Ivan Rogić Nehajev
Három ok, Horvátország elhagyására

 

Három okot szoktak emlegetni, ami miatt el kell menni Horvátországból.

Az első a szegénység. Nem vagyok egy tehetséges csempész, és az apám se volt az álmok kufárja, hogy kinyissa előttem a mennyország kézikönyvét, vagy hogy belém sulykolja az állammal kapcsolatos ismereteket, amiket a fürdőszoba almáriumában tarthattam volna. Ezeket az öröklött hiányosságokat nem tudom bepótolni. Időközben, sajnos, a szegénység úgy megszeretett, hogy nem akar elhagyni, már egész jól megértjük egymást. A hónap utolsó hetén átadom magam a csillagok kegyelmébe, majd ők rendezik sorsom. Ha azt mondom: égbolt, akkor arra a napszakra gondolok, amikor félrevonulok, és ki kellene vágni a kalendáriumból a napokat, és összeragasztani az újabbakkal.

A másik ok a nagyvilág. Sokan azt mondják, hogy ők kozmopoliták és számukra madagaszkár épp oly közeli, mint a gyomorgörcs. Ezzel szemben velem másképp van. Úgy érzem, sehol sem érezném olyan jól magam, mint itt. Hogy ki és mi vagyok - azt meghatározza a hely ahol állok, ugyanúgy mint a különböző állami és galaktikai ügynökségek. Nem nehéz bizonyítani, hogy sehol sem tátongna olyan ijesztő szakadék a növényeket művelő paraszt és egy megtanulhatatlan nyelv között, mint esetemben. Már nem hitegetem magam, hogy el tudnék menni innen valahova.

A harmadik ok a nők. Az április és az október legszebben zágrábban mutat a nőkön, jobban áll rajtuk, mint bármely csempészett bunda vagy szőrme. Áprilisba öltözve éjszakai fényeket indukálnak köztem és ázsia között, és szomorú bennszülötté tesznek, aki a petrezselyem és a fegyverek között lépked az angol pázsiton, és a galaktikai urának képzeli magát. Amikor októberbe öltöznek egy autónyi jegyzetet hoznak nekem a figyelmességükről. Ebből annyi gyöngédséget tanulok, hogy az elég lesz néhány évszázadig közös pánikunk megfékezésére. Nem kérdem őket a szándékukról. De tudom, nagyon fontos nekik, hogy milyen szilárd az a hely, amit általában nem illik emlegetni, de a szerelem földrajzában mindenhol fővárosként emlegetik.

Így, hát egyetlen nyomós okom sincs, hogy elmenjek horvátországból.