Ladik Katalin: A négydimenziós ablak - Válogatott versek (l962-l996)

Homo galacticus (1980-1985)

Tartalom:

 

Vándor, kezében felrepedt gránátalma
Átmegy két tüzes gomblyukon
Miféle szűkülő tudat húrja válik vízzé
Amióta a kicsiny erőteljes gép felhozta
Első érzése a rémület volt
A törékeny székről
Fájdalmas vágyat érzett
Szájába vette a fehér zoknit
A hajnal első halvány jelei
A feszülő víz a rózsaszínű remegés
Ha szitát lát az ajtó fölött
Néha azt álmodja, jön valaki
Barna lépcső
Ő aki már régen halott volt
A koromfekete csónakban
Semmi ami zöld
Nem hó
Aludni kellene egy keveset
Bedőlt a fagyos szélbe
Az ég lucskos bútorai megnyíltak
Lakatlan volt a fehérség
Lassan felébredt
Hidegérzete volt
Mutassák meg neki a jövevényt!
Jégpáncéllal vonták be arcukat
Mindegyik élesre volt kihegyezve
Túl az öltözködő hegy gerincén
Megtisztulva minden keverék anyagtól
Nyersen mint a zaj
A Nap!
Oldalt feküdt a madárhang
Belezuhant
Tojás háza
Az égen álmos kígyók
A következő hosszabb villám
Puha üvegszékeken
A kocsonya áramot merített
Célját nem érte el és semmi
Leroskadt egy dértől
Utolsó erejével
A középső réteg - a lét
A párhuzamos világok
Kétezer évvel később a szárnyakat

zEtna, 2003
Copyright