Indiánok

Színmű három felvonásban

Írta: J. Garai Béla

Történik a huszadik század kilencvenes éveiben egy vajdasági városban. Az egykor jobb napokat látott, a háborús körülmények között elszegényedett polgári család életét állandó pénzhiány, a kilátástalan várakozás, a behívótól való rettegés keseríti meg. A szülők arról ábrándoznak, hogy jobb körülményeket teremtenek felnőtt, munka nélkül tengődő gyermekeiknek. Csalók, szélhámosok bukkannak fel, minduntalan átverik és kifosztják őket, még az illúzióikat is lerombolják. A háború vesztese nem az egész életüket megnyomorító rezsim lesz, ahogyan az apa remélte, hanem ők maguk.

 

ZSÁMBÉKI KÁROLY, a férj: ötvenen túli példás családapa, idő előtt nyugdíjba küldött középiskolai fizikatanár, szívelégtelenséggel küzd, kevéske pénze a bankban rekedt, nem találja helyét friss nyugdíjasként, szívből gyűlöli a diktatorikus rendszert, és arról álmodozik, hogy egyszer még előadásokat fog tartani fizikából. Tanárosan precízen, világos artikulációval beszél.

MANCIKA, a feleség: ötvenes, kissé naív, meleg szívű, családjáért élő, apolitikus zenetanárnő, művészhajlamú, szívesen énekelget.

ZOLTÁN, a fiúk: huszonnyolc éves állás nélküli, vegyészmérnöki tanulmányait félbehagyta, hiábavalóan pályázgat, összeköttetést keres, állandóan retteg a behívástól, közben csempészéssel keresi kenyerét.

ZITA, kislányuk: huszonkét éves, nem tud sem rendes munkahelyet, sem férjet találni, ígérgetők, udvarlók, szélhámosok veszik körül.

DELIBLÁTY LÁSZLÓ, Budapestre áttetelepült vállalkozó, Zsámbéki unokaöccse: kétes üzletekkel foglalkozik, ígérgető, felületes, hencegő szoknyavadász.

FRANCISKA, a nagyi, Mancika édesanyja: nyolcvan éves, kissé szenilis, de sokszor fején találja a szöget.

MÁRKÓ, kávémérés-tulajdonos: a zavaros háborús időszak kispénzű és kisstílű vállalkozója, tipikus montenegrói szerencsevadász.

NEMENYA, patrióta jelmezbe öltözött veszélyes szélhámos, nyerészkedő.

Első felvonás
Második felvonás
Harmadik felvonás