uadrille-e, vagy flottaverseny?
A felkérő szöveg

Szerzők:
Bakos András
Balla D. Károly
Balogh István
Beke Ottó
Aaron Blumm
Danyi Zoltán
Jász Attila
Kontra Ferenc
Samu János
Sinkovits Péter
Szabó Palócz Attila
Szajbély Mihály
Vass Tibor
Weiner Sennyey Tibor

Ladányi István

A szövegekhez fejezetenként Quadrille-generátort mellékeltünk, amely minden kattintásra/frissítésre új szőttest, tetszőleges olvasatot produkál.

Tetszőleges olvasat 1.

- Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik...
a maradandóság sérülten elenyészhet
ahogy anyám csókja ég még mindig az arcomon
az óceán partján, Japánban, Tokyjóban sms-t írt egy poéta
egyik ember énje a másikba átnyúlik
folyamatos, kitartó, megállíthatatlan zubogással
gyémántosan csobbanó, örvényes evezőcsapás lendül
most éppen tavasz, napsugár az íróasztalon
s ahogy az egyik sor itatóspapírként használja a másikat
úgy lesz opálos az én szerelmem
úgy olvad egybe a két való
úgy tűnnek, tűnődnek át a testes nő testes részei egymásba
úgy váltakozott ugyanaz a két ember körben a falakon
úgy változik körülöttem a narancssárga városi fény ezüstté
úgy vérzik át a tobzódó életen a tartózkodó halál

Tetszőleges olvasat 2.

- Ha körülnéz, azt látja...
a nyár a telet váltja
a pusztulás nyomait özönvíznyi eső hordta el
a sétányon a fák lombja egyre kevesebb fényt enged át
a szobába lépő szemben, hogy már a nyárba fordulnak hangosan kicsattanó arccal
a tárgyak most imbolyogva maguktól ereszkednek furcsán hajlított szögben a padló irányába
csak magáról, magából ír
Dzsadzsaemanh, a tornyokra csúszott, omló naptalanság
hogy erre szökőár imádkozott
hogy hajójára a világháló elektronikus-kék fátyolfénye ereszkedik
hogy megint tél
hogyan lep el mindent-mindent a semmisülés fehérsége
homályos szobában találom magam
...mily kínlódás
semmi nem változott

Tetszőleges olvasat 3.

- A falikárpiton a légyott...
a.z Iszlám Férfiak Társasága azért szivesen fogad
csak pillanat, amit a légy ott hagyott
képei most mintha valami fokozott intenzitással közvetítették volna a legenda emelkedettségét
körvonalazódott, történt ugyanis e réges-régi őszi napon, hogy nyílt a kiskapu
látszik fakón, kiábrándult mindenből e kép
mint Dzsadzsaemanhom találkozása magamagával
Nyári reggeleken - megfigyelte
olyan volt, mint egy misztériumjáték jelenete
önt ábrázolja
őszbe menekül, közben az ujjakon megvastagodott a bőr
szikkadt rovarhullák adnak ott a mintázat szebb részeinek pontos randevút
szinte egy fakó kis semmiség
Szövegek kavalkádjában randevú
volt még, pontosan ugyanott, amikor Iszkander Edrahim megérkezett

Tetszőleges olvasat 4.

A kultusz merev szobor-arca, jaj
ahogy belepi közben a hó
Akár egy arc átváltozásai, gondoltam
a pofon és a csók is elválaszthatatlan, örök bélyeg, a különbség annyi, hogy
az én vágyam is ennyi
azért maradt még neki ez-az ebből az életből
csak ezeken az önarcképszerű, tetemes vonalakon
Csak Odüsszeusz arcán
egyszerű polgára Tokyjónak, én sem tudhatok mindent
és ez így marad most, valameddig
ezen a száz világokban létező arcon
már nem rokon a tánc
miközben apja titkos szeretője megzörgeti a faház ablakát a novellámban
orcáján világok, alvilágok, mennyországok énekelnek
- ...csak ezen az arcon nem tűnik át semmi.