Laslo Nađ Himna u svako doba Ti s duginim obrvama, Kćerko sunca s krilom žara Testero od dijamanta Lepoto, ti mi pomozi! Nežna pastirko švrljuga, Tvoritelju sjaja juga, Oličenju mramornog stuba, Lepoto, ti mi pomozi! Plod s doline bez života, Skriveni osmeh ikona, Na hramu zlatna kupola, Lepoto, ti mi pomozi! Kobilo zbog trofeja gonjena, U pobunama plamteća, Za vezane jasna zvezda, Lepoto, ti mi pomozi! Vidarka za rane s ratišta, Topli dom za beskućnika, Opojna, slatka magija, Lepoto, ti mi pomozi! Pospanka sa vašarišta, I u bedi plesačica, Glasnica Novogodišta, Lepoto, ti mi pomozi! Beta-zrakom titrajuća, Nakaze odbacujuća, Nad morima vladajuća, Lepoto, ti mi pomozi! U svakom vremenu znana, Oduvek nošena nada, S ljupkošću nadljudski-snažna, Lepoto, ti mi pomozi! Koja moju ruku meri, Sa mnom isti jastuk deli, Svojom pesmom vrane slepi, Lepoto, ti mi pomozi! Ako padam od užasa, Ako me drskost napada, Ako grize nutarnja strava, Lepoto, ti mi pomozi! Pravda je : vlastita pravda, Moja je moć beskonačna, Krasi me oklop i sablja! Lepoto, ti mi pomozi! Dvorište se obasjava, Moja krv se blagosiljava, Na ruci mi golub spava, Lepoto, ako ćeš mi pomoći.	Nagy László Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belém karoló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, Önmagammal ha kűzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van : az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem.
Đerđ Šarkezi Razgovor cvetova -Vrteći se na zasebnim vrežama,tužan cvet sam bio, [tužan cvet si bila, Hvala ti što si mi se u beskrajnom lutanju ipak - [ipak pridružila. Nervoznim, vijugavim viticama baš si tad dotrčala Kad sam već skoro klonuo u hladu potamnelih stabala. -Vrteći se na zasebnim vrežama,tužan cvet sam bio, [tužan cvet si bila, Hvala ti što si me u tvojoj samoći ipak-ipak zagrlila. Već skoro sklopljene,suzne liske si mi otvorila I kao gorku suzu dušu u moj duh usadila. -Jedan kraj drugog i jedan protiv drugog cvetamo mi, [nemirni cvetovi, Zagrljeno,kružeći kao na morskoj pučini nestašni galebovi, U oluji drhteći,na lažnim perlama grada klizeći Zauvek kao stranci ali oduvek kao poznanici. -Jedan kraj drugog i jedan protiv drugog cvetamo mi, [nemirni cvetovi, Sastavljeni u slomljenoj gordosti kao prognani kraljevi I tako gledamo jedan drugog tužno,znatiželjno,sveznajući Kao što zvezde promatraju međusobna putanja padajući.	Sárközi György Virágok beszélgetése - Külön indákon tekeregve bús virág voltam, [bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis - [mégis hozzámhajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében. - Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis - [mégis hozzádkaroltál. Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként, S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon [csípős könnyként. - Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, [nyugtalan virágok, Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok, Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőben, Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen. - Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, [nyugtalan virágok, Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, [koldus királyok, S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian [s mindent tudóan, Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
Pal Guljaš Kugle Kao stare trošne tračnice koje je trava prekrila, poput gusenice leže, u daleke krajeve ne teže : gde se sneg beli, gde brzi potok sanja, gde sol u snu svetli, gde ispod četinara šišarke šarene i veverice vrve. . . Kao stare trošne tračnice divim se tvojim očima, gledam dve kapi, bistre kugle u koje je nepostojanje tako ucrtao krug da radost unutar tog kruga titra : zlatokosa, slobodno lebdeća prekrasna nevesta sa šarenim ruhom, bistrim sluhom, pastirskom frulom, uzanim strukom! Kao stare trošne tračnice divim se tvojim očima! Korov kiti moje ceste svetla su tu ugašena! Odbačeno stojim, sa strane promatram daleke oblake, obasjani plove nebom a novi dan im novo ruho donosi! Divim se tim oblacima i tvojim čarnim očima : otkuda pojava ovih tela koja su baze promenljivog sveta? U tim šarenim kuglama varljiva radost kaska. Poput dečjih balona te dve kugle pred nama lebde! I da im se tanana nit prekine : ko zna kuda, kuda bi utekle?	Gulyás Pál Gömbök Mint rozsdás, megfakult sinek, miket benőttek a füvek, és itt hevernek mint a lárva s nem visznek többé messze tájra : hol csillog a hó, hol zúg a patak, hol alszik a só, hol a fenyvek alatt tarkáll a toboz s a mókus oroz. . . Mint rozsdás, megfakult sinek, úgy bámulom szemeidet, úgy nézem két csöpp tiszta gömbjét, amelybe kört rajzolt a nemlét, kört írt belé, hogy e körön belül táncoljon az öröm : a tarkaruhás, csengettyüszavú, pásztorfurulyás, ringó derekú, aranyosfonatú szabadon lebegő, gyönyörű hajadon! Mint rozsdás, megfakult sinek, úgy bámulom szemeidet! Rajtam nem visz már semmi út, az én világom kialudt! Én itt vagyok már félrevetve s csak bámulok a fellegekre, amelyek csillogón vonulnak, s minden darab ruhájuk új nap! A fellegekre bámulok s két szemeden elámulok : honnan merül fel gömbalakja, mely a forgó világ alapja? Ily tarka, zsenge gömbökön táncol az illanó öröm! E két gömb, mint a gyermekek léggömbje, szinte úgy lebeg! S ha elszakadna gyönge szála : ki tudja merre, merre szállna?
Edit Boroš Na cesti   Makar se cepa krpa, nebo, papir, krošnja i ševar, i tišina i žamor, ništa još ne lebdi, ali poraste Vreme kao iluminacija putem putanja lišća u sutonu mirisa gljiva. Krošnja i ševar sad se ne razlikuju, crno-belo ti cvetaju neizrecivi znaci. Nestaju glasovi, tek oči govore i zvuči, zvuči uz zemlju prikovano nebo. Ti si dirigent Atlasa, ti prolaziš cestom zemlje i neba, a nespretna Pepeljuga-krišom u znaku škorpija ja plešem ples Salomeja dok naš mesečev lađar žrtvuje-blagosilja glavu Krstitelja. Nema povorka putem šume odjeka - - - I beže glasovi, tek oči govore. . . S ove strane ogledala od daljine stvorene provalije u svako doba s tvojim očima promatram : kako se ređaju duž ceste drveća.	Boros Edit Úton   Bár rojtozódik rongy, ég, papír és lomb-avar, a csönd is és a moraj, a semmi még nem leng, de nő, megnő az Idő, mint az illumináció levelek röptén gombaszagú alkonyatban. Lomb és avar most nem különbözik, és nyílnak kimondhatatlan jeleid fekete-fehéren. Szökik a hang, a szem beszél és zenél, zenél a földre szegzett ég. Atlasz karnagya te vagy, te vonulsz át úton, földön-egen, és ügyetlen Hamupipőke-én Salome táncát rejtve-lejtem Skorpió havában. Míg holdbéli csónakosunk áldozza-áldja a Keresztelő fejét. Néma vonulás a visszhangerdőn - - - És szökik a hang, és a szem beszél. . . A távolság tükör-szakadékán innen már a te szemeddel nézem minden időben : az út két oldalán hogy szaladnak a fák.
Agneš Nemeš Nađ Strah Volim te. Reč, pokret izraziti ne zna. U strahu zgrčena ljubav te slavi. Samo gledam koliko užasa vreba priliku da nas crninom preplavi. Svakodnevno ih zbrajam i ređam, zastrašujući snovi me bude, za još strašnija razdoblja se spremam držeći tvoje tople, krhke ruke - U vrtu Akvinkuma pivo smo pili, bleda uspomena jesenjeg neba, neku dečju pesmu smo govorili : " Žuti se list, al još krasi drveta, " žuti se list i svaki tren je zadnji, ilirska plesačica kukove trese, latinski krčag se krije u travi, ogroman stub reklamom se razmeće, u klonulom vremenu i dim sjaji, na vozu mirisom grožđa puna košara, gusta zrelost i naša bića ozari, u vazduhu prezrelost raspuknutog leta vlada- Sedam godina te volim, ljubavi, Velika kola konačno okreni reci svetu, nemoguće je, kaži - i ostani.	Nemes Nagy Ágnes Félelem Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. Csak sorolom, csak számolom naponta, hörögtető álomból riadok, készülődöm még iszonyúbb koromra, simogatom sovány, meleg karod - Kint söröztünk az aquincumi kertben, réteges emlék, gyönge, őszi ég, elmotyogtam egy gyerekkori versem : " Sárgul a lomb, de nem hullott le még ", sárgul a lomb és minden perc utolsó, illír táncosnő köldökét riszálja, a gyom között latin szabású korsó, biciklit hirdet kétméternyi tábla, langyos a lég, a füst is tündököl, a vonaton szöllő-szagú kosár, a sűrü illat hajunkra ömöl, csordultig érett, s szétbuggyant a nyár - Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekerén, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen - s maradj velem.