Baracklerakat

"A pálinka - akár az isteneink - erős, tömény, és mindenható. Nagy mértékben ölni képes, nem ajánlatos belőle többet fogyasztani néhány kupicánál. Istent is csak cseppenként szabad adagolni, különben - ahogy Rilke mondja (igaz, ő az angyalokról) - elpusztít bennünket az "erősebb létezés" tüze."
Biopoétika III.: Barackpálinka, fejfájás (nélkül)

Fejlemények

"Igen, a jó kis hazai Barack. Drága Bátyókám, áldjon meg az Isten érte! Mint a gyógyszer, mint a legfinomabb balzsam, úgy hat a lelkére. Vigyáz is rá! Csak a legnehezebb pillanatokban veszi elő. Csak... amikor az Édesanyjára gondol... a lekaszált fű illatára... a tanya nyugalmára. A korai felkelésekre, a jószágok bőgésére, amely végigkísérte egész életén keresztül. Idáig."
Bicskei István (Bütyök)

"a műpálinkáról nagyjából már igen,
az esőről még mindig
nem tudom igazából, hogy micsoda"
Vass Tibor

"A fennsík legmagasabb pontján imádkozni kell. Illetve dehogy kell, inkább az, hogy nem tehetek mást. Az árkádiai táj egyetlen, szelíd kérése a vándorhoz, hogy mondjon egy imát, ha területére lép.
Az árkádiai tájat nem őrzik aknazárral és sorompókkal. Az árkádiai táj egyetlen kérése az átutazóhoz: az ima.
A patak, a forrás, az ég, a pacsirták, a messzi templomtornyok, a vadvirágos mezők és az erdők az árkádiai táj polgárai."
Győrffy Ákos

"Átsétáltunk a régi hídon, amelyet német hadifoglyok építettek, életben maradásukért, 1945-ben, s amelyet már akkor, a hatvanas évek közepén is, megkíméltek, mert eljárt felette az idő, aztán meg, majd negyven év múlva, mint stratégiailag legfontosabbat, egy furcsa háborúban elsőként bombáztak Dunába, de ezt a festő, a kicsi, őszülő ember, szerencséjére, nem élte már meg; átaraszoltunk azon a verőfényes, békés délutánon a várdomb oldalában lévő egyik parasztbarokk elejű végházba, amelyet 1912-ben építettek."
Balogh István

"De Önök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, joggal kérdezhetik tőlem, hogyan kell az ember fiának kicsikarnia az ízletes gyümölcsből annak lényegét és végső értelmét? Hát itt van az eb elhantolva, ahogyan azt egykori tanárom mondotta volt. Mert a jó pálinka kifőzése nem mesterség, hanem művészet. Azért hangsúlyoztam ki, hogy 'jó pálinka', mert vannak iható, közepes, sőt kimondottan rossz pálinkák is. De ezekről ne essék szó. Önöket most, ha nem haragszanak meg érte, kezdőknek tekintem, és kezdőket csak jó dolgokkal szabad traktálni."
Bozsik Péter: Pálinka-enciklopédia

"Legyen olyan, mint a harangöntés
Tarkovszkij Rubljovjában:
nincs titok."
Orcsik Roland

"Az üveg nagyon fontos, hisz azzal tiszteljük meg a pálinkát, az mutatja, milyen lakhelyet biztosítunk a szellemnek. És a pálinkával pedig megtiszteljük a hozzánk várva vagy váratlanul betérő ismerősöket, barátokat. Ha elmennek, később, szintén az ő emlékükre iszunk még egy kupicányit. Hisz a mérték, erről már szó volt, nagyon fontos. Tehát a pohár. Pohárka, minél kisebb űrtartalmú legyen. Abba, idővel, de csak társaságban!, lehet több ízben is újratölteni."
Jász Attila

"Cigányalma,

Mondta másnak, kényes kislány halma

Legyél, csöcsösödjél, csinosodjál!

Cseresznye, meggy, ringló pirosodjál!

Nektárt gyűjts, körte, csengőd csengjen

Barack!"
Balogh István

"mintha visszacsinálhatnánk

mintha rendbe jöhetne minden

baracklekvár illat

enyhe kisüsti beütéssel"
Kollár Árpád

Előzmények

"Néhány barackpálinka és a jó falatok után vörösbort kortyolgattunk. Egyszer csak Pista barátomnak eszébe jutott, hogy az anyja megbízásából vásárolni kellene néhány dolgot. A pincértől tudtuk meg, hogy nem messze a szállótól még nyitva tart egy élelmiszerbolt. Pista, ahogy belépett az üzletbe, nagy hangon megkérdezte, hogy van-e kínai konzerv? Az igenlő válaszra gyorsan megkérdezte még: 'Tudják-e, mit mondott Mao Ce-tung?' A néhány vásárló és az eladók megmeredtek, hiszen a Kádár-rendszerben Mao nevét nemigen volt ajánlatos emlegetni. Pista néhány másodperc után mondta is az idézetet. 'Bármerre is fordulsz, az üleped az hátul marad.'"
Benes József

"Sötét van, és mindjárt esik,
hajókeresztelőre száll palack,
a címkét majdan felveszik:
törkölypálinka volt, barack."
Beszédes István

"Zavarnak a kerek évfordulók, a házi feladatok, az emlékezés nem egészen az én műfajom. Valami rituális dolgot kellene csinálni, elmenni Muzslára, az újvidéki Telepre, Temerinbe, Szabadkára, Lágymányosra, és felolvasni a legkedvesebb Sziveri-verseket. Sziveri-emléktúra? Vagy egy dögös Sziveri-remixet csinálni? Legfinomabb nedveket inni a tiszteletére? Pálinkát? Barackot, körtét, bodzát. Saját főzésűt?"
Fenyvesi Ottó

"Külsőre nem is különböznek ezek a levek: mind átlátszó, vízszínű, de az eredettől nehezen lehet megszabadítani, érzik rajta az alapanyag íze. Szóval más a zamata a barackpálinkának meg a 'górétörkölynek', amit a háború után főztek kukoricából. Ez utóbbi igencsak bűzlött, még ha barackfával tüzeltek is alá. De azért itta a nép. Hiszen éppen abban különbözünk az állattól, hogy nemcsak akkor iszunk, ha szomjasak vagyunk. S valószínűleg igaza volt az italt kedvelő Selmeczky Antal halásznak, aki gyakran mondta, hogy: 'Köszönje meg a víz, hogy megmosdok benne.'"
Tripolsky Géza

"Mindenki jól érezte magát, a félig nyitvahagyott, folyosóra nyíló ajtóból barackpálinka illata sündörgött a műterembe, mert az éppen daloló művész felesége a gimnáziumból hazafelé menet betért férje műtermébe, aki egy tisztelőjétől barackpálinkát kapott, amit a múzeumból, a levéltárból és a szomszédos műtermekből odasereglettekkel igyekezett megsemmisíteni, hogy hazavigye a cekkereket. De mert a pálinka meggátolta az embert a bevásárlásban, a szigorú-feketétől erős szemű asszony felkapta az üveget és a folyosón lévő keskeny ablakok egyikén ledobta a Városháza udvarába. Annak illata, akárha fehér szirmú barackvirág, puhán szállingózott vissza az üvegcserepek közül."
Lovas Ildikó

"Dániel befordult a szobába a fiolával. Nem mertem követni, a konyhában maradtam, majd Mauzi mamával kikísértük Ordas urat, megköszöntük a szert, mint ajándékba hozott saját sütésű barackpálinkát szokás minden évben ugyanazon a napon és ugyanazokkal a szavakkal. Valóban nagy pusztítást végzett a méreg, úgy megtemérdekedett a halál, hogy mi, akik életben maradtunk, egy hétig folyvást temettünk."
Vasagyi Mária