Ladik Katalin: Homo galacticus

 

Vándor, kezében felrepedt gránátalma

 

Arcára van írva a varázslat.

Mesél a fáról, melynek gyümölcse zöld madarak.

Az elszökő gázt gyengéden

kilöki magából,

régi ízeken csodálkozik,

keresi a sötét vitorlát,

amely már ráncosodni kezdett.

 

Mesél valami büntetésről,

távoli hajnali ködökről,

korábbi életének mozzanatairól,

a nagy feladatról.

A fehér égő kialszik torkában.

 

A ráomló patakok.

Amikor feleszmél, kiáltani akar.