Szalai Andor
Home office
(I. rész)

– Sikerült aludnod egyet?
– Csak egy óra jött össze, nem álltam még át az éjszakára…
– Nem is kell, nem is lehet ilyen rövid idő alatt. Most figyelned kell, este nyolcig ketten dolgozunk majd, kezdd el átnézni magát a webshopot, hogy naprakészen tudd kezelni. Kapsz egy ideiglenes hitelkártya számot, hogy lepróbáld a vásárlást. Aztán kapsz majd adminisztrátori jelszót is...
– Rendben, átnézem. Mikor jönnek a telefonok?
– Rövidesen. Addig még magyarázok azokról, akik hívni fognak, aztán irányítom át a telefonhívásokat, de itt leszek én is, hogy észleljem a reakcióid. Nekem írni tudsz majd, gondolom, gyorsan tudsz gépelni, megírod, ki hív, én meg adok utasításokat. Fő az, hogy új ember van a vonal végén, ezt meg nem várták, és az nekem jó. Amit tőlem kinyarvognak haveri alapon, arra te azt tudod mondani, hogy a főnök nem engedi, és bocs, nem elérhető, hogy megkérdezd. Ne tudd meg, mi van itt az utóbbi két hétben. Lent megy a túlóra, meg extra munkást kellett kérnem a kölcsönző cégtől. Ha ezt úgy hagyom, tönkremegyünk simán. Egyébként milyennek találod a webshopot?
– Nekem könnyen kezelhető, csak nem érdekes, mert nincs rajta részletvásárlás.
– Dehogy nincs, barátom, csak nem vetted észre. Kaptál kétezer euró bónuszt, játsszál vele, és kérdezz, ha bajban lennél. Te fogod tesztelni a webshopot, meg válaszolni a kliensek kérdéseire.

*

– Jó napot!
– Jóóó napot, nem működik a webshopotok, bazdmeg!
– Tudok segíteni, uram, elég, ha a nevét és felhasználószámát mondja nekem, rendelhet ma este tőlem is, én végigmegyek a webshopon, ha szóban engedélyezi nekem…
– Jóvan, meg van engedve, na…
– A nevét, legyen szíves írja meg a céges mobilra, SMS-ben és azt is, hogy elfogadja a vásárlás feltételeit, amit szóban közlök önnel, és hogy a telefonos rendelése egyenértékű a webshopban történő rendeléssel… Tehát válaszoljon a nevével a bejövő SMS-re, és kérem a lakcímet, ahová kézbesíteni kell az árut.
– Figyu, nem hozzám jön, érted haver? A gyerekhez viszitek, még máma…

*

– Főnök, ezzel a hívással nem tudtam mit kezdeni.
– Persze hogy nem, ezért vagyok én is online. Csak én nem akarok egy seggrészeggel beszélgetni.
– És most mit csináljak?
– Mindent küldj el mindent, amit akar, majd holnap reggel meglepődik a számlán. De addigra össze fog rendelni vagy 500 eurónyi árut.
– Főnök. Akkor már beszélni se fog tudni...
– És ki nem szarja le? Átküldök neked egy YouTube-linket, azon megnézheted, miket rendeltek össze webshopokból tökrészegen emberek. Másnap, jobb híján kiposztolják a közösségi hálóra, legalább a haverok jót röhögjenek rajta... Már némelyik ebből csinál üzletet... Mit vettem online bebaszva videó sorozat... Na, küldöm a linket
– Megáll az ész…
– Egyébként naná, hogy még ma kipostázzuk, amit rendelt, mert nem fogja visszaküldeni. Most még abban a passzban van, be van gyorsulva... Na majd amikor magának rendel, az lesz csak az érdekes. Azt már vissza fogja küldeni, már amihez pofája lesz. Mert megint nem velem, a haverjával fog beszélni, hanem veled. Neked meg a főnök azt mondta... Tudod.

*

– Szevasz, és jó reggelt, ne haragudj, hogy ébresztelek.
– Nem aludtam én semmit eddig, nem ébresztett fel…
– Reggelig kihúztad?
– Persze, mert érdekesek a megrendelők..., meg szólni akartam, hogy se whiskey, se vodka a raktárban, ha ezt mind kiszállították.
– Ha továbbítottad a mailt, és nem kaptad azt a választ, hogy fejezte mára a kézbesítő, vagy hogy nincs a raktárban, akkor elnyomtad az összes szar minőségű piát, amit az ünnepekre vettem külön.
– Nem volt semmi az ára, ezek szemrebbenés nélkül rendelték. Drogot is kértek, sőt követeltek rajtam, nem lesz baj a rögzített hanganyaggal?
– Nem rögzítünk semmit. Mert nekünk se érné meg... Különben nagy bevételt csináltál. Eladtál egyébként vagy kér raklapnyi piát :). hogy tudjad, négyszeres áron, dupla haszonkulccsal.
– Nekem nem tűnt fel, csak hogy nehéz lerázni a vásárlókat, közben meg hívhat másik is.
– Várj, belenézek a statisztikába, elérem itthonról is a VoIP szervert... Épp érdekel, mi volt az éjjel..., hú, bazd meg... Nem is csoda, hogy nem aludtál... Juuj, ezt nézni is rossz.
– Nekem gyorsan elmúlt.
– Menjél nyugodtan aludni, átveszem én a hívásokat.
– Nem vagyok most már álmos, meg érdekel, ugyan meddig hívnak még.
– Hát ez csak az első évben lesz, sajnos, érdekes. Bealudt, a hívásokat nézve, mindenki, főleg azok, akik rendeltek piát még hajnalban is. A kézbesítő is ébren még, a kormány mögött... Pedig nem ehhez szokott, de megéri neki. Öreg taxis, megérezte, hogy lesz itt pénz, meg borravaló.
– Szó nélkül kivitt mindent, címet kért, azt, hogy mit vigyen, megtalálja ő maga a raktárban, le a kalappal.
– Ja, az ünnepek előtt is nyomta, a raktárban meg a banda végül elmagyarázta neki, mit hol talál.
– Egyedül csinálta végig az éjszakát egy kézbesítő?
– Te is két ember helyett dolgoztál, ő meg felszedte, amit kellett, a részegnek nem a csomagolás a fontos, hanem az alkoholtartalom... Még tud haverül is viselkedni, ha kimegy egy seggrészeghez... Tudod, tudja, mikor pottyan a borravaló, abból megítélve, hogy még a városból jelentkezett, megérte neki is :).
– Nem volt baj, ha mindent összevetek, eleinte be voltam szarva, hogy mi lesz, de aztán valahogy ment minden magától.
– Készültem én külön az ünnepre, most már könnyebb volt, mint tavaly az elsőre, vagy tavasszal a járványra készülni.
– Délután átveszed ismét, Karácsony napja van, megint minden zárva van, mi meg újévig tele vagyunk ócska áruval, jó lesz az, fő, hogy kapni valamit ezen az árakon.
– De nem is vagyunk egyáltalán olcsók.
– Persze, mert te eljártál az olcsó üzletekbe eddig. Csakhogy azok neked be vannak most zárva. Nekem viszont nem, rájöttek, hogy tudnak ők online is értékesíteni. Csak kell még idő, hogy rájöjjenek, hogy megéri, hogy ott legyen valaki hétvégén, aki a kézbesítőnket kiszolgálja, egy vevő megy egy rakás helyett. Na meg az éjszakai munkát nem engedélyezi senki, tehát kénytelenek leszünk mindenfajta áruból kölcsönkérni, hogy legyen mit kiszállítani akár éjszaka is.
– Akkor én vehetek a cégben mindent majd, ami az olcsó üzletekben kapható?
– Fel se kell kelned rendesen, rádcsönget a kézbesítő, vagy hétköznap a kézbesítő szolgálat, vagy otthagyja a legközelebbi telephelyen, ahogy kérted, amit ki tudsz fizetni.
– Sokan rendeltek az éjszaka, akik nem voltak törzsvásárlók, még azt hittem, én tévedek…
– Rászoktak tavaly még, hogy nálunk éjfél után is van pia, tavaly vettem először több raklap sört... Nem bánják azok bebaszva, hogy rá kell fizetni: lehet venni egyáltalán, az a lényeg.
– Főnök, van még valami, tudom, hogy belehallgat az üzenetekbe úgyis. Sokan kérték, hogy menjek, bedöglött a gépük.
– Figyelj, az én ajánlatom az, hogy bármikor hazaérsz, hagyj mindent a fenébe, ami munka. Értem én, hogy most hogy állhatsz, de ne nézzed, hogy mennyit keresel a mellékes munkával, ezek nagy része úgy be volt baszva, hogy elfelejtette hálózatba csatlakoztatni a gépét. De úgyis beszélni fogsz negyedikén a rendszergazdával, kérdezd csak meg, illetve majd mesél az a felhasználókról, ha meg addig vállaltál valamit, egészségedre, de nem ér meg az egész annyit, hogy magadra haragítsd a barátnődet. Vidd el valahova azért az ünnepekben, lesz napod majd rá. Ha tudod, magyarázd ki magad a felhasználók előtt, és ne menj el hozzájuk, nagy szarást kerülsz el, hidd el.
– Rendben, beszélek persze majd a rendszergazdával is.
– Ja, hétfőn hozzál egy USB sticket, kérni fogja, lemásolja neked a szokásos szkriptjeit, nagyon is hasznosak, majd meglátod, legyenek mindig nálad, az a legjobb. Ad majd hozzáférést is a rendszerhez, tudod, mi hármunknak se időnk, se türelmünk egyes dolgokkal baszkódni, lesz munkád fent, ne félj…
– Várom már…
– Fent is van meló, lesz egyre több, de lent oltári nagy cirkusz lesz kedden, még mindig. Újévig kell, hogy eltakarítsatok valahogy, annyira, hogy megtaláljatok mindent, hozzáférjetek mindenhez. Majd ott lent megtanulsz folyékonyan káromkodni, jobban, mint bárhol eddig, az tuti.
– Meglepne, ha úgy lenne.
– Te eddig szkennerrel dolgoztál, meg számítógéppel, ahogy elnéztem. Volt lent gép anno, akkor még a rendszergazda volt a számítógépes-mindenes, ő mondta, hogy nem való le a gép a raktárba, addig mondta, míg rátett egy rakás zenét, lejátszót, és berakta ide előre az irodába. Mondta, hogy így sokkal kevesebb gondja lesz. A papír meg papír, aláírja, kipipálja, felhozza, kész. És továbbra is működött minden. Azóta nem erőltetem, hogy gép legyen lent.

*

– Helló, boldog Karácsonyt, kialudtad magad?
– Hogyne, amikor ágyat értem, kiesett rögtön nyolc óra…
– Ez ilyen, mondtam én, hogy fárasztó lesz. Na mára már lecsengett nagyjából az ajándékozás, ma jön a haveroknak küldözgetés, meglátod, mi lesz a menő, aligha fog meglepni.
– Minden, ami alkoholtartalmú.
– Iigen, meg most jönnek majd a mekkora-hülyeséget-vettem-nézzétek-már videók. Vigyázz, lesz majom, aki téged is vételez, azaz a hangod, vigyázz, mit mondasz, hogyan, tudod: a céget képviseled, nem járathatod le, azt is aláírtad.
– Nem változtatok én hangnemet, levonom a konzekvenciákat, de a pókerarc megvan…
– Mondtam: nem fontos a tapasztalatod forrása, mindenesetre bejön. Hanem ne felejts el ma rendelőlapoktól számlákig mindent kiírni, szépen végigcsinálunk minden rendelést, nyitva lesz a felhasználói adatbázis, hozzáférsz a jelszavakhoz is, biztos, ami biztos.
Ja, és ami fontos: nem szeretném, hogy az összes jútjúber megússza azt, hogy épp bennünket talál szívatni. A postaköltséget ki tudják fizetni, megkeresnek annyit. Nekünk meg onnantól jó, még csomagban is kapják a marhaságaikat, hogy ne hisztizzenek a csomagolási költség miatt. Ha nem tetszik neki az ár, van másik bolt. Kirakok reklámlinkeket a konkurensekről magába a webshopba, ha kinyír a rendszergazda, akkor is. Alapból betiltotta, hogy belenyúljak a webshopunkba...
– Tehát akkor mi ma nem is kézbesítünk…
– Tudni fogod most már magadtól, mikor kell szólnod a kézbesítőnek…
– Kábé hogyha piáról van szó, az nem várhat... Más ritkán annyira sürgős.
– Pattognak majd a jutjúberek is, hogy kézbesítés, meg lesz közöttük törzsvásárló is, volt aki vállalta a tagságot, azok direkt téged fognak szívatni, még egyszer mondom: vigyázz velük, sok idejük lesz.
– Nem ismerem a fajtájukat, meglátom, hogy fog menni, majd kitalálok valamit.
– Ezt szeretem benned, a vajdasági találékonyságot, vagy balkánit, vagy akármit is mondasz, otthonról hoztad. Ezt nem tudják sokan errefelé, inkább rinyálnak, fizetnek, de nem néznek utána, mi van.
– Látom a közösségi hálón, egyre jobban ki vagyok akadva rajta.
– Hibáztathatod nyugodtan a céget érte. Emberi hülyeségből is megvan a napi elviselhető mérték. Engem ma megtalált néhány tegnapi vásárló... Nem hitte el mennyi piát vett, felhívott a magánszámomon. Visszajátszottam neki a felvételeket egyesével, a második mindenkinek elég volt, hogy kapcsoljon, hogy a lényegre úgyse fog emlékezni. Volt, aki elkérte mailben a felvételeket. Mindenre kapsz utasítást, ma én városon kívül leszek, és későn érek haza. Ma tovább kell tartanod a frontot, de nem lesz annyira megerőltetően sok a rendelés. Holnap átveszem reggel, míg alszol, aztán jössz ismét délután, meg ismét este. Mert hosszú ez a hétvége, ünneppel együtt, ilyenkor van az unalom, meg a rendelés. Ja, kipróbáljuk ezen a héten veled a szombatot is, tehát tudd előre. Szólj az otthoniaknak is!

*

– Ma még hosszabb napom lesz, meg a holnap este is lesz...
– De ma már nincs ajándékozás, nem értem…
– Tegnap se az ajándékok mentek éjszaka... Csakis a pia és a szemét, az olcsó, szar áru.
– Nocsak, de megismerted a céged egy éjszaka alatt….
– Ne már, itt a legrégibb vásárlók a leghülyébbek, nem tudnád elképzelni, mi a francot nem tudnak összerendelni.
– Tudod, hogy targoncáztam régen raktárban, tudom, hogy milyen elképesztő dolgaink voltak... Biztos nem véletlenül.
– De itt mindenben van egy kis szaros trükk, hogy aztán ne tudjad használni, valamit venni kell hozzá, az biztos. Igaz, ott van kéznél, amikor megint rákeresel..., de másnál sokkal olcsóbb, ha rendeset veszel.
– Mindenkinek megvan a saját üzleti modellje, mondtad, hogy bővíteni akar a céged, lehet, hogy változik a filozófiája is. Megvan a mai program is, vendégeskedünk, hagyunk itt neked kaját kéznél, meg üdítőt, kávéhoz tejet, tarts néha szünetet, nyújtózz ki, ajánlom, ha csak tudsz. A nappaliban tévézhetsz nyugodtan, mi késő este jövünk haza.
– A fönököm is azt mondta, akkor ér haza, városon kívül lesz, akkor biztos rámnéz.
– Nocsak, egy nap után máris kirándul? Hát szépen elintézte akkor ezt az ünnepet. De neked meg jól jön.
– Simán kihúztam az éjszakát, alhattam volna, de nem voltam álmos, olyan marhaságokat hallgattam végig, hogy olyanok után aludni se lehet.
– Míg nem fekszel nyugodtan le a meleg ágyba, addig nem..., aztán kipihened magad, fel se tudtalak ébreszteni, hogy mit hozzak neked a boltból... Csak egyet ne felejts el, a közelmúltadat, a klinikát... nem utálatosságból emlegetem. Van az a helyzet, amikor a dolgokba beleszólok…

[II. rész]