Margit Seči Kad je mladi mesec krinuo Kroz prozor preko dasaka kapima kreča išaranim skelama iskrala sam se krišom na poselo, kad je mladi mesec kriknuo. Mirisala je smolasta daska. I krečna brda, belo-žarni slonovi su se pomakli. Ogromne vapnene kolevke su se ljuljale na mesečini i znala sam, ne mogu umreti. O krasne negdašnje sedeljke, vi sjajni srpski tamburaši vaša pesma do groba me prati.	Szécsi Margit Mikor az újhold sikoltott Barátomhoz egykor kimásztam az ablakon, a mészcsöppektől kékcsillagos állványokon, mikor az újhold sikoltott. Illatozott a gyantás deszka. A mészhegyek is lábrakeltek, fehérizzású elefántok. Meszes csillék mint óriás bölcsők, billegtek a holdban s tudtam hogy nem halhatok meg. Ó ti gyönyörű mulatások, ti ragyogó szerb citerások, sírig peng hozzám húrotok.
Đula Teler Ljubav Nalaktio se bog na sjajan prozor svemira okreće se od našeg života dok na crnoj goloj grani nad ulicom kamenom lagunom pali se lampa zebnje. To je čas u kojem i okorele paćenike sustiže pravda radosti i tad u tišini kroz vrata nemogućnosti ulazim ti u mračnu sobu hiljadu metara iznad svakog bola. Ko sluti stvarne odnose naše sudbine? Ljubav te u orbitu neprolaznosti baca - zastajemo negde u noći gde više ne shvatamo našu kob i svemir kao ogromna plutača dalje nas ljulja na moru još veće praznine. Tu ne može nas prepoznati onaj koji radi prozivanja gleda za nama iz kapije nepostojanja. Tu ne znam, ko si krune se naši gresi prošlost prozirna postaje a predodređenost nerazumljiva, naše živote samo neodbranjivi nestanak i nevidljivi zamah sečiva pokreće.	Tellér Gyula Szerelem Isten kikönyököl hulló fényes ablakába s lassan elfordul életünktől míg levéltelen fekete száron utcák felett kő-lagunák felett lámpára gyújt a félelem. Ez az óra, melyben a legmakacsabb szenvedőket is eléri az öröm igazsága s ilyenkor csendben a lehetetlen ajtaján benyitok homályos szobádba ezer méterre minden fájdalom felett. Végzetünk igaz viszonyát ki sejtheti? A szerelem kiröpít a maradandóságba - az éj egy pontjában megállunk hol már nem értjük sorsainkat s a mindenség mint roppant bója tovaringat egy még nagyobb üresség tengerén. Itt nem ismerhet fel ki számonkérni tetteinket utánunk néz a nemlét kapujából. Itt nem tudom, ki vagy lehullnak minden bűneink áttetsző lesz a mult s az elrendelés végleg érthetetlen hogy életünket nem hajthatja más csak védhetetlen elmulásunk s egy láthatatlan pengesuhintás.
Deže Vozari Skromna romansa S vinom te pio s mesom te jeo u česmi tražio u pesmi našao okusih tvoj ukus osluškivah tvoj glas lepote lagah lepo te čarah rekoh : oči su ti ulje! šapnuh : vrat ti je kula! dahtah : gde se ona kreće, svetla palite, nemam više reči šta još tebi dati? uvela je ruža, osušile suze ako jedne noći na samom kraju zaspim ti u krilu s kim da snivam?	Vozári Dezső Szerény románc Borokban ittalak húsokban ettelek kútban kutattalak dalban füleltelek ízleltem ízedet hallgattam hangodat hazudtam szépeket szépen dicsértelek mondtam : szemed olaj! súgtam : nyakad torony! lihegtem : fényeket gyújtsatok, merre jár, de nincs már egy szavam mit adjak még neked? a szekfű elvirult könnyem már elapadt és ha egy éjjelen ahonnan nincs tovább elalszom válladon álmodnom sincs kivel.
Imre Forbat Romansa Velikim, žutim očima se diviš suncu, plovećim oblacima, Grickajući crven cvet odmaraš se na obali reke, Ne shvataš svet koji komplikovane mostove [i mašine stvara I hladne geometrije. Ruke ti znatiželjno pretražuju Moje lice, oči, usne opipavaš, zube brojiš, jezik povlačiš, Pa vlastito telo ispituješ. Čudiš se tvrdim bradavicama Koje su škakljive i kudravoj kosi Koja tvoje krilo prekriva i vičeš, kod mene nije sve tako. Na majku misliš, na valove, ribe, zvezdano nebo, I na to, odakle potiču tuga, radost i ljubav. Raširenim, velikim očima promatraš, kao [tigar tamu džungle, Ili kao dete vatru koja sve više plamti, postaje luđa Dok svi zajedno pevaju : vetar, reka, oblaci, Mešaju nam se raspuštene kose, ruke zarobljeno se drže, Nek stane zemlja, nek se zaustavi prolaznost vremena, Bulke crvene jezike plaze, oko nas do visine [glave je narastao Korov : sjedinjeni smo u prostoru, krvi, mesu I samotni kao Adam i Eva na toj ludoj, prastaroj planeti. . . Kad groznica prođe, mlohava su nam nedra, uvenule ruke, Stranci smo već, razdvojenih usana i demona Sa crvenim cvetom u usnama nepomično [ležiš na obali reke, Latice polako otpadaju - klonulo zatvaraš [velike, žute oči.	Forbáth Imre Románc Nagy sárga szemeiddel a napot csodálod s az elúszó felhőket A folyóparton fekszel ajkaid között piros virággal A világot nem érted, mely komplikált hidakat és [mozdonyokat termel S hideg geometriákat. A kezed az arcomon kutat kiváncsian Szememet, szájamat tapintod, fogaimat számolod, [nyelvemet húzogatod majd saját testedet kutatod, csodálkozol kemény [mellbimbóidon Mik csiklandósak s barnák s a bodor hajzatot Mely ellepi combjaid tövét s fölsikoltasz, hogy nálam [nem minden olyan Anyádra gondolsz, hullámokra, halakra, csillagokra S hogy honnan származik a szerelem, szomorúságok [és örömök Nagy szemeidet tágra nyitva figyelsz, mint tigris [a dzsungel sötétjét Vagy mint gyermek figyel tüzet, mely egyre lángolóbb, [őrültebb, vörösebb Hogy énekel egyszerre minden : szél, folyam és felhők Szétzilált hajunk összebogozódik, kezeink [egymást fogvatartják Hogy megálljon a föld, hogy el ne múljon a száguldó idő A pipacsok vörös nyelvet öltögetnek, [embermagasságra nőtt a gyom Körülöttünk : térben, vérben és húsban egymáséi vagyunk Magányosak, mint Ádám és Éva voltak [e bolond ősi csillagon. . . Elmúlt a láz, elernyedtek ágyékaink, lehervadt [egymásról kezünk Már idegenek vagyunk, külön ajkakkal és démonokkal A folyóparton fekszel mozdulatlanul, ajkaid között [piros virággal Melyből néhány szirom lehullott-nagy sárga [szemedet lankadtan lehunyod.