Ladik Katalin: Homo galacticus

 

Ha szitát lát az ajtó fölött

 

Érezte a folyó sugárzását

elengedte testét egyetlen sűrű hullámban.

Ő volt az árnyék nélküli ember.

Az irigyelt ember "abból" az időből.

Fekete csipkeruhát viselt,

más élete, teste rakódott rá. Feszült a bőre.

Egyénisége hullámgyűrűt keltett.

Újjáéledt e "belső" időben

ugyanakkor csodálatos izgalmat érzett.

Ő sem tudja már, melyik melyik.

Senki se kívánja, hogy kezéből egyenek.