Biopoétika III.
Barackpálinka, fejfájás (nélkül)

Nem szeretek emlékezni, most mégis egy emlékkel kezdem. Előbb azonban hadd magyarázzam meg, miért nem szeretem az emlékezést: azért, mert aki az emlékeknek él, annak a lelke elöregszik. Legalábbis így mondják az öregek.

Szóval, egy emlék: nagyjából hét éves lehettem, amikor életemben először voltam pálinkafőzésen. Fontos beosztást kaptam, a tüzelés volt a dolgom. Egyhangú meló. A kazánban ropogva égett a rőzse, felcsapó lángok hevítették a hatalmas üstöt. Egy darabig érdekes volt persze, de hamar eluntam, aztán már unatkoztam is, végül pedig a kazánházat belengő füsttől rendesen megfájdult a fejem. Úgy alakult, hogy az első pálinkafőzésen tapasztaltam meg az első fejfájást, amely ráadásul kínos émelygéssel párosult. Emiatt még csak meg se kóstoltam fáradozásunk végtermékét, a frissen főtt, langyos barackpálinkát.

Azt hiszem, akkori fejfájásom a későbbi másnaposságok előhírnöke volt.

Azóta persze megértettem, milyen fontos italunk a pálinka. Nincs nála fontosabb. A bor, mondanák sokan. Igen, a bor kihagyhatatlan eleme az életünknek: nemes ital, minden bizonnyal az összes ital közül a legnemesebb. Van azonban egy jelentős különbség a bor és a pálinka között. A bor - legyen édes vagy száraz, vörös vagy fehér - a lélek itala, az angyalok itala, a lélek őrangyala. Ezzel szemben a pálinka nem a lélek, hanem a szellem itala, az istenek itala, a spiritus sanctum. A pálinka - akár az isteneink - erős, tömény, és mindenható. Nagy mértékben ölni képes, nem ajánlatos belőle többet fogyasztani néhány kupicánál. Istent is csak cseppenként szabad adagolni, különben - ahogy Rilke mondja (igaz, ő az angyalokról) - elpusztít bennünket az "erősebb létezés" tüze.

A mérték mindennél előbbre való. A szellem, ha túladagolják, nem fölemeli, hanem a sárba tiporja az embert. Úgy látom, kevesen vannak ezzel tisztában mifelénk.

Tehát, a mérték: egy kupica pálinka, egy rövid vers, egy kispróza. Ez volna a helyes arány.

Ami annyit tesz, hogy egy versért, egy prózáért - vagy általánosabban fogalmazva: egy írásért - cserébe most egy kupica jóféle, hazai barackpálinka jár. Csak most, csak a zEtna webmagazin Biopoétika rovatánál!

Üdvözlettel a rovat szerkesztője:
Danyi Zoltán

P. s.
A szövegeket a barack@zetna.org.yu cím fogadja.
Gyülekezésük a Baracklerakat címen.