Slavko Mihalić
Metamorfózis

 

Tudni szeretném, hogy honnan ez

a mindent átható üresség, amitől

áttetsző, lakatlan tóvá alakulok,

melynek csak az mélyét látom.

 

Halak, kagylók és rákok nincsenek benne, sőt

víz alatti növények se, melyek legalább valami

főnevet viselnének. Ezért én is névtelen vagyok.

Sőt egy kicsit mintha nem is lennék.

 

Miközben az ürességről beszélek,

felkorbácsolom a tó vizét, mely

homokkal és egyéb hordalékkal vegyül.

Nekem meg felfordul tőle a gyomrom.

 

Az utcát járom lehorgasztott fejjel, egy

másik tó gyanánt, mert ez sötét és mérgezett,

és ne is említsük azokat a förtelmes lényeket,

melyek a tó fenekén mászkálnak,

akik miatt büdösnek érzem magamat.