Szalai Andor
Home office II.
(II., Berejező rész)
– Jó estét, én vagyok a kézbesítőtök, hallom, te vagy az új ember a telefonnál.
– Üdvözlöm önt az ügyfélszolgálatot tetszett megkapni..
– Ne fárasszál már, itt a felhasználónevem.
– Ja, bocs, szokás, vételezés, tudja…
– Tudom, fiam, ismerem a belső rendszert is. Hanem ma csak megírod, kinek a nevére, micsoda, és a szokásos utca-házszám SMS-ben. Ha valaki rinyál, úton vagyok, oda fogok érni, ahogy sorba kerül.
– Sorba kerül az éjszaka mindenki egyáltalán? Nem szeretnék hülyeséget beszélni az embereknek, főleg nem a vevőknek,
– Fiam, odaérek én, ahová KELL, érted? Ahova meg nem, ahol már nincs pénz, oda ráérek holnap is, miután alszom egyet... Tudod, a kor meg a tapasztalat... Öreg taxis vagyok ebben a városban valójában, de most nyugdíjban, a kézbesítést tudom hova tenni, ne aggódj! Ha azután hívnak, hogy elmentem aludni, akkor holnap délután kint lesz a csomag… Na én mentem, tudod... Árubeszerzés.
– Akkor ok... SMS.
*
– Jó napot kívánok, itt az ügyfélszolgálat
– Helló skac, te új vagy ott, hallom.
– Köszönöm kérdését, új alkalmazott vagyok, de feltalálom magam…
– Ne fáraszd magad, én régebb óta vagyok vásárló, mint te ott, az tuti, hanem a kézbesítőtök ugye ki tud hozzám jönni? De legjobb lenne, ha megadnád a mobilszámát…
– Ne haragudjon, de adatvédelmi szempontból…
– Nem vagyok én vevő az új ügyfélszolgálatos bemutatkozó szövegére, tudod, tudom én azt már kívülről, hanem kéne egy telefonszám.
– Uram, ön se örülne, ha bárkinek is elárulnám a mobilszámát, ugye? Ez tilos cégen belül... Érti? Én alkalmazott vagyok, következő utasításig van a szabályzat, addig érvényes. Az meg egyértelmű ilyen kérdésekben.
– Na egye fene, akkor rendelek egy láda sört, mindegy, milyen szart hoz ki a kézbesítőtök, majd elmondom neki a helyszínen, mi kell.
– Rendben, a rendelés az ugyanúgy kötelez, mint a szabályzat, megismétlem önnek, mit rendelt, és mekkora értékben.
– Ok, skac, te csak túráztasd magad, hadd örüljön a főnök. Én léptem, ahogy végigmondod.
(KLIKK!)
(Ez lerendezve, míg meg nem issza. Na, akkor SMS…)
*
– Helló skac, ne fáraszd magad, ismerek én mindenkit, aki törzsvásárló, de majd személyesen elmesélem egyszer... Elég az, hogy hová kell mennem, mit kér. Piából alapvetően be vagyok pakolva, tudod, gyorsan lejön, hogy mi a menő, nem szeretek sokat üresbe hajtani a raktárba. Bepakoltam eleve pár dolgot…
– De nekünk van választékunk most sörből, karácsonyi…
– Neeem, azok már nem fognak telefonálni, akik azt rendelik. Most másért hívnak, de az okés, hogy rendelnek, meg hogy ilyen áron. Így nekem is csenget a főnököd, nem kérdez semmit. Ne is foglalkozz a részletekkel, szerintem…
– Nézze, a rendelés nekem komoly dolog, az végigmegy, ahogy kell. Nekem nem esik nehezemre…
– Értem én, csináljad csak, de én szóltam. Majd megkérdezlek két óra múlva, jobb-e a rövid SMS. ( :))
*
– Ügyfélszolgálat, üdvözlöm önt…
– Ne fáraszd magad, én vagyok megint. Nem jött még a kézbesítő…
– A kézbesítésre sor kerül még a mai nap folyamán, tehát éjfélig, majd a két óra után rendelt áru esetében holnap délután.
– Nem kell a formaduma, várom a kézbesítőt, üdvözlöm, elég ha egy SMS-t küldesz neki, hogy izé, rendeltem, tudja.
– Rendben van, átadom az üzenetét természetesen azonnal, ahogy leteszi a telefont.
– Na érted te a lényeget, oké...
(Na jó, azt mondja, öreg taxis, ismer mindenkit…)
*
– Helló skac, csak azért hívlak, mert megvan a rendelés, ha még egyszer hív az ürge, akkor fél óra, és ott vagyok az ajtaja előtt, majd én elmagyarázom neki, miért várt, hidd el, meggyőző leszek. Aztán aligha fog újra hívni…
(Mennek itt a dolgok, látom én.)
*
– Helló skac, ugye emlékszel még rám, kétszer hívtalak?
– Ha az ön felhasználóneve ez, akkor ma rendelt egy láda sört. Megkapta? Fél tizenegy felé járt az ön lakcímén a kézbesítő.
– Hogyne jött volna, nem baszkódik az az ember, hanem mit ír a honlapotok? Kézbesítés mostantól rendeléstől holnap délután először? Én nem akarok addig várni, szólj a kézbesítőnek, hogy van még egy túrája ma.
– Szívesen elküldöm ismét az ön üzenetét, azonban tudnia kell, hogy a kézbesítő elment pihenőre, és kikapcsolta a céges mobiltelefont, amelyen el tudom érni. Csak akkor lesz a számomra elérhető ismét, ha bekapcsolja a céges mobiltelefont, azaz munkaidőben.
– Semmi, csak te add át az üzenetet, majd jelentkezik ő, megadtam neki a számomat…
– Diktálja, legyen szíves az üzenetét…
– Jól van skac, ennyit még eljátszok a kedvedért…
*
– Helló skac, ugye vágod, hogy ki hív?
– Ha az ön felhasználóneve ez, akkor ma rendelt egy láda sört.
– Utánanéztél már annak, hogy mit rendeltem tegnap? Az érdekesebb kör volt, hidd el!
– Nem, nem néztem utána a MAGÁNadatainak, csupán a jelenleg aktuális rendeléseket tudom visszanézni, az üzenetét, az utolsót, persze átadtam a kézbesítőnek, nem érkezett válasz rá…
– Nem hát skac, mert alszik az ember. Van még valaki ébren a cégben? Az igazgatód hazaért már, azaz jelentkezett neked?
– Ez belső céges információ, de ha ragaszkodik hozzá, reggel nyolcig vagyok váltásban, más időbeosztását nem ismerem.
– Aha. Szóval nem jelentkezett az se. Akkor te vagy a céged, egyedül. Hívhatnál egy taxit, volna egy rendelésem, de csak személyesen kívánom leadni.
– Nincs arra módom…
– Ne fáraszd magad azzal a marketingszöveggel, amit be kellett tanulnod, nem első ügyfélszolgálatos leszel, aki megfordult nálam. Na, majd amikor jónak látod, öltözz fel, a taxis jön, akinek a számát biztos odaadta a kézbesítő, aztán eljöttök hozzám, ha útközben kérdezi valaki, kézbesítesz. Tudom, hogy ki tudod nyomtatni a rendelőívet. Most rendeltem, a taxi már ki van fizetve, ott lesz fél órán belül, majd hív téged, az ügyfélszolgálat számán.
– De nálam nincs áru…
(KLIKK!)
(...izé. Ez meg mit akar? Itthon nem tartunk sört. Nekem kulcsom a raktárhoz nincs. Itt a felvétel, jön a taxi értem.)
*
– Szevasztok, köszönöm a kézbesítést, tessék, ez a tied.
– De semmi…
– Menjél le, szívj el egy cigit nyugodtan lent, majd jön a taxis is, te mára befejezted…
– De ön rendelt…
– Ja ki van a sör fizetve időközben, majd az délutánig ráér, nem para, van még az első ládából, kösz, hogy megsürgetted egyébként.
*
– Mi volt ez a rendelés, ha szabad kérdeznem?
– Rólad lebőg, hogy újonc vagy, mióta is dolgozol a cégnél?
– Karácsony böjtje volt az első estém, napom, vagy mi.
– Auuu bazdmeg, akkor kifogtad…
– Miért gondolja?
– Azért, mert taxis vagyok, és látom, mi van, ha hallgatok is. És milyen volt a karácsonyod, meséld már... Be volt mindenki baszva, ugye, mint az állat?!
– Ha már ennyire érdekli a dolog, érdekes rendelések voltak, és elég sok.
– Naná, hogy volt... Ne meséljek a saját forgalmamról…
– Ön, egyébként, ha már így beszélgetünk, mivel is foglakozik?
– Ne bazd már meg, hogy nem kapcsoltál! Na igaz, van neked dolgod. Na akkor elmesélem neked, engem hívhatsz bármelyik törzsvásárlód kéri a hajnali kézbesítést, annak én a neve alapján tudom, mit kell felvinni az emeletre. Csak hogy vágjad, ki a taxis, meg miért kérik éjszaka a kézbesítést.
– Meg a faszomba most már... Mi a fasz lesz itt, én hordom a cuccot? Mi vagyok én bassza meg?
– Ne idegeskedjél, itt egy cigi... Na fogjad, nem látja senki.
– De nem kell, köszönöm
– Dehogy nem, úgyse fogsz aludni. Hanem itt le is állok, te rágyújtasz lent, nem mondhatod, hogy nincs mire, én meg felmegyek itt egy lakásba.
– De én nem tudok rendelést felvenni.
– Dehogynem tudsz, nálad van a céges mobil, akinek kell valami, most csak téged hívhat, senki mást, az én számom nem tudja senki sem.
– A kurva életbe…
– Ne idegeskedjél, elszívod, én addig jövök, aztán kapsz egy kólát, ingyen adom, az én vállalkozásom állja.
– De én nem iszok kólát…
– Egyiktek se issza... Na csá, tesó, mindjárt jövök.
(Közben felfogtam az üzleti modelljét gyorsan, érdekes egy cigi ez, akárhogy is veszem, egészen lightosnak tűnik…)
– Na ugye tesó, elvoltál, mi? Jöhet a kóla, ahogy elnézlek.
– Mi látszik rajtam, mielőtt beszállunk?!
– Ne aggódjál semmit, mire hazaviszlek, mehetsz aludni, amikor kell, olyat adtam, hogy ébren tart épp reggelig, aztán alvás, nem fog már semmi látszani rajtad, na mit szólsz?
– Mennyi időt volt fent?
– Röpke fél órát? Nem tudom… Kaptál hívást időközben?
– Nem csörgött a céges telefon…
– Majd csörög az, tudod... Jönnek ők még, csak némelyik tartozik most már elég sok pénzzel, nem szívesen akarja, hogy harmadik ember is tudja.
– De elsősorban nem érdekel egyiknek se a nyomora, ha már beszélgetünk, másrészt nem is mondhatom el senkinek, harmadsorban ki emlékezne rá, meg ki hinné el? Az az ember az iménti lakásban nappal biztos letagadná, hogy bármiért is voltál nála…
– Adok egyet otthonra is, javítja a felfogóképességed, látom, még vannak itt korlátok…
– Ha már így beszélgetünk, holnap este váltásban lesz? Nekem megint munkaeste.
– A szombat este a legerősebb, nem alszom éjszaka egyáltalán, hanem dolgozhatnál velem.
– Hagyjon ki, ha lehet, kérem, a munkájából, ok? Ön nyugodtan megadhatja a saját számát, és akkor nem kell a céget bevonni…
– Bocs, hogy beleszólok. A ti törzsvevőitek, ezért a ti saratok is. De majd beszélek a tulajjal, tudod, akkor leesik, mit is akartam mondani.
– Ismeri?
– Naná, azt is rögtön mondjam, mikor milyen állapotban vittem haza?
– Nyugodtan kíméljen meg a részletektől, akkor majd önök megbeszélik…
– Persze, hogy megbeszéljük, de szépen csináltad, ezért kérdezlek először én. Mire hazaviszlek, biztos csörögni fog még a telefon, tudom, hogy ki NEM hívott még ma éjjel. Ha később hívnak, megvan a számom, semmi gáz, de velem kell, hogy gyere, és bizony, kell a kinyomtatott megrendelő lap, amit megcsinálsz te magad, mielőtt én odaérnék. Ne a kliens magyarázza el, jobb ha tőlem hallod... Tudod, a tulajod ismerem…
*
– Te hol voltál? Reggel hat óra van, nem vagy itthon két óra óta.
– Én kézbesítettem taxival…
– Várj, főzök egy kávét magamnak, te nem kapsz…
– De nyugodtan, még két órát én tartom a frontot. Legalább. A főnököt is ez a taxi vitte haza, az nem fog nyolcra észen lenni.
– Jó, kapsz te is, de beszélgetünk egy kicsit, jó? Szerintem nem fog csörögni a telefonod reggel nyolcig. Aztán meg szépen kikapcsoljuk…
*
– Neked tényleg elment az eszed? Éjszaka fel-alá autózol egy taxival, amelyik tele van droggal? Ezt hogy gondolta a főnököd?
– Honnan veszed, hogy drog volt a taxisnál? Meg tele voltunk áruval, ha pia is az, de…
– Akkor épp te voltál az alibi. De hogy tudnád bizonyítani, hogy nem te vagy a dealer?
– Nálam egy rendelőlap van, meg hátul az áru, a többihez semmi közöm.
– De van, pasikám, van. Mert nem te mész fel a vásárlóhoz, hanem a taxis, ugye?
– Kézbesíteni nem tudott ma éjjel rajtam kívül senki. Más nem dolgozott a cégben.
– Akkor kikapcsolod szépen azt a céges telefont, ahogy a kézbesítő nem jelentkezik többet.
– De nekem nem ír vissza a kézbesítő egy SMS-emre sem, csak megy a címre.
– Az jó, mert akkor ő is benne van az üzletben nyakig, csak épp mindenki téged tol előre, míg le nem buktat a rendőrség, addig. És téged fog lebuktatni.
– Engem megvéd a cég…
– Tudod mit, úgyis aludni fogsz, látom rajtad, szóval nem vagyok se hülye, se vak... Menjél aludni inkább.
– Figyelj, még munkaidőben vagyok nyolcig…
– Oké, akkor előtted beszélek vele, ahogy akarod: te tudod, mi a jó a neked.
– Igen, tudom…
*
– Jó reggelt kívánok, jól van, ugye?
– Köszönöm kérdését, de kivel beszélek? Én az alkalmazottam keresem...
– Itt van ő is, adom, de aztán, ha van ideje, volna egy pár szavam önnel is, én az élettársa vagyok, csak néhány apró kérdés lesz.
*
– Jó reggelt, főnök... Lassan fejeznék mára.
– Veled külön beszélgetek majd később, hanem, ha annyira akar az élettársad beszélni velem, add már vissza, csak jó reggelt akartam kívánni, meg tudni, hogy élsz-e még?
– Minden rendben, főnök, akkor tehát hétfőn…
– Beszélünk még, de add most az élettársad!
*
– Jó reggelt ismét, köszönöm, hogy van ideje rám.
– Jöhetnek a kérdések, asszonyom.
– Nem hiszem, uram, hogy most ébredt, gondolom önnek sikerült már utánanézni, hogy hol volt az élettársam reggel kettőtől hatig…
– Belső céges adatokat én nem fogok kiadni önnek, majd elmondja az élettársa, ha úgy gondolja.
– Akkor én ezzel úgy veszem, hogy magának semmi köze sincs ahhoz, ami a cégben valójában megy…
– Asszonyom, nem tudom, mire gondol, de majd az élettársa elmondja, hogy én milyen következtetéseket vontam le az éjszakai körútja alapján. Én nem fogok céges adatokat kiadni, de ha van egyéb kérdése, és segíteni tudok, szívesen.
– Ennyi elég is volt, köszönöm, és ne haragudjon, ha zavartam.
*
– Na akkor jó reggelt ismét, nem érdekes, hogy ott van-e az élettársad vagy sem, de amit mondok, az nem biztos, hogy tetszeni fog, és látszani fog rajtad…
– Elment az élettársam…
– Oké. Tehát nem kapsz azonnali felmondást, mint ahogy gondoltam, mert lehúztál három éjszakát egyfolytában a cégnél, a legkeményebb időszakban, amikor senki sem vállalta volna a váltást. Furcsa is volt kissé, de úgy voltam, inkább vesszen karácsony napja két órától délelőttig, amikor felkelek, de... hátha csinálsz üzletet... Egészen felébresztett az élettársad.
– Engem is, hogy eláruljam…
– Vettem észre, az első kérdése alapján. Tehát nyugodtan elmondhatod neki, hogy kinél, és miért jártál, de csak azt, amit a törzsvásárlótól tudsz, meg tőlem, oké? A többi nem tartozik harmadik személyre.
– Kivéve a taxist…
– Szóval épp erről akartam veled beszélni. Hívod cégesről a taxist, és körüljárjátok a törzsvásárlóinkat. Persze követni tudom térképen a telefonod, és megvan, hogy hol mennyit vártatok. Meg az is, hogy hová tértetek be, ahová nem rendelés miatt mentetek.
– De a taxis ismeri önt…
– Meg a törzsvásárlók is, küldtek nekem még az éjszaka SMS-t, hogy szóljak neked, ha felébredtél, hogy megint viheted a sört két óra után taxival. Nem úgy kérdezték, hogy kiviszed-e, hanem úgy, hogy eleve tudták, hogy ki fogod vinni. Ugyanis, mint kiderült, mindegyiknél jártál az éjszaka. Te, illetve te és a taxis. Kérdezted, hogy honnan van neki áruja?
– Nem kérdeztem, örültem, hogy legalább áru van nálunk.
– És nem mondod nekem azt, hogy nem volt gyanús, amikor az első hívást megkaptad, hogy áru nélkül mész ki kézbesíteni…
– Tele volt a taxi sörrel, annyit tudtam, mégpedig a mi dobozainkba csomagolva.
– Az rendben van, leadta az áru egy részét a kézbesítő, akinek véletlenül sincs joga többet kihozni a raktárból a rendelt mennyiségnél, azonban ezt majd vele beszélem meg... Visszatérve hozzád, azért jöhetsz be egyáltalán hétfőn, és azért nem postázom a felmondásodat, mert igaz, hogy szóltam előre, hogy ne menj ki klienshez, de nem hangsúlyoztam ki, hogy tilos számodra a kézbesítés.
– De éjjel én voltam a cég egyetlen képviselője…
– Két óra után a webshopban, amelyet nem néztél meg időközben, azt is el fogom mondani, miért, tehát a webshopban kint egy modulban a jól látható értesítés: a két óra után beérkezett rendeléseket a következő nap délután teljesítjük. Három órakor egy hívás után érted jön a taxi, visszahívod a taxist, majd további hat – megjegyzem fiktív – megrendelőlapot nyomtatsz ki egyszerre, majd a céges telefonnal járod sorba a klienseket, akik időközben sorban mind telefonálnak. Ugye észrevetted hol a hiba?
– Igen, de ha mindig visszajövök megrendelőlapért, akkor nem érünk mindenkihez oda…
– Tehát csak a taxistól kaphatod a rendeléseket, történetesen annyit, amennyi áru van nálatok. Azonban az áru nálatok marad, és maradtak még a nálad lévő fiktív megrendelőlapok... Az élettársadnak annyit üzenek, hogy NEM KELLETT TUDNOM, hogy merre jártok és mit csináltok éjszaka. De erről majd kapsz egy írásos emlékeztetőt is, felmondás előtti figyelmeztetést. Más szavakkal: nem mész el előre elkészített megrendelőlapokkal körüljárni a klienseket a kézbesítő helyett, ha a kézbesítő erre nem kér fel. És a kézbesítő két óra után nem elérhető. Te sem tudod elérni, majd délután, munkaidőben kapja meg az üzeneted, akkor fel fog hívni, vagy csak kiszállítja az árut, hívás nélkül. Te, persze, máris tudod, mit kell a kliensnek mondanod: úton van, elindult délután kettőkor. Nézd, én nem kérdeztem, hogy miért jársz klinikára, azt sem, hogy miért vállalod be a harmadik napot is. Most már összeállt a kép, és így elértem azt, hogy tudom pontosan, kivel dolgozom, tudod, én minden munkatársamnak szeretem ismerni a hobbyját, gyengéjét, hogy tudjak neki testreszabott ajánlatot adni. Kapsz te is majd, ünnepek után. Ja, és hiába írt a taxis, nem akarom, hogy vele dolgozzál, főleg nem éjszaka. Szívesen elbeszélgetek én az élettársaddal is bármikor, de nem szeretem, amikor hirtelen kiverik a szememből az álmot... Szóval meg tudtál lepni, ami nem semmi azért, ha belegondolok. Na, akkor este megint átveszed a frontot, addig átadod ugye az üzenetem? A törzsvásárlóknak majd legközelebb bizonyára tudsz valamit mondani, ha kézbesítésre kérnek fel.
– Nem lesz gond…
– Azt sejtettem, hogy most nincs gond a számodra, mehetsz nyugodtan aludni. Ha az élettársad még ébren lenne, ugye emlékszel mit üzentem?
– Jól megjegyeztem magamnak is.
– Jól van akkor, meg is értettük egymást, kellemes pihenést!
– Hát akkor, jó munkát…
*
– A főnök üzeni, hogy nem kellett, hogy tudja, merre autózgatunk éjszaka, meg mint csinálunk.
– Ezt üzente tehát... Nagyszerű. Ez ugye tudod mit jelent?
– Azt hogy kapok írásbeli, felmondás előtti figyelmeztetést, azt.
– Nemcsak azt. Azt jelenti, hogy nemcsak klinikán kell hétfőn a fű miatt magyarázkodnod, hanem majd a rendőrségnek is előbb-utóbb, ha folytatod a drogszállítást a taxissal. A főnököd, aki nagyon is benne van, tudja az egészet, mossa a kezeit, és élvezi a forgalmat... Mennyit is csináltál meg éjszaka?
– Nem néztem meg a statisztikát végül.
– Meg ne nézd, az már aranyat ér, hogy MINDENNEL kiszolgálod a törzsvásárlókat, nem fog téged senki se kirúgni. Főleg azért, mert vállaltad a szombat éjszakát előre, pedig tudod, mi lesz.
– A főnök azt mondta, hogy nem kézbesíthetek, de azt is elmondta, hogy keresnek máris a kliensek.
– És te mit döntöttél?
– Hogy továbbküldöm a taxisnak az SMS-eket. Szerintem beszélt már vele a főnök, mondta, hogy megteszi.
– Szóvak kivonnak a bizniszből? Szerencséd, hogy így döntött a főnököd. Mert itt, tudod, nem lakhat a kiskorú fiam egy kábszeressel... Gondolom, nem kell megmagyaráznom, vagy azt mondanom, hogy magad mennél el, ha úgy akarnám, hidd el!
– Csak nyugodtan, ma már megvolt a napi adag…
– Én szóltam, ezzel úgy veszem, felnőtt vagy, nem kell a szádba rágni mindent. Aludj jól, pihentesd az agyad, látom, van mitől... Majd beszélünk az első, azaz a hétfői munkanapod után. Igen, szombaton is tudok elfoglaltságot találni magamnak, a fiam, tudod, ott játszik majd, ahol te dolgozol. Ha hívnak, ki tudsz menni a teraszra. Én a szobában leszek, pontosabban itt, az ágyon. Aztán majd tudod te…
*
– Szóval röviden el tudom magyarázni: betiltotta a főnök a kézbesítést.
– Küldd már el a taxis telefonszámát, nem hívlak én, nem vagyok se süket, se hülye.
– Nem adhatom meg a telefonszámát, ha ő maga nem adta meg, SMS-t tudok neki küldeni. Aztán önért tud menni.
– Jól van, az is valami…
*
– Hogy megy az estéd?
– Lazán. Formaszöveg a törzsvásárlóknak, a valódi vásárlókkal, meg az influenszerekkel elbeszélgetek. Tudod, azt mutatják az új internetes trendek, hogy van, ahol jól jön a szöveg, meg az azzal elérhető bizalom is. Az előbb leplezte le magát egy helyi influenszer épp... Szóval érdekes is, de munka is, röviden.
– Forgalmad is van? Hány órát leszel gép előtt?
– Forgalmam viszonylag kevés van, de sorba küzdök meg azokkal, akik heccből a mi honlapunkat akarják lejáratni... Ez is egy fontos munka.
– Figyelj, az a fontos munka, amit megéri csinálni.
– Nézd, hogy tisztán láss: szakképzett raktáros munkás órabérével ülök a saját gépem előtt melegben, kimehetek cigizni, kávézni, vagy kinyújtózhatok, mintha mondjuk rá, saját weboldalamon dolgoznék, tudod, míg játszol, addig. Csak most ez munkaidő, és kevesebb a szünet.
– Így értem már. Meddig is maradsz?
– Kettőkor fejezek, és nem utána. Pontosan kettőkor.
– Taxis hívott azóta? Mit mond?
– Ja, küldtem neki SMS-t, hogy hova menjen ki, mondta, hogy köszöni, kimegy, mint taxi, ahová akarom, és még egyszer köszöni a reklámot az interneten, nemcsak a főnökömnek, nekem is. Két óráig kap tőlem SMS-eket, azután szépen mindenki megoldja a saját problémáját. A taxis meg, mint látom, feltalálta magát, a mi honlapunkon van egy link, aki taxit kér csak, annak továbbítom az üzenetét SMS formájában, egyenesen a taxisnak. Szóval más dolgom nincs az egész üggyel. Van elég dolgom mással, ami a webshopot illeti, meg persze a vevőszolgálatot, tudod, a céges telefon...
– Ez már igen, innentől van tárgyalási alapod... Úgy értem, itthon, tudod, a jelenlegi otthonodban. Tudom, hogy miként hangzik, de gondolom, az én helyzetem is megérted. Sajnálom, hogy elő kellett húzni ezt a módszert is, de látom, hatékony, az egész céged érti, veled együtt. Tudsz te hasznos lenni spangli nélkül is, ebben biztos vagyok, mert ismerlek vagy öt éve. Sőt: csak spangli nélkül tudsz hasznos lenni, ha azt akarja a főnököd, hogy az agyaddal is dolgozz neki. Szemmel láthatóan alapvető elvárása. Ez már tényleg az a szint, hogy megéri a gépnél ülni kettőig. Csak előre szólok, és majd szólok még, hogy egyre több munkád lesz. Én szóltam, te tudod, mi a jó neked.
– Ha kifizetik, legyen. Emlékszel ugye, mennyit dolgoztam aprópénzért otthon…
– Az otthon volt. Itt nyolc órát dolgozol, azután hazajössz munkából, és elfelejted az egészet, meg a plusz kereseteket, ahogy vannak. Mert a nyolc óra plusz utazás után jön a te szabadidőd, és nem annyiba kerül, mint a munkaidő, hanem annyiba, mint a túlóra. Tudod, erre azért emlékeztetlek, mert előbb-utóbb szólni fogok érte… És nem fogok sokáig örülni annak, hogy szombat este dolgozol, bármennyit is keresel vele.
– Ezt én egyszerűen el fogom mondani a főnöknek, szerintem érteni fogja. Elmondom azt is, kitől jött az ötlet
– Nyugodtan, ha nincs jelenleg, attól még lehetett élettársa, tudni fogja, miért üzenem ezt neki. Most hagylak dolgozni, egyébként kaptál egy mailt... Szia! Esetleg letöltenéd nekem a kedvenc sorozatom új részeit, ha már gép előtt ülsz? Köszönöm, szia, majd hozod, ha meglesz…