Sinkovits Péter: A kaland 3.

...ereszkednek furcsán hajlított szögben a padló irányába, vélhetően a biztos nyugvópont felé.

A falikárpiton a légyott körvonalazódott, történt ugyanis e réges-régi őszi napon, hogy nyílt a kiskapu, és belépett egy elegáns öltözetű, sudár hölgy, aki Rátkay Bella néven bemutatkozva elhadarta, a színtársulatuk most érkezett meg, de útközben a díszletük egy része megrongálódott, a szervezők Lóránt mesterhez irányították őket. A műhelyben azonnal vázlat készült a gyorsan elkészítendő állványzatról, Bella délután is eljött, amúgy ellenőrizni a munka haladtát, majd másnap reggel szintén, már csak egy kávéra. Délután viszont Lóránt fogta magát és elment, holott egyébként ebben az időszakban ez nem volt szokása, s csak késő éjjel tért haza. A színtársulat három előadást tartott a városban, s amikor távoztak, Lóránt is eltűnt. Hosszú hetek múltán jelent meg ismét, némileg borostásan, egyenesen a műhelybe ment, begyújtott, délben szótlanul elfogyasztotta a kikészített ebédet, este pedig hamarjában eloltotta az éjjeli lámpát. Az eset a rokonságban soha nem volt beszédtéma, állítólag felesége sem tette szóvá, megelégedett továbbra is a napi szokásos zsörtölődésekkel. Ám Rátkay Bella sorozatban érkező képeslapjait azonnal eltépte, és gondosan elégette.

Lóránt számolatlan percekig álldogált a felesége ágya előtt...