Szilágyi Máté: „Gombafelhőt köhögött fel tüdőnk, az utca porát, vért, / Pentagrammát – Megtestesült / Az ötágú csillag, mag hasadt, / Szupernóva / Robbant, 8:15 – / Rossz szájízzel keltem ki a bölcsőből” | Jódal Kálmán: „Fölnézünk a pirosasszürke, gomolygó égre, és tudjuk, hogy valaminek vége szakadt. Felnőttünk. Mi, a diverzáns, ipari partizánok. Aztán lassan vetkőzni kezdünk” | Közma Szabolcs: „a fájdalom egyetemes / vízözön a habzó hidrogén / elmossa a kínt ami így / enyhülést az égen keres” Szögi Csaba: „– Gyere gyorsan, ideje elhúznunk innen! – A masszív vaskapu tetején kapaszkodott meg erős lábaival, amint odakaptam a tekintetemet, éppen akkor bontotta ki fenséges, sötétszürke tollakkal borított szárnyait. – Na, induljunk már végre!” | Benes László: „A koronavírus okozta pandémia ötszáznegyvenötödik napjának kora délutánján a szökőkutat körülvevő kényelmetlen, támla nélküli padok egyikén apró emberke ült. Hosszú, leginkább kenderkóchoz hasonlatos szakálla a mellét verdeste. Simára borotvált koponyája csúcsát a kipa és valamiféle ósdi házi sapka ötvözete fedte. A szemzacskóitól kiinduló mély ráncok, vastag lebernyegeket képezve, egészen a szakálláig futottak. Arca így leginkább egy csonkig égett gyertyára emlékeztetett, amelyen vastag erekben folyt le a faggyú!”

Továbbá: Jódal Kálmán: Demon žeđi | Tampon támpont | Težište utočišta | Diverzánsok | Diverzanti | Benes László: Az eltűnt személy | Való világ | Lázadás | Eladósodva | Végső megmérettetés | Kapcsolatbontás

XXII./3.: Mézes ecset
XXII./2.: Kopott bakelitkörök
XXII./1.: Hangok
XXI./12.: Olasz, minőségi
XXI./11.: Mind világosabb szárnyak
XXI./10.: Napfekete
XXI./9.: Átláthatatlan ajtók
XXI./8.: Gégemetszés
XXI./7.: Visszaság
XXI./6.: Azonosítás
XXI./5.: Nevezetlenek
XXI./4.: Ahogyan a madarak
XXI./3.: Kopogás nélkül