Delimir Rešicki
Az Isten mindig ugyanott

Hamvas Bélának

 

A pásztor dolga, hogy

a nyájat alkonyatkor

a méz fennsíkján

átvezesse

 

Hogy megemlékezzen róla

kinek az apjától a dal

ami estelente a tavaszi pázsiton

a halott csillagod fürdető

őszi harmatban halkan donogni kezd

 

Megemlékezni róla

hogy hangja egykoron

vetekedett azzal ami mindennél gyönyörűbb

 

a beláthatatlan éjjeli meredéllyel amelyen sűrűn

az első hó zuhog

 

Régen tudta hogy az Isten

is éppen ott lakik:

 

pelyheket számlál kitátott szája

mert a holtak lelke

nem mint a csillagok veszik

a feneketlen sötétbe

hanem mint pelyhek sűrűn kavargó raja

 

Ma is gyakorta gondolom

hogy az Isten még

mindig ott van:

 

nézi az eső mosta úton lovagló gyilkosokat

 

amikor biztos benne hogy senki sem látja

magányos olajfa nedvéből iszik

 

*

 

a jázminbimbó

imáid zecchinóját rejti