Tóth Lászlónak egy másik otthonból/ról haza

Hiába a póz, a hajlongás,
elér Balkán pattogó ostora.
Menekülnék is tán, de - mondd! - hova?
Pedig őrjítőn rémíszt e kongás,
mely mint szónokból a semmitmondás
bensőmből fakad. Maradok hát
itt. H/írmagnak, ha kell. Rontás
leszek, lidérccsirkét² terelő tyúkász,
határaikon kívüli kődarab³.
Árulok verset, kenyeret s hazát.
Közben hátamból szíj hasad.
De ne higgy nekem - számon száz panasz.
A Csík-ér partjára visz néha álmom,
tudom, szennyvízi csíkká kell majd válnom.

1990. augusztusa