Biopoétika II.:
Emlékek a hóról

2001. április 8.
Pressburger Csaba Saul:
A hó és korunk
"A tata ölni tudott volna, amikor reggel arra ébredt, hogy leesett az első hó. A mama ilyenkor nem győzte az imákat mormolni, hogy az öreg - vénségére - el ne kárhozzon a belőle ilyenkor hangos ordítás közepette feltörő szentségelések, istenkáromlások okán. A tatának a hó a hólapáttal volt egyenértékű. Azt a sziszifuszi munkát jelentette számára, melyet a rozoga ház körüli hó elhányása után újból nekilendülő Holle anyó stilizált tollhullatása mindahányszor megsemmisített."

2001. március 15.
Bakos András:
Narancsszínű hó

2001. március 4.
Bicskei István:
Hóban ugrándozó kiscsókák
"Nekünk, gyerekekenek tilos volt bemennünk, mi csak a függönyön keresztül leselkedhettünk. Mert az is volt, függöny. Nylon függöny! Azok valahogy intimebbek, akár a kombiné. A Vigadóba nem stósz benézni. Főleg a teraszra, nyáron. Egyébként is, mi van ott látnivaló, kéhérlehek széhépehen. Nem is értem, mit ettek rajta, már a századfordulón Szegedről és Szabadkáról idesereglett vendégek. Képesek voltak fél napokat fiákerezni!!! Bezzeg a Nylon! Ahol nem népviseletbe öltözött "csalogányok" danótak, hanem "Karádi Katák" énekeltek. Itt a Hamvadó cigarettavég a sláger, nem az Ott, ahol zúg az a négy folyó. Itt nem mulat, itt szórakozik a mélyen tisztelt vendég. Kéhérlehek széhépehen."

2001. február 5.
Nagy Abonyi Árpád:
Hó az Ardennekben

2001. január 23.
Czakó Gábor:
Rózsaidő

2001. január 18.
Nagy Dudás Farkas Erika:
Végállomás

2000. október 17.
Biopoétika I.
A gesztenyék visszavonulása
"Olvasóink - a kedves böngészők - bizonyára megfigyelték, hogy a gesztenyefák levelei Kelet-Európában igen korán, már júliusban megpörkölődnek, összecsavarodnak és bronzbarnára változnak. Augusztusra a lombozatnak több mint a fele kiszárad. A hagyomány megtörése ez a részükről: a megszokott rend medrében méltóságteljesen hömpölygő idő fölborítása, elképzelhetetlenül merész (ám szelíd) kihágás, lázadás, mely azt jelzi, hogy valami készülődik."