Makropolisz 11.: Szárnyak, cédulák... 1/1.
Draginja Ramadanski
Bogaras I.
TATA. Életében olyan volt, mint egy hirtelen feltűnő viharfelhő többé-kevésbé derűs napjaink egén. Anyu és én nem titkoltuk, hogy zavar bennünket ez a viharfelhő, amely alatt, kezében egy régi iskolatáskával, megjelenik a küszöbön. Mesterkélt mozdulatokkal hadonásztunk magunk előtt, mintha füstöt szeretnénk szétoszlatni. De a tata boldognak és boldogítónak hatott. Utódait jött l átni , nem titkolva, hogy erre minden joga megvan. Addig nem tette le a táskáját, amíg bűvészmozdulatokkal elő nem varázsolt egy mézzel teli, újságpapírba csomagolt befőttesüveget. Akácméz, tette hozzá mindig diadalmasan, és látszott rajta, biztos benne, hogy ezzel eloszlatta minden kételyünket. Először is helyet kellett keresni a tata vasúti egyenruhájának és sapkájának. Mindez kissé egy inspekciónak hatott. Anyut menyemnek szólította, aput a nevén. Csodálkozva figyeltem, hogy anyu mind jobban kihúzza magát, apu meg mintha összemenne. A tata rendkívül hangosan szürcsölt és csámcsogott, folyamatosan dicsérve az ételt. Ízletes a főztöd, menyem – mondta, miután már másodszor is szedett. Utána szemlét tartott. Fütyörészve, arcán kissé megvető kifejezéssel bekukkantott a tyúkólba, megsimogatta a kutyát, a macskát. A végén mindig kért egy kalapácsot, hogy helyreüssön egy-egy deszkát vagy sarokvasat (szög mindig akadt a zsebében, a vasúton járva szedegette össze őket, majd óvatos kalapálgatással kiegyenesítette). Szótlanul szippantott füstöt a markából ki se látszó cigarettából. A tatának éjjel köhögésrohamai voltak, miatta egyikünk se tudta kialudni magát. A hideg, csukott ajtajú szoba falán átszűrődött a hörgés és a köhögés. Reggel anyu és apu korán elmentek dolgozni, én vettem át a háziasszony szerepét. Megörült a reggelire tálalt forró bureknak, viccelődött, időnként cinkosan rámkacsintott.
VAGONKOCSI. Nagy, sötét tenyerét fogva, mellette ugrabugrálva, tatát egészen az állomásig kísértem. Búcsúzáskor fölemelt borostás, dohányfüsttel festett, sárgás arcáig, és arcomhoz dörgölődzve megcsiklandozott. Lendített egyet az üres iskolatáskán, ügyesen beugrott a vagonba, és megállt az ajtó mellett. Vasutasszabású nagykabátja elől az utasok respektussal húzódtak félre.
BICIKLI. A férfibicikli rúdján ülök, apu tapossa a pedált a Zentától Bogarasra tartó dűlőúton. Apu fiatal és izmos, én öt vagy hat éves lehetek. Apu haja az arcomhoz ér, a bicikli imbolyog a mély, forró porban, kánikula van, zümmögnek a legyek, ide-oda libbennek a méhek. Nem is sejtem, hogy egy jövőbeni prózában vagyok, érdektelenül a tömérdek részletkérdés iránt. Apu türelmesen válaszolgat az én fontos kérdéseimre. Miközben pumpálja a gumit, én tartom a szelepet. Szerelmes vagyok apuba, éppúgy, mint az összes többi nő.
BOGARAS. Apuval estefelé érünk Bogarasra, a pipacs borította vasúti töltés csikorgó kavicsain tolva a kerékpárt. Én nagyokat szippantva a sűrű, forró kátrányillatból, a talpfákon futkározom. Apu szedett egy nagy csokor mezei virágot és átnyújtja elénk kilépő mostohájának. Kicsit odébb áll a tata, vasutas kabátjában. A kezében viharlámpa. Szentjánokenyeres metélttel várnak. Tudom, hogy vannak olyan ételek, amelyeket a gyerekek illetlennek éreznek (a kocsonyát), de ez a tészta szinte megbocsáthatatlan. Körül galambok sertepertélnek. Szabadon beröpülnek a konyhába, pillognak le ránk a mennyezeti gerendákról, az asztalra ürítenek, a tésztáv al megrakott tányérokba. A régi jászolban, meg teknőkb en tyúkok költenek, némelyik körül éppen kikelt csibék rajzanak. A fecskék valóságos zuhanórepüléssel csapnak le ránk, vadásszák a morzsát. A tányéromba dugom a fejem, egyre nyelem a metélttel keserű könnyeimet. Apa addigra már messze jár.
UTÁNA ÚJRA. Utána újra mindig megjelenik apa férfi vázas partizán ján, és én boldogan ugrom ölelésébe. Kis kezemmel átölelem kormányt tartó öklét. Csöngetek a libáknak és verebeknek, takarodjanak az utunkból. Teli hangon éneklem a bogarasi himnuszt, a kerubos éneket. És otthon már nagyban vár az én gyönyörű anyám.
ANGELINA. Ő tata második felesége. Az első éppen az én születésem napján halt meg, ezért kaptam az ő nevét, és állítólag hasonlítok is rá. Angelina mama csókja szivélyes, szikár. Termetes, erős testéhez képest száraz, csontos az arca. Angelina mamának arcidegsorvadása van, vádlija viszont roppant izmos. Szeme nagy és zöld. Mindig kendőt visel. Néha úgy néz ki, mintha egy férfi öltözött volna női ruhába. Nincs saját gyereke, ezért minden gyereket a sajátjaként szeret.