J. Garai Béla: Indiánok
ELSŐ FELVONÁS
SZÍN: szerény családi otthon nappalija, hátul balról az előszobára, jobbról a konyhára nyíló ajtó, baloldalt a fiú-, illetve leányszoba, jobbról a fürdőszoba, stb. Középen mindenes asztal, székek, a sarokban hintaszék a nagyinak, előtte kisebb méretű hordozható tévé (amit Zoltán belépésekor kikapcsol, majd félreteszi, lévén, hogy a készüléknek nincs több szerepe), elől a családfő karosszéke, mellette zsámolyon telefon. Valahol a falon nagy tükör. Mielőtt a függöny felmegy egy bekapcsolva felejtett tévé hangja szól, nem túl harsogóan: vadnyugati cowboy-film jellegzetes szövege, indiánkurjongatások, lódobogás, pisztolylövések hallatszanak. Függönynyitáskor a szín félhomályban, elől Zsámbéki a fotelben elmélyülten, rezzenéstelenül újságot olvas (az újság eltakarja arcát), hátrább, a másik sarokban Nagyi szundikál a karosszékben, orrára csúszott pápaszemmel, fején mulatságos, pántlikás sapkaszerűség, lába a zsámolyon, tarka pléddel letakarva, előtte (háttal a nézőtérnek) a kéken villódzó tévékészülék. Zoltán, a középkorú férfi a nézőtér felöl érkezik, csendben Nagyihoz megy, kikapcsolja, félreteszi a tévét, megigazítja a takarót. Apjához lép, beletekint az újságba, majd előre jön a fénybe. Monológja patetikamentes, szavait az emlékezés csendes öröme hatja át.)
ZOLTÁN Ez volt a mi családi fészkünk. Az Epres utcai Zsámbéki-ház. Megkopott, ódon falak., három nemzedéknek nyújtottak oltalmat az elmúlt félévszázad viharaiban. Emlékszem, tőlünk balra laktak Bollókék, jobbra a Swanderlich-család, lejjebb. a Futóék, Dánielék., a Blazsekék, az öreg Kohn bácsi, amott, szemben a Deszpenics Gyúróék. Kertünk a katolikus temetőig ért, az utca végén az elhagyatott zsidótemető téglafala magasodott. Két utcával lejjebb húzódott a régi vasútállomás, idehallatszott a mozdonyok dohogása. Reggel hatkor két rövid füttyszó jelezte a szabadkai gyors indulását. Az az átkozott vasút! De sokan vágtak neki a nagyvilágnak az utcabeliek közül is! Önként vagy kényszerből. Hogy azután sohase térjenek vissza. A vasút hozta ránk a világháború alatt a szőnyegbombázást is. Szüleim mesélték, hogy óriási volt a pusztítás az egész környéken, de a mi utcánk, csodával határos módon, nem kapott találatot. Mintha egy kijelölt őrangyal őrködött volna az Epres utca házai felett. Csak a lakóira már nem futotta az erejéből. Azután újabb háború szakadt ránk.
(Zoltán el a színfalak mögé. A szín kivilágosodik, a szereplők életre kelnek. A konyhából behallatszik, amint Manci félhalkan, csak úgy magának nosztalgiázva énekelget, edénycsörgés kíséretében:
MANCI Ott, túl a rácson virulnak a rózsák,
Melyeknek kelyhe édes mézet ád...
Cccc...uff, majdnem odaégett! (edénycsörgés) A csoda vigye el! Ó, o, o.
Ott túl a rácson van a menyország,
Minőt nem látott soha senki még...
La-la-la.
MANCI (kötényben, haja turbánba kötve, halkan dudolva konyhából be, tányérokat hoz, hóna alatt az asztalterítő) Jöhettek, kész az ebéd! (hangosabban) Mama, hallja? Eszünk! (Közelebb megy hozzá) Már megint alszik. Mama! Ébredjen, legyen szíves!
NAGYI (felriad, meglepődik, hogy a tévé nem szól. Öregesen, lassan beszél) Te kapcsoltad ki a tévét, Mancikám?
MANCI Én? Hozzá se nyúltam! Jöjjön, mama, ebédelünk. Hagyja most azt a vacak tévét!
NAGYI (felkecmereg a hintaszékből, csoszog) Pedig most volt a legérdekesebb. Már dél van, gyerekek? Hogy elszaladt az idő!
KÁROLY (leteszi az újságot, előveszi zsebóráját) De még mennyire, hogy dél van, anyuka! Ennél délebb már nem is lehet.
MANCI (Kedvesen a férjéhez) Kész az ebéd, Károly! Zitácska szólt, hogy kicsit később jön, őt nem kell várnunk.
NAGYI Hát hogy milyen érdekes volt ez a film! Képzeljétek! Egy asszony beleszeretett egy indiánba...Egy úrinő egy olyan... tollas (mutatja az újjaival) törzsfőnökbe.
ZSÁMBÉKI (ironikusan) Anyuka, ha sokat nézi azt a tévét, magának is kinőnek a tollai!
NAGYI (nem is hallja a megjegyzést) Jaj, Mancikám, te csak főzöl, csak főzöl.
MANCI Mit csináljak, mama, enni muszáj! Akkor is, ha háború van. (A fiú szobája felé) Zoli! Zolikám!
NAGYI Előbb elmegyek a fürdőszobába.
MANCI Jó, mama, de ne feledkezzen ott, kihül az étel.
NAGYI Jövök mindjárt, csak .(fütyülgett)
ZSÁMBÉKI (segít az asztalt leteríteni, közben bekapcsolja a táskarádiót, a déli harangszó szól a pesti rádióból, szemrehányóan) Tán még mindig alszik az a gyerek?
MANCI (terít) Már hogy lenne gyerek, huszonnyolc éves! Na és ha alszik? Szegénykém, hajnalban jött haza.
(Megszólal a telefon, Zsámbéki veszi fel)
ZSÁMBÉKI Halló., tessék! Dobar dán..Nem, nem. Nem, nem, nem. Téves. (ingerülten) Nem eladó, ha mondom!. Kérem. (leteszi) Volt szerencsém!
MANCI Ki volt az, Károly?
ZSÁMBÉKI Mit tudom én! Valaki már megint a ház iránt érdeklődött.
MANCI Honnan szedik, hogy eladó?!
ZSÁMBÉKI Fogalmam sincs.Nem is érdekel! Különben hallottam, amikor Zoli érkezett hajnalban. Úgy bevágta az előszobaajtót, hogy azt hittem, hogy már bombáznak. (Csavargatja a rádiót, félhangosan, érthetetlenül, híreket mondanak.)
MANCI Te is mindent meghallasz! Hiszen tele volt a keze csomagokkal. Tudhatod, hogy amikor kiutazásról érkezik, mindig rengeteg cuccot cipel.
ZSÁMBÉKI Kiutazás! Ne röhögtess már! A szegedi ócskapiacon járt, a Cserepes soron. Kínai pacsnit meg toalettpapírt vásárolt, "Made in Hungary"! A fél ország rákapott a magyar vécépapírra.
MANCI Ha jobb, mint a hazai.
ZSÁMBÉKI Biztosan szárnyasbetétet is "importált". Mert most ez a menő áru a nájlonpiacon. De az anyukájának ez "kiutazás". Jó hogy azt nem mondod, hogy kiküldetésben járt!
MANCI (rendezgeti a terítéket) Örülj neki, hogy feltalálja magát. Ülne itthon, és várná a jó szerencsét? Hogy majd felveszik valami rendes állásba? Majd ha Laci Pesten talál neki egy jó helyet, akkor nem fog csencselni. Hanem majd ő is úriember lesz. Jajistenem, az is csak ígérget, ígérget...
ZSÁMBÉKI (füléhez emeli a rádiót) Csend.cscscsc.Már megint emlegetik a bombázást.
MANCI (megáll a kezében a tányér) Jézusmária!
NAGYI (érkezik a fürdőszobából, a vécéöblítő gurgulázása közepette) Mi történt, Károly? Mit mond a rádió?
ZSÁMBÉKI Bombáznak, anyuka, bombáznak!
NAGYI Hol bombáznak? Már megint Vietnámban?
MANCI Dehogy Vietnámban! Itt, mama, itt nálunk fognak bombázni. Érti?
NAGYI (értetlenül) Nálunk? Kik, az oroszok?
MANCI Az amerikaiak, mama!
NAGYI (hitetlenkedve) Az amerikaiak?! Ne beszélj!
MANCI Bizony, mama, az amerikaiak. A NATO! (kimegy a konyhába)
ZSÁMBÉKI Azért nem kell azonnal mellre szívni, anyuka! (Epésen) Nem magát fogják bombázni, ne féljen.
NAGYI Hanem kit?
ZSÁMBÉKI Azokat ott lent.A rezsimet. Azt fogják majd szépen kifüstölni.
NAGYI Jó, csak nehogy mellétrefáljanak.
ZSÁMBÉKI Az kéne ezeknek, egy jó kiadós bombázás! Attól megjönne az eszük!
NAGYI Na az...az biztos. A bombázástól, na, attól mindig meg szokott jönni.
ZSÁMBÉKI De azok is csak fenyegetőznek. Jár a szájuk, aztán meg összeszarják magukat.
MANCI (a konyhából) Miket beszélsz, Károly? Az hiányzik még, hogy bombázzanak! Még képesek a határt is lezárni, és akkor mihez kezd a Zolink?
ZSÁMBÉKI (idegesen) Leendő vegyészmérnök és kínai pacsnikkal kereskedik. Csempész lett belőle, mit szépítsük a dolgot? Rémes! Az én időmben csak munkakerülők foglalkoztak ilyesmivel.
NAGYI Mondjátok már, mit csinált a Zoli? (már nagyon várja az ételt, amint Manci leteszi a tálat, elkezdi kavargatni a szedőkanállal)
MANCI (hozza a tálat, az asztalra teszi) Semmit, mama, semmit! Maga csak szedjen és egyen, ne várja a többieket! (Zsámbékihoz) Vagy akkor küldjük fel Pestre Lacihoz! Úgyis mindig hív bennünket, hogy adjunk itt el mindent, költözzünk át.
ZSÁMBÉKI (kissé felemeli a hangját, érződik, hogy ez állandó téma a családban) Költözik a rosszsebb! Én futamodjak meg? Akinek még a dédapja is itt született, ebben a városban? Hogy jött-ment betolakodók költözzenek a házamba? Alig várják, hogy kitegyem a lábam. De abból nem esznek! Nem ám! Kivárom, amíg belebuknak a piszkos játékukba. Meg fogod látni, hogy elviszi őket az ördög!
MANCI (leül az asztalhoz) Csak nehogy minket vigyen el az ördög! Mások meg közben boldogulnak. Odaát.
ZSÁMBÉKI Felőlem boldogulhatnak. Sok szerencsét!
MANCI Laci már a második üzletet nyitja. Drága autójuk van. Nagyon megindult neki! Képzelem, hogy Jolánka hogy rázza a rongyot!
ZSÁMBÉKI (lehiggad, ő is helyet foglal) Hadd rázza, miért fáj az neked, ha Deliblátyné Pesten divatozik?
MANCI Nem fáj...(sóhajt), csak mondom. Már lakást is vettek, nem is akárhol! Képzeld, a parlament mellett kaptak egy gyönyörű, négyszobás lakást! Hatalmas nappali, két gyerekszoba, háló.
ZSÁMBÉKI Be is kell ám azt télen fűteni!
MANCI Ne viccelj, ott minden házban központi fűtés van!
ZSÁMBÉKI Na pláne, azt kifizetni!
MANCI Itt eladták azt a kétszobásat, amit Laci kapott az intézettől. Persze, ingyen, mert ő akkor is feltalálta magát., mert ő akkor is tudta, hogy melyik oldalra kell állni, hogy lakást kapjon az ember.
ZSÁMBÉKI Jól van, ha tudta. Nekem, hálisten nem kell a lakás, van sajátom.
MANCI Igen, van sajátunk.Ezért gürcölünk egész életen át. De a Laciék az ingyen lakás árán most négyszobás luxuslakást tudtak venni! Budapesten!
ZSÁMBÉKI Nem érdekelnek az ilyen kisstílű ügyeskedők. Nekem itt van az én házam. Az én házam, az én váram! Ezt legalább becsületesen szereztem. Senki előtt nem kell szégyenkeznem érte.
MANCI (sóhajt) Az ablakukból látszik a Duna meg a gyönyörű halászbástya...Mi meg...
NAGYI Melyik Laciról beszéltek? A Blazsekról? A Lajos fiáról?
MANCI (lekezelően) Dehogy a Blazsek! A Delibláty Laci. Maga nem ismeri, mama. A Karcsi unokaöccse.
NAGYI Ja, mert a Blazsek Laci, úgy tudom, németben van.
ZSÁMBÉKI Persze, én majd beállok hozzá, a Delibláty László bolttulajdonos úrhoz segédnek, a pult mögé. A fizikatanári diplomámmal! Ahelyett, hogy itthon áldozhatnék a hívatásomnak.
NAGYI A Blazsekék is eladták a házat. Már nem is járnak haza. Istenem, már alig maradt valaki az ösmerősök közül, meg a rokonságból...
ZSÁMBÉKI És majd jönnek hozzám vásárolni a volt diákjaim, akik már mind befutottak Pesten. (Feláll, széles gesztussal utánozza a kuncsaftokat) Jó napot, Zsámbéki tanár úr! Milyen jól áll önnek ez a szép citromsárga overáll! És tessék mondani, tanár úr, nem hiányzik önnek néha a fizikalabor? A homogén mágneses tér, amiről nekünk tetszett szavalni a gimiben? Kérek egy liter firnajszot, ha meg nem sértem! (leül, kis szünet után) És csókoltatom az Albert Einsteint az okos teoriájával!
MANCI Nincs abban semmi szégyen, ha az ember dolgozik. Ki ismer minket Pesten?
ZSÁMBÉKI Azért akadnak...
MANCI Eljárhatnánk színházba. Az operába. (sóhajt, elábrándozik) Száz éve nem voltam operában!
ZSÁMBÉKI Nem az operába ülnél te be, anyukám, hanem a pénztárba! Te lennél a csinoska kaszírnő.(feláll, utánozza a finomkodó pesti vásárlókat) "Csókolom a kisztihandját, drága Mancika...Puszi-puszi-puszi.De csinosnak tetszik lenni itt, a szadolinok között!...És ez a turbán! Nahát, fantasztikus!"
MANCI (kapcsol, leveszi a törülközőt a fejéről, megigazítja a haját) Csak ne epéskedj, jó?!
ZSÁMBÉKI Neked még imponálna is az ilyen szöveg! Lehet, hogy el is énekelnéd nekik az Iluska belépőjét... a Kukorica Jancsiból.
MANCI Nekem az imponálna, ha a gyerekek rendes állást kapnának. Laci nagyon megígérte, hogy elhelyezi őket. Zolit egy vegyüzembe, ahol gyakorlatot szerez a leendő mérnöki diplomájához. Zitánkat pedig maga mellé veszi, titkárnőnek.
ZSÁMBÉKI Azt lesheted! Fél éve nem is jelentkezett.
MANCI Dehogynem! Nem emlékszel, a múltkor is telefonált? Mondta is, hogy hamarosan minket is felkeres! (Felkel, Zoli szobája elé megy, beszól) Zoli, Zolikám, kész az ebéd! (Könyörögve) Gyere már, ne várjunk rád! Ki fog hülni a finom leves!
ZSÁMBÉKI (idegesen) Nem fogunk senkire várni! Ha kihül, hát kihül.
NAGYI A Kálmánom volt ilyen, mint a Zoltán. Ilyen álomszuszék! Hát (kuncog), az aztán sohasem tudott felkelni! Mindig elkésett az oskolából.
MANCI Jaj, mama, ezt már mesélte százszor.
NAGYI Aztán mégis leérettségizett a Kálmánom, hálistennek. Derék ember lett belőle. Sokra vitte Amerikában! Emeletes háza van.
ZSÁMBÉKI (epésen) Anyuka, Amerikában mindenkinek emeletes háza van. A mienk viszont emelt földszintes! Mégsem dicsekszünk vele. Akkor épült, amikor az amerikai cowboyok még a marháikat terelgették a Vadnyugaton! Mint a maga kedvenc filmjeiben, anyuka. És hatlövetű coltokkal üldözték a szerencsétlen indián őslakókat. Az ottani kisebbséget. Néha már én is indiánnak képzelem magam. Csak nyilam nincs, hogy visszalőjek a betolakodó telepesekre.
ZOLTÁN (megjelenik az ajtóban, borostás, kialvatlan, farmerben és pizsama felsőben, ásítva). Helló.(ásításból indiánkiáltásba megy át) Ááááá..iiiii.óóóó! Felkelt a Winettou.A Nagy Lusta Sólyom!
NAGYI Szerbusz, Zolikám!
ZOLI Szia, nagyi, sziasztok ősök! Min keseregsz már megint, öreg dakota törzsfőnök? (átöleli apja vállát, megrázza)
MANCI Gyorsan mosdjál meg, kisfiam, és ebédelünk! Apádra rájött a dohogás. Azelőtt ilyenkor volt a megbeszélés a tanáriban, most meg itthon emészti magát.
ZOLTÁN Oá.(nyújtózkodik, megpökdösi ujjait, kitöröli a szemét, képzeletbeli dezodorral befújja a hónaalját) Megmosdottam! Jaj, de álmos vagyok...(ásít)
ZSÁMBÉKI (előveszi óráját) Hogy valaki délben legyen álmos!
ZOLTÁN Képzeljétek, öt órát ácsorogtam az éjjel a határon. Oáá! Mi van kajálni, muter?
ZSÁMBÉKI Ami van, az van. Ebben a házban nincs válogatás. Jól néznénk ki, ha még válogatnánk is!
MANCI Finom leves, krumlistészta. Öt órát vártál? Hát ez szörnyű! És nem fáztál meg? De mi történt, Zolikám?
ZOLTÁN Csak a szokásos. Rájött a leltározhatnék a testvérekre. (Utálatos hangon utánozza a magyar vámosokat) "Ezt tessék kicsomagolni...Hogy tetszik képzelni, ennyi pacsnit kivinni az országból?! Nem tudja, kérem, hogy ez tilos?! Mégis, mit képzelnek maguk, mi vagyunk mi, meseország? Számla van?" Kiszedette velem az összes cuccot. Csak akkor hagyta abba, amikor odadugtam neki egy stek cigit.
ZSÁMBÉKI Mindenfelé a korrupció! Odaát is!
ZOLTÁN (belenéz a tálba) Már megint tészta. Mondjátok, mi van ma?
ZSÁMBÉKI Péntek. Tésztanap!
ZOLTÁN (helyet foglal az asztalnál) Már szerdán is az volt! Most már nálunk a szerda is tésztás, meg a péntek is? Tésztapéntek, tésztaszerda...Krumplis tészta, mákos tészta, túrós tészta.Az egész élet egy nagy túró, tésztával.
ZSÁMBÉKI (kioktatóan) Nagyon is finom! Jó étvágyat!
TÖBBIEK Jó étvágyat!
(Néhány másodpercig némán kanalazzák a levest. Nagyi kitartóan a már üres tányért is kanalazgatja.)
NAGYI (ábrándozva) A Kálmánom imádta a káposztás cvekedlit, de cukrosan!
ZOLTÁN (neveti, közben megragadja a merőkanalat) Cvekedli! Mondd, nagyi, az valami kajaféle a cvekedli? Én csak a cvekkerről meg a cvikipusziról hallottam.
MANCI Előbb tán az apád, nem?
ZOLTÁN Na, szedjél, fater.
KÁROLY (szertartásosan szed)
NAGYI Emlékszel, Manci? Istenem! Mindig azt írja a levelében a Kálmán (elérzékenyül), hogy ha még egyszer ehetne az én káposztás cvekedlimből...(szipog)...Ott ültünk, kint a gangon...a diófa alatt!
MANCI (hűvösen) Emlékszem, mama. Nem is volt soha diófánk.
NAGYI Hát akkor milyen fánk volt?
MANCI Mit tudom én! Lehet, hogy akác! (Zoltánhoz, más hangon) Nem jött a nyugdíj, kisfiam. Mára ígérték, lessük a postást reggel óta. Holnap lesz pénzünk, veszek a piacon csirkét, lesz finom pipileves, jó lesz? (megsímogatja fia fejét).
ZOLTÁN Jó lesz, anyukám, de egyre kérlek: ha lehet, tészta nélkül. Mondjátok, Nemanja nem telefonált?
MANCI Nem, még nem.
NAGYI Nem, biztos nem volt akác. Dehogy! Inkább dió. (senki se figyel rá)
ZOLTÁN Aztán ha jön a Nemanya, vigyázzatok, mit beszéltek előtte! A bátyja nagy kutya Belgrádban. Valami miniszter, vagy tábornok. Nem kell okvetlenul előhozakodni a visszaélésekkel meg a disznóságokkal, fater. Szidni a rezsimet!
ZSÁMBÉKI Majd odaállok dicsérni őket, mert ennek a Nyemanyának, vagy hogy hívják, miniszter a pereputtya!
ZOLTÁN Kérlek, ha nem esne nehezedre. Amíg el nem intézi, hogy felmentsenek a katonaságnál. Semmi kedvem lövészárkot ásni a szlavón fronton. És lesni az agresszort!
MANCI Jézusmária, csak azt ne!
ZOLTÁN De ez a Nemanya el tudja intézni a dolgot a bátyja révén. Csak azért mondom, mert irtó nagy patrióta a pasas.Pártkáder! Előtte nem lehet szapulni a rezsimet, mert akkor lőttek a felmentésnek. Utána, majd ha elintézte, akkor mondhatod, fater!
ZSÁMBÉKI Szóval hallgassak., fogjam be a szám. Már a fiam is leint!
MANCI Nem szeretem, ha az asztalnál politizáltok!
ZOLTÁN (halkabbra fogja) Van egy szerencsétlen évfolyamtársam, a Kollár. Aki végigszenvedte Vukovár ostromát. Sorkatonaként odavezényelték. Azt hallanátok, hogy miket mesél! (suttogóra vált) Ott volt, amikor a nehéztűzérség a bácskai oldalról rommá lőtte az egész belvárost. És amikor a "győztes hadak felszabadították" a horvát szeparatisták fellegvárát., ahogy az itteni propaganda szajkózta. Látta a halálfejes zászló alatt vonuló martalócokat.A megtorlásokat, a fosztogatást. A kórházból elhurcolt fegyvertelen embereket. A megcsonkított hullákat.Mit mondjak, idegenroncsként jött haza a Feri. És most mégis kéthavonta berángatják tartalékosnak!
MANCI Szegény gyerek! Szegény, szegény fiú!
ZSÁMBÉKI Egyszer úgy is eljön a számonkérés órája! Senki nem kerülheti el!
ZOLTÁN Egyszer talán tényleg eljön, apám. De félek, hogy addig még sok víz fog lefolyni a Dunán. És nagyon-nagyon sok disznóság megy végbe addig. Csak én nem akarom, nem akarom, értitetek? Nem akarom, hogy közöm legyen hozzá! Nem akarom, hogy belekényszerítsenek ezekbe az aljasságokba! Még söprögető, mosogató tartalékosként se!
MANCI Jó van, kisfiam., nyugodjál meg! Majd elintézzük valahogy.
ZSÁMBÉKI Valamikor voltak befolyásos barátaim, de sajnos, azoknak már nincs szavuk.
ZOLTÁN Csak ezt az évet, ezt az egy évet ússzam meg, amíg lediplomálok. Aztán.
MANCI Hátha addig a Laci talál neked egy állást Pesten!
ZSÁMBÉKI (sóhajt) A Laci.(legyint)
ZOLTÁN Pest, vagy Bécs, vagy Frankfurt, mindegy, csak minél messzebb ettől a posványtól!
(Rövid döbbent csend)
MANCI (sóhajt) Szedjetek, szedjetek, kihül az étel! Miért nem szedtek? Karcsi, bevetted a gyógyszeredet? Mama, maga se vette be a vérnyomás elleni tablettát.
NAGYI A pirosat? Azt bevettem. De várjál, lányom...(kotorász a zsebében, az asztalra borít egy csomó tablettát) Csak arra nem emlékszem, hogy máma vettem be vagy tegnap? (bekap néhányat)
MANCI És te, Károly?
ZSÁMBÉKI Nem vettem be, meggyógyultam. Olyan egészséges vagyok, mint a makk! Úgy ketyeg a pumpa, mint a svájci óra!. Csak néha kicsit megáll gondolkodni, hogy érdemes-e folytatni.
MANCI Miket beszélsz, Károly?! Tán elfogyott a szívgyógyszered?
ZSÁMBÉKI Már három napja. De nem baj, mert három nap alatt a szívgyógyszeren megspóroltam egy kínai pacsni árát. Majd veszek is egyet a fiamtól. És reggelente kijárok futkosni a ház körül. Állítólag a sziveseknek direkt jót tesz.
(Kintről ajtónyikorgás, lábdobogás hallatszik, a család összerezzen, csendben fülelnek)
MANCI Cccss! Csend! Lehet, hogy a postás a nyugdíjjal! (Észbe kap, öszecsapja kezét) Jézusmáriaszentantal!(keresztet vet, suttogva) Csak nehogy a behívót hozza! (idegesen) Menj be a szobádba, Zoli! Siess! Zárd be, kisfiam, az ajtót!
ZOLTÁN (besiet) Ne izguljatok, lehet hogy csak Nemanya.
NAGYI (nem érti a szituációt) Azt írta a Kálmán, hogy.
MANCI Hallgasson, mama, jön a postás!
NAGYI Miért kell nekem, fiam, mindig hallgatni, ha jön a postás?
MANCI (erélyesen súgja Nagyinak) Figyeljen ide, mama: nincs itthon a Zoli. Érti? El-köl-tö-zött. Nem tudjuk, hol van. Lehet, hogy kül-föld-re ment.
NAGYI Most ment be a szobába.
MANCI Jó, tudom..., de ha keresik a behívóval, akkor kell letagadni!
NAGYI És ha a nyugdíjat hozza, akkor mit mondjak?
MANCI Akkor ne mondjon semmit.
ZSÁMBÉKI (közben óvatosan, lábújjhegyen az ajtóhoz megy, hallgatózik, majd résnyire kinyitja, és kiles. Majd legyint, és hirtelen kitárja az ajtót: a küszöbön Zita és Márkó enyeleg) Itt van nektek a postás..kisasszony!
ZITA (nem jön zavarba, vidáman, kézen fogva bevezeti Márkót) Sziasztok., szia, apu, szia, anyu! Bemutatom nektek Márkót! A barátom!
MANCI Szerbusz, kislányom!
MÁRKÓ (hóna alatt irattáska, övében maroktelefon, fontoskodva mindenkivel lekezel) Márkó vagyok.
ZITA (bemutatja az apját) Ő az Apu! Fizikazseni! Szokott előadásokat tartani a gravitációról meg a mágnesességről.Néha leskelődik...(pajkosan megpuszilja apját)
MÁRKÓ (tettetett csodálattal) Valóban?
ZSÁMBÉKI Ugyan, kislányom, régen volt az!
ZITA Ő pedig az én drága anyukám...Zenetanárnő, és gyönyörűen énekel. Neki van a legszebb hangja az egész városban! (Ironikusan) Sokkal szebben énekel, mint a te kedvenced, a Cécó.
MÁRKÓ Tényleg?
ZITA Majdnem operaénekes lett belőle! Csak akkor megjelent egy csúnya fizikus. (bohókásan az apjára mutat), és elcsábította! ...De remekül tud főzni is...
MANCI (megigazítja a haját, ledobja a kötényt, igyekszik szépnek látszani, mélyre váltott hangon) Örvendek, Zsámbékiné...
MÁRKÓ (a feleség kezét is jól megrázza) Márkó.
ZITA Ő pedig a nagyi.
MÁRKÓ (Nagyinak) Csókolom.Márkó vagyok!
NAGYI Én meg özvegy Breznyák Jánosné, vagyis Franciska. Ő a vejem, Károly, ő meg a lányom, Manci. Zitácska pedig az unokám. De a Zoltán unokámat ne kérdezze., mert nem tudjuk, hogy hol van.
MANCI (integet a vendég háta mögött)
NAGYI El-köl-tö-zött!
MÁRKÓ (értetlenül bámul)
MANCI Mama! Most már nem kell titkolózni.
NAGYI (nem vesz tudomást Manciról) Az is lehet, hogy kül-föld-re ment.
MANCI Dehogy ment külföldre!
NAGYI Ja..., visszajött? Nem mondtátok. De van ám nekem még négy másik unokám is! Azok tényleg külföldön vannak!
MANCI Maga inkább csak egyen, mama.Nem mindenkit érdekelnek az unokák! Tessék helyet foglalni, Márkó! (összeszedi a leveses tányérokat)
ZSÁMBÉKI (udvariasan) Üljön le, fiatalember!
MÁRKÓ (zavartan keresi a helyet)
NAGYI (nem is hallja a megjegyzést).Négy unokám van Amerikában! .Jaj, de már dédunokám is van, képzelje, az is Amerikában! Egy aranyos kislány! Úgy hívják, hogy...jaj, mindig kimegy a fejemből! Na hogy is?. Mancikám, segíts már! Valami légiriadóval kapcsolatos... Ja, Sziréna!
ZITA Dehogy sziréna, Nagyi! Szeréna.
NAGYI (csodálkozik, mintha most hallaná először) Szeréna? (próbálgatja) Sze.Szeréna. Á, ezek az idegen nevek! (legyint) Tudja, Mirkó.
MÁRKÓ Márkó.
NAGYI Márkó? Én meg Franciska vagyok.Tudja, Márkó, nagyon jól megy a Kálmánomnak Amerikában. Ő a fiam. Derék ember. Nem úgy élnek ám, mint mi itten. Á! Saját emeletes házuk van.
ZSÁMBÉKI (kimegy széket hozni) Felhőkarcoló, anyuka, felfőkarcolójuk van a Kálmánéknak.
NAGYI Mit tudom én! Lehet, hogy felhőkarcoló is. De képzelje, Márkó, a szomszédjuk egy néger.. Egy olyan igazi fekete néger!
MÁRKÓ Hát ez tényleg fantasztikus!
ZSÁMBÉKI Nem indián, anyuka?
ZITA Hagyd ezt most, Nagyiii. Anyu, a Márkó üzletember!
MÁRKÓ (tettetett szerénységgel): Csak kezdő.van egy kis kávépörköldém.(büszkén) "Kávémárkó". Ez a neve a cégemnek!
ZITA (átszellemülten, az asztalt körüljárva skandálja): Kávémárkó! "Kávémárkó jár az élen, ezt fogyassza nyáron, télen!"."Kávémárkó jár az élen..." Mit szóltok a szlogenjéhez?
ZSÁMBÉKI (epésen) Majdnem irodalmi...(jambikus hangsúllyal) "Ezt fo-gyassza nyáron-télen..." Olyan, mintha Arany János írta volna. (Márkóhoz) Vagy Njegos?
MÁRKÓ Nem, nem a Nyegos írta. (büszkén) Hanem én! Én írtam, személyesen!
MANCI Nagyon szép!
ZITA Most akarja bővíteni a céget. (apjához) Lehet, hogy engem is felvesz.(fontoskodva) A csomagolóba!
ZSÁMBÉKI (megdöbbenve) A csomagolóba?!
MANCI Csomagolóba? Adná isten.
NAGYI (Mancihoz) El akarja venni a Zitust?
MANCI Jaj, mama.(igyekszik másra terelni a szót) Szóval a csomagolóban lenne hely a kislányunknak?
MÁRKÓ (feláll, fontoskodva járkál): Khm..Építenék egy. mellékszárnyat, nem nagyot, csak egy.ööö.., egyelőre csak egy olyan.negyven,.hatvan négyzetmétereset, és ott lenne a csomagoló osztály.
MANCI Nagyon szép!
MÁRKÓ És akkor felveszek majd valakit, aki megfelel, aki ugye, megállja a helyét a kávéiparban, tud csomagolni.
MANCI Hát hogyne tudna! Az én kislányom? Nahát hogyne tudna! Nagyon ügyes keze van, majd meglátja! Úgy tud az csomagolni, mint egy., mint egy...csomagoló automata!
ZSÁMBÉKI Mikor tanult csomagolni?
MANCI Nem tanult, de tud, magától tud. Mert ilyen inteligens. (zavartan nevet) De tessék inkább szedni, Márkó (tányért tesz eléjük)!
MÁRKÓ Igazán restellem.Mindjárt megyek is.
ZITA (leülteti a székre) Nem mész sehová! Csak ülj le szépen. Ne félj, nem harapnak az én drága szüleim!
ZSÁMBÉKI Tessék csak szedni!
MANCI A Nagyi már úgyis befejezte (integet neki, hogy vonuljon félre)
NAGYI Azt mondtátok, hogy lesz kompót is.
MANCI Majd délután lesz kompót! (rámosolyog Márkóra, közben segít felállni a mamának, aki visszaül a hintaszékbe, kötést vesz elő, de figyel a beszélgetésre)
ZITA (Márkóhoz) Tessék, szedjél!
MÁRKÓ Köszönöm, igazán kedvesek! De csak egy nagyon keveset.Éppen, hogy meg ne sértsem a háziasszonyt.
ZSÁMBÉKI Ma csak ilyen szerény ebéd van nálunk.Tudja, pénteken mindig tésztanapot tartunk. Ez családi hagyomány nálunk. Ha péntek, akkor tészta!
ZITA (kedvesen utánozza apját) Ha péntek, akkor tészta, tudod, Márkó?
MÁRKÓ Á, a tradíció! A mi családunkban is nagyra tartjuk a tradíciót. Ha péntek, akkor nálunk: kecskesajt! (nevet a saját viccén) Igaz, a többi napon is főleg ez kerül az asztalra. Mert a mi fekete hegyeink között jobbára csak a kecske él meg. Meg az a néhány szegény állattenyésző, aki még nem szökött el onnan. Mint az én drága szüleim.
NAGYI (közbeszól) Nálunk sokszor volt káposztás cvekedli pénteken. (Lassan kicsoszog a fürdőszobába).
ZSÁMBÉKI A sok zsíros étel után nem árt egy kis könnyítés a gyomornak!
(A fördőszobából a vécéöblító hangja hallatszik, de Nagyi azért ott marad)
ZOLTÁN (felöltözve visszajött a szobájából, elmenni készül) Az bizony nem árt! A sok zsíros falat után a könnyű tészta! (Márkóhoz) Szia, Zoltán vagyok! (lekezelnek).
ZITA Ő a bátyuskám!
MÁRKÓ Szerbusz, Márkó!
ZSÁMBÉKI Az emésztés nem köti le feleslegesen az energiát. Erre bizony ügyelni kell... Ha az ember szellemi munkát végez.
ZITA Tudod, Márkó, az apu örökké a szakkönyveket bújja. Én még nem is láttam ilyen könyvmolyt, mint az apu!
MANCI Igazi tudós!
ZSÁMBÉKI Hát csak belenézegetek a jegyzeteimbe, nem akarok kijönni a formából.
ZOLTÁN (egy nagy szatyrot rendez) Ennyi erővel kiállhatna a piacra is.
MÁRKÓ Én nagyon tisztelem a tudományt! Talán azért is, mert nekem nem sikerült... lediplomálnom.
ZSÁMBÉKI (érdeklődve) Milyen szakra járt, fiatalember?
MÁRKÓ Hát., az igazat megvallva, nem jutottam el odáig, hogy szakot válasszak.Tudniillik elakadtam a középiskolában. De hát a fizikát én is imádtam! Hogy is mondjam, az olyan., olyan okos tudomány! Mindenre talál magyarázatot. Hogy azt mondja: minden test annyi vizet szorít ki.
ZSÁMBÉKI (kiigazítja, tanárosan) Min-den vízbe mártott test any-nyit veszít tömegéből, mint amennyi.
MÁRKÓ ÉS ZOLTÁN (kórúsban): .mint amennyi az általa kiszorított víz súlya!
ZSÁMBÉKI (átszellemülten) Nagyszerű! És ki volt a fizikatanára, fiatalember?
MÁRKÓ Sajnos, már nem emlékszem a nevére.Azt tudom, hogy később felcsapott önkéntesnek, és átment Boszniába harcolni. A hazáért! Vagyis hát.(kuncog), fosztogatni. Gyűjtögetni magának.Minden hétvégén megpakolt autóval jött haza, hozta a szajrét: a frizsidert, a színes tévét.(nevetve) Csupa olyasmit, ami összefüggött a fizikával.De én inkább a kereskedelmi pályát választottam.
ZOLTÁN (Márkóhoz, kezet nyújt) Szia, nagyon örültem! Nekem, sajnos mennem kell.(iróniával) Vár a sofőr meg a szolgálati kocsi.
MANCI (büszkén) A mi Zolink vegyészmérnök! Vagyis most készül diplomálni.
FRÉJ Addig is szolgálati kocsin jár a piacra.
ZOLTÁN Sziasztok, nem tudom, mikor érek haza... a kiküldetésből!
MANCI (feláll, kikíséri fiát, kezével lesepri a pelyheket a válláról) Aztán vigyázz magadra, kisfiam!
ZOLI Vigyázok, ne féljetek! Gondoskodik rólam a titkárnőm!(el)
ZITA (odamegy apjához, átöleli) Apu..., mondhatok valamit?...
ZSÁMBÉKI (elérzékenyülve) Hát persze, kislányom!
ZITA De nem haragszol meg?
ZSÁMBÉKI Én, terád, csillagom!? Miért haragudnék meg?
ZITA Azért, mert a Márkó...
MANCI és ZAMBÉKI (egyszerre, elhülve) A Márkó?
ZITA Mert a Márkó...
MANCI A Márkó?
ZITA Mert a Márkó... nagyon rendes fiú!
MÁRKÓ (idegesen krákog, torkát köszörüli, közben gyors tempóban falja a tésztát)
MANCI Igeeen, rendes..., és?
ZITA És...(gyerekesen) a Márkónak szüksége lenne...
MANCI Mi...mire lenne szüksége, kislányom?
ZITA Szüksége lenne...egy kis tőkére! A befektetéshez.
MÁRKÓ (félrenyel, elkezd csuklani. Leszórja a tésztát a nadrágjára)
MANCI (pohárba vizet tölt a kancsóból, Márkó kezébe adja) Jajistenem, meg ne fulladjon! Hozok egy törülközőt. (A fürdőszobához siet, az ajtó zárva, bekopog) Mama, mit csinál ilyen sokáig a fürdőszobában? Jöjjön már ki!
NAGYI (bentről) Pisilek!
MÁRKÓ (tovább csuklik)
ZITA (hátbaveri a fiút, akinek rögtön eláll a csuklása) Na, ez mindjárt segített. Hagyjad, anyu már rendben van. (letisztítja a fiú nadrágját) Szóval a Márkónak szüksége lenne egy kis pénzre, hogy kibővítse az üzemet...
MÁRKÓ (nagyokat szuszog)
MANCI (kissé megnyugodott, de még tart a kellemetlen meglepetéstől) Ez nagyon szép! Amikor egy fiatalember törekvő!
ZITA És azt mondtam neki, a Márkónak...Azt mondtam neki, lehet, hogy az apu...
MANCI Hogy az apu...?
ZSÁMBÉKI Már mint én?
ZITA ...hogy az apu tudna neki kölcsönözni. egy kis devizát!
(Döbbent csend támad)
MÁRKÓ (kiesik a villa a kezéből, lebújik az asztal alá, keresni, Zita segít neki)
ZSÁMBÉKI (óriási meglepetéssel felpattan) Még hogy én?
MANCI De kislányom..., tudod jól, hogy nekünk nincs devízánk!
ZSÁMBÉKI (zavartan) Na nem...Az...az...tényleg nincs, devízánk aztán...a legkevésbé...Csak volt, amíg dolgozhattam. Addig volt. Amíg ki nem rúgtak a gimnáziumból. El nem küldtek idő előtt nyugdíjba! Én voltam a gyanús elem. No, mindegy, elmúlt. De kivárjuk a végét! Lesz ez még másképp is!
ZITA Ne izgulj, apu! Persze, hogy lesz másként is!
MANCI Jaj, ne izgasd fel magad, apukám! Vigyázz a szívedre. Nem éri meg.
MÁRKÓ (tettetett felháborodással) Így volt nálunk is! Aki ért valamit, azt kirugták. Az mindig gyanús, aki érti a szakmáját! Aki tud valamit!
ZSÁMBÉKI (lecsendesedve) Amíg dolgoztam, addig, ugye, félre tudtunk tenni valamennyit. Csak akkor jött ez a., ez a rohadt rezsim, és rátette a kezét a pénzünkre!
MANCI (kínosan mentegetőzve a vendég előtt, közben összeszedi a tányérokat) Vagyis a bank tette rá a kezét a pénzünkre, hehehe...Tudja, Márkó, bent rekedt a kevéske megtakarított pénzünk a bankban. Ki tudja, hozzájuthatunk-e valaha is?
MÁRKÓ (megjátszott indulattal) Bizony rátette, azt a mocskos, ronda kezét! Rá, a mi pénzünkre rátette a mocskos kezét! Tudom! Én? Én nagyon is tudom! Á, hogy én hogy utálom ezt a rezsimet! Sötét gengszter banda! Mind kinyirnám őket, majku im...pfuj! Fognám a pisztolyt, és pang, pang.Nem, inkább egy kalasnyikot! Ratata.
ZSÁMBÉKI gyanúsan mérlegeli Márkót
ZITA (lefogja a hadonászó fiút) Csillapodjál te is! De anyuuu.De apuuu...(suttogóra fogva a szót) Én a dugesz pénzre gondoltam.
MANCI (némi vonakodás után) Jaj, kislányom.Hát mit is mondjak.De az az utolsó tartalékunk. Te is tudod, hogy kell gyógyszerekre, az apád szívgyógyszerére... Meg ami nagyon-nagyon szükséges. Mindig előadódhat valami (diszkréten Nagyi felé int).
ZITA De csak egészen rövid időről lenne szó, anyukám!
ZSÁMBÉKI Sajnos, a nyugdíj rendszertelenül érkezik, meg különben is, éppen csak hogy kijövünk belőle. (idegesen) Ezek meg közben gazdálkodnak a megtakarított devízánkkal. Az én keservesen megkeresett pénzemmel! Kellett nekik fegyverekre, hogy küldjék a határon túlra...Azoknak a fasisz ...
MANCI (meglöki a könyökével a férjét) Mit tudod te, hogy mire kell az államnak az a devíza? Hogy tudnánk azt mi, mi, a kisemberek, hogy mire kell egy kormánynak a pénzünk, nem igaz?
ZSÁMBÉKI Hogyne tudnám! Aknavetőre meg géppisztolyra!
MANCI Hát ezt csak így mondják.
ZSÁMBÉKI Ez így is van!
ZITA De apu, nem olyan sok pénz kell a Márkónak., csak négy-öt ezer márka.
MANCI Ötezer márka! Te jóságos ég!
ZITA .Mindössze néhány hónapra.És akkor felépülne a csomagolórészleg, ahol én is dolgozhatnék! Úgy szeretnék már én is kereső lenni!
MANCI Ötezer márka, az rengeteg pénz, kislányom.
MÁRKÓ (okoskodóan, megjátszott magabiztossággal) Úgy számolom, hogy öt., hétezerből ki lehetne hozni az objektumot. Kétezret tudniillik már sikerült felhajtanom. (Táskájából prospektusokat vesz ki, kiteregeti az asztalra.) Itt vannak már a tervrajzok, az elképzelések...A kávéiparba mindenképpen érdemes beruházni.Vagyis hát más iparágba most tényleg nem érdemes. Mert, ugye, olyan időket élünk, hogy csak a kávéipar virágzik.
ZSÁMBÉKI Meg a hadiipar. Hát elég ronda időket élünk!
MÁRKÓ (okoskodva, járkálva magyaráz) Tetszik tudni, nekem az az üzleti elvem, hogy az ember a mai világban, mit mondjak, mosógépet, ventilátort..., ööö..., gramofont..., na meg pláne könyvet! Lehet, hogy vesz, de inkább nem vesz. Hát én legalábbis biztos nem! Mert minden a materiális helyzettől függ. Az pedig, ugye, nem nagyon rózsás!
ZSÁMBÉKI Hát rózsásnak aztán tényleg nem mondható.
MANCI Nagyon okos...nagyon, nagyon!
ZITA Ugye? Ugye, milyen okos? (megsimogja a fiú fejét)
ZSÁMBÉKI (fenntartással méregeti Márkót, szemüveget vesz elő, vizsgálgatja a prospektust)
MÁRKÓ Engem pedig, bevallom, csak ez érdekel, vagyis a materiális érvényesülés. A politika (fejét forgatja)...az nem! Meg hogy ki milyen nációhoz tartozik? Miért lenne az fontos? Engem az egyáltalán nem érdekel. Aki igazi bizniszmen, az ilyesmivel nem törődik. A politikával foglalkozzanak a politikusok, nem igaz?
ZSÁMBÉKI Nana!
MÁRKÓ Azért fizetjük őket, hehehe! Én izgassam magam, hogy hol lesz az országhatár? Meg hogy mi történik a határon túl? Semmi közöm hozzá! Intézzék el a politikusok egymás között. Minket pedig hagyjanak békén!
MANCI (bólogat) Bizony, az lenne a legjobb! Ha békesség lenne.
MÁRKÓ Olyan sok mindent mesélnek az emberek, hogy így, meg úgy, meg hogy a mieink miket csináltak odaát...A határon túl. Meg hogy azok miket követnek el a mieinkkel szemben. Ki tudja, mi az igazság? Én nem láttam. Én a kávéval foglakozom, és pont. Mert a kávé az kávé!
MANCI Nagyon is így van!
MÁRKÓ Azt nálunk nem lehet kihagyni. A kávé nálunk nemzeti ital. Olyan, mint a. szilvapálinka. A slyivovica. Csakhogy az lehúz, a pálinka, ellenben kávé az, ugye, felemel. A kávé az, ami., ami előre visz., ami pozitív. Ami ébren tart. A kávé a jövő itala!
MANCI Az, az, tényleg az! Én se tudok meglenni nélküle.
MÁRKÓ Itt akkor is kávéznak az emberek, ha kenyérre sincs pénzük. Ezért a kávéra lehet építeni! Oda érdemes beruházni.
MANCI Nahát, még nem is hallottam egy fiatalember szájából, hogy ilyen okosan érvelt volna! Mit szólsz, Károly? Hát nincs igaza?
ZSÁMBÉKI (elengedi füle mellett, a prospektust nézegeti)
ZITA A kávét pedig csomagolni kell! A jövő italát! Na, apu, mit szólsz a Márkó terveihez?
ZSÁMBÉKI Mit szóljak, kislányom? Nyakig vagyunk a háborúban. Minden nap várjuk a bombázást. Ilyenkor nem szoktak beruházni.
ZITA Jaj, ne legyél ilyen pesszimista, apukám! Meglátjátok, nem lesz semmi abból a bombázásból. Márkó nagyon rendes, még kamatot is fizetne.
ZSÁMBÉKI (legyint): Nem az a lényeg., vagyis hát még nem döntöttünk.
MÁRKÓ Havi tíz százalék...És garanciát is vállalok!
ZITA Látjátok, milyen rendes? Még keresnétek is rajta!
ZSÁMBÉKI Nem akarunk mi senkin sem keresni.
ZITA (boldogan sóhajt): Látod, milyen ember az apu! Arany szíve van!
FELESÉG (sört, poharakat tesz az asztalra): Egy kis sör, jót tesz a csusza után.Károly, tölts a vendégnek, légy szíves!
MÁRKÓ (zsebében megszólal a maroktelefon, a csengőhang egy jellegzetes délszláv népi melódia) Bocsánat! (Montenegrói dialektusban válaszolgat, de szavait nem lehet megérteni) Da...da...ja...ja, tu szam...E pa sta...bitye..ajde, tyutyemo sze..A gye szi? Jel? Ne...ne... (elfordul, a nézőtér felé, hogy ne hallják) Szjutra, szjutra csoecse. Pet iljada...e..., pet. razumes, pet! Ajd, ajd, dobro...tyutyemo se!
CSALÁD (közben összesúgnak, Zsámbéki elutasítólag ingatja a fejét, Zita könyörög)
ZSÁMBÉKI Azért majd még gondolkodunk a dolgon.(kibontja a sört, tölt) Tessék, egészségére!
MÁRKÓ Kedves egészségükre! Természetesen! Csak tessék jól átgondolni a dolgot. Én különben most úgyis külföldi beszerző útra indulok., egy nagyobb mennyiségű brazil kávéról lenne szó.Van egy haverom a vámnál...Kissé rövidlátó, szegény (bizalmasan kacsint). Úgy elmegy mellette a kávés kamion a határon, mintha csak egy veréb szállt volna el!
ZITA A Márkónak van mindig a legjobb kávéja a városban! "Kávémárkó áll az élen, ezt fogyassza nyáron télen!"
MANCI Hát hogyne, a brazil kávé a legjobb.
MÁRKÓ Talán az unokafivérem eljöhetne a jövő héten a pénzért., persze, csak ha pozitív lesz a válasz. És tudják nélkülözni az összeget, mondjuk három hónapra...Havi tíz százalékos kamattal! És természetesen azzal a garanciával, hogy a kislányuk bekapcsolódhat a termelésbe!
ZSÁMBÉKI (visszafogottan) Majd még gondolkodunk rajta, fiatalember.Hát akkor, egészségünkre! (iszik)
MÁRKÓ Kedves egészségére, Zsámbéki úr!
ZSÁMBÉKI (kifelé fülel, integet, hogy hallgassanak. Mindenki elhallgat) Csend., csend!.Mintha sziréna szólna.
ZITA (nevetve) Ugyan, apu, már megint képzelődsz! Dehogy sziréna! Csak egy autó tülkölt! Sziréna?! Hahaha! (megöleli apját)
MÁRKÓ Riasztóberendezés lehetett. Lehet, hogy a csirkefogók megpróbálták feltörni valakinek a kocsiját.
MANCI Jaj, Karcsi! Te meg a bombázás! Folyton fested az ördögöt a falra azzal a szirénázással! A sziréna egészen másként szól!
(Vécéöblítő-gurgulázás hangzik fel, Nagyi kilép a fürdőszobából, hátul a szoknyája felkapva, begyűrve a hosszú szárú bugyiba) Nem sziréna, gyerekek, hanem Szeréna! Ugye, Zitus?
MANCI (odalép, restelkedve megigazítja a mamát) Jaj, mama, hogy néz ki?!
NAGYI Hogy nézek ki? (sapkáját igazítja) Most már megtanultam, hogy hívják a dédunokámat! Szeréna. Istenem (elérzékenyülve) , milyen szép neve van! Breznyák Szeréna! Olyan szép magyaros, nem? Breznyák Szeréna.Hát szebb, mint a Sziréna, százszor!
MANCI (idegesen) Hagyja már, mama, az unokákat meg a dédunokákat, az Isten áldja meg! Nem róluk beszéltünk.
ZSÁMBÉKI Pedig én határozottan hallottam a szirénabúgást. Lehet, hogy csak próba volt?
MANCI Az lehet, hogy csak próba volt!
ZITA (átöleli apját) Nem lesz itt semmiféle bombázás, apuka! Nyugodjál meg, meglátod, nem lesz semmi baj.Jön a tavasz, majd kimegyünk megint kirándulni a nagyi szőlőjébe, a Fruska Gorába. Márkónak van egy szép autója, egy remek Audi.Ő majd kivisz minket. És akkor elfelejted ezeket a gyászos gondolatokat!
MÁRKÓ (észbe kap) Ha csak nem az én autómat vitték el az előbb.O, májku.(keresi a kulcsot s zsebében)
NAGYI Most megyünk kirándulni, gyerekek? Mert van a magyaroknál egy jó film, a Jávor Pállal meg a Szelecki Zitával.
MANCI Nem megyünk sehová, mama. Csak nyugodtan nézze a Jávor Pált.
MÁRKÓ Én meg kiszaladok, megnézem az autómat.majku im.Még képesek feltörni! Kurva banda!
ZITA Megyek veled.Sziasztok! Majd jövök este.Gondolkozzatok a pénzen! Apú., úgy szeretnék már én is kenyérkereső lenni! Szia, nagyi, jó mozizást a Szeleckivel!
MANCI Pedig most akartam nektek főzni egy jó kávét!
ZITA Kösz, anyu. Az úgy se olyan, mint a Márkó kávéja. "Kávémárkó jár az élen, ezt fogyassza.
NAGYI.nyáron-télen!". Nekem azért főzhetsz, Mancikám egy édesebbet.
ZITA Brávó, Nagyi! Majd hozok nektek a Márkó kávéjából!
MÁRKÓ (visszaélép, húzná a lányt magával) Viszontlátásra, csókolom.! Köszönöm a finom ebédet, (Nagyi felé) a cvekedlit!
NAGYI Nincs mit., Zsárkó.
MÁRKÓ Elnézést, szaladok, hátha az én autómat feszegették. Ha el nem vitték közben.Majku.( Zitával együtt elviharzik)
MANCI (becsukja utánuk az ajtót, nagyot sóhajt a csöndben) Akkor csak nektek főzök kávét.
ZSÁMBÉKI (leroskad a fotelbe) Főzzél, anyukám. Ha már az lett a nemzeti italunk.
(VÉGE AZ AZ ELSŐ FELVONÁSNAK)