálat gondosan elvarrok. Game over.
KARO Sajnálod magad?
DÁVID No.
KARO Viszont félsz. De én türelmes vagyok.
DÁVID Hogy érted?
KARO ... Megmozdulhatok? Görcsöl a lábam.
DÁVID Persze, hogyne. (Karo nyújtózik. Elbűvölve:) Beautyful...
KARO Neked vagyok kitalálva, ugye?
DÁVID Ki vagy te?
KARO (visszaül az eredeti pózba) Egy mezítelen lány, aki megint zavarba jön, ha nem folytatod a rajzolást. Ne engem nézzél, hanem a rajzolnivalót.
DÁVID Nem lehet elkülöníteni. Mondd meg, ki vagy!
KARO Ez veszélyes játék.
DÁVID Tudom.
KARO És nincs is szükség arra, hogy kimondjam...
DÁVID Miért?
KARO Mert már sejted...
DÁVID Én?
KARO Igen...
DÁVID Sejtem, hogy ki vagy...
KARO Azt hiszem tudod, hogy ki vagyok... Felöltözzek?
DÁVID Ne! Maradj így.
KARO Akkor miért nem rajzolsz?
DÁVID Rajzollak.
KARO Dehát csak nézel.
DÁVID Nézlek.
KARO Mit nézel?
DÁVID Gyönyörű vagy.
KARO Néha szeretném tudni, hogy mit látnál, ha valóban engem néznél... Fel szeretnék öltözni.
DÁVID Kérlek... engedd, hogy megérintselek...
KARO Ennyire elbűvölhet egy arányos test?
DÁVID Nem a tested bűvölt el, hanem a... hanem a végzet illata, amely körülölel. Ez már majdnem szenvedély. (érintené)
KARO Micsoda költő! ... De ne légy ilyen romantikus, Dávid. Ne, ne... Ne érints meg. Még ne... Én valóban az vagyok, akinek hiszel... (magára veszi köntösét és el)
II. FELVONÁS
8
4. IDŐ
Anna, Dávid
Dávid megszállottan fest. Anna hazaér.
ANNA Szia. (szünet) Köszöntem.
DÁVID Hi baby.
ANNA (lecuccol) Mit csinálsz?
DÁVID Látod.
ANNA Látom. Megnézhetem? (csönd. Anna odasomfordál) Megnézhetem?
DÁVID Mit kérdezel hülyeséget? Már nézed! Mit akarsz?
ANNA Semmit. (a képre) Ez nagyon jó... Ő kicsoda? Kitaláltad? (megint szünet) Kitaláltad vagy létezik?
DÁVID (tudja, hogy ezt miért kérdezi...:) Jó, mi? (vissza az eredetibe:) Nem találtam ki. Bökd ki, ha valamit mondani akarsz, vagy hagyjál egyedül.
ANNA (ezerrel próbál őszintén alázatos lenni) Dolgozik a művész úr. Értem. Ne zavarjam az alkotást. Oké.
DÁVID Nem baszogass. Mit akarsz?
ANNA Mondani akartam valamit... Hallod?
DÁVID Hallgatlak.
ANNA Abbahagynád egy percre?
DÁVID Tudok rád így is figyelni.
ANNA De én szeretném, ha rám néznél, amíg elmondom.
DÁVID Jó. Abbahagytam, ahogy parancsoltad. (de folyton odasandít)
ANNA Bocsáss meg nekem.
DÁVID Bocsássak meg?
ANNA Igen.
DÁVID Miért?
Szünet.
ANNA Elhagylak.
Ez már komolynak tűnik.
DÁVID Miért hagynál el?
ANNA Mert nem szeretsz. Mert nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok.
Megkönnyebbül. Ismét festeni kezd.
DÁVID Marhaság. Soha nem gátoltalak semmiben. Azt csinálsz, amit akarsz. Ezért fölösleges elmenned.
ANNA Mondd, hogy ne menjek el.
DÁVID Ha el akarsz menni, akkor menj.
ANNA Nem akarod, hogy maradjak?
DÁVID Nem fontos, hogy én mit akarok.
ANNA Szeretném, ha vissza akarnál tartani.
DÁVID El akarsz menni?
ANNA Igen.
DÁVID Akkor meg miért tartsalak vissza?
ANNA Mert akkor tudnám, hogy akarsz velem élni. Hihetném azt, hogy fontos vagyok neked...
DÁVID Anna, ne szövegelj! Eldöntötted, hogy mit fogsz csinálni?
ANNA Igen...
DÁVID És hogy döntöttél?
ANNA Elmegyek.
DÁVID Good bye.
ANNA Nem érdekel, hogy miért?
DÁVID De. (közben - ugye - folyamatosan fest)
ANNA Nem érdekel?!
DÁVID De, érdekel.
ANNA Meddők vagyunk mindketten.
DÁVID És?
ANNA Azt hittük, hogy sem neked, sem nekem nem lehet gyerekem.
DÁVID Ezen már túl vagyunk, nem?
ANNA Én terhes vagyok...
DÁVID (abbahagyja a festést, de tekintetét rajta felejti a képen: addig sem kell Annára néznie. Hosszú szünet után:) Terhes vagy.
ANNA És nem te vagy az apa.
DÁVID Terhes vagy.
ANNA Igen.
DÁVID Biztos?
ANNA Biztos. Voltam orvosnál. Biztos. Mondhatnánk azt, hogy a miénk...
DÁVID Gyereked lesz, baby. Értem... És mit szól hozzá?
ANNA Ki?
DÁVID Rudi.
ANNA Rudi?
DÁVID Hát ki a boldog apa? (már megint festene, de nem nagyon megy)
ANNA Rudolf...
DÁVID Megmondtad már neki?
ANNA Te tudod, hogy...?
DÁVID Igen.
ANNA De akkor miért nem...
DÁVID Mert semmi értelme sem lett volna. Na, szóval megmondtad már neki, hogy apa lesz?
ANNA Nem... Azt gondoltam, hogy... mondhatnák azt is, hogy sikerült... Hogy a tied... (Dávid nevet) Mi ebben a nevetséges?!
DÁVID Ne haragudj. Nem te, Anna, nem te. (nem erőlteti tovább a festést)
ANNA Mondjuk ezt, kérlek... Soha senki sem tudná meg...
DÁVID Nem lenne fair Rudival szemben. És a gyerekkel sem.
Kopogtatnak az ajtón.
ANNA Nem szeretnéd?
DÁVID Nem.
ANNA Nem igaz! Tudom, hogy szeretnéd. Ezt akartuk mindketten.
DÁVID Nem ezt. (összecsomagolja a cuccát)
Ismét kopogtatnak.
ANNA Hanem mit?
DÁVID Kopogtattak.
ANNA Hallottam! Gyereket akartunk, Dávid? Most itt a lehetőség.
DÁVID Nem, Anna, nincs itt semmilyen lehetőség. Nyiss ajtót!
ANNA Leszarom az ajtót! Dávid! Megint elszöksz?!
DÁVID Ennek így... semmi értelme. (a képpel a hóna alatt elmenőben ajtót nyit Rudolfnak)