„A pillanat halott, akár a néma fréziák. Akik adnak élvezhető illatot, de nem árulják el titkukat.” Kántor Zsolt | „És ahogyan ez a kéz írni tudott! / A halálig egészen! / Amelyről azt tartotta rossz / Mert ha jó volna mondta / Halandó lenne mind az isten is” Snežana Bukal | „A másvilágon, / ha villámlik, / szabad-e fa alá állni? // Vagy ott már feltétlen a biztonság?” Sinkovits Péter | „Na jó. Hát ha nem lőnek, s csak a széllel állunk szemben, akkor jól érezzük magunk, örvendünk a makkropogásnak. De mi történt a sebesültekkel? Hol vannak ők otthon? A Nílus-öntözte egyiptomi földben?” Gergely Tamás | „Öreg madár, már a földön / Nem tudja hova szállt, a talaj idegen / Alszik, s teszi a halált, ahogy a kígyó fekszik és halad... ” Verebes Ernő | „Örömtüzek gyúltak. / Az olvasók még több vért követeltek. / Még több arc nélküli halottat.” Benedek Miklós | Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom levenni! Nem én tettem fel. Valahogy rám került.” N. Czirok Ferenc | „Száradás során a korábban sima arcon ránc gyűrődik. / Csak kreatív kezekben tisztul némileg / fehérebbre a gondoktól terhelt homlok.” Kovács Smit Edit | „Bennem összekeverednek a szavak / Haladva kedves cirógatástól / A követelő vágy felé // És csak állok bambán / Álmaim sziromesőbe vittek” Szalai Andor | „Úgy nézett ki a tarló, mint az a szerencsétlen ember, akit részeg borbély beretvált, márpedig rövidest épp egy nagyon fontos delegációnak kellett arra elhaladnia. A helybeli párttitkár olyan ideges lett, hogy éjjeleket nem aludt...” Balázs Attila | „És / végighajt majd a gáton / A lehető leggonoszabb / Szél, az elsuhanó lélek.” Ványai Fehér József | „Az utolsó élet / Után / Amíg nem áll be / A magány / Élsz” Móger Tímea | „otthon vagy / végre hazaértél // holnap majd elindulsz megint / hatalmas kulcscsomóddal válladon...” Debreczeny György | „Kinek mi jutott / minden este vörösbor / makedón cigaretta / a nyakra kötél.” Törteli Réka | „És az irodalom nem a megszépített gondolatokról kell, hogy szóljon, amennyiben kell, hogy valamiről szóljon, hanem a tapasztalásról, vagy akármi másról. Én azokat a szerzőket szerettem vagy preferáltam, akik egy olyan tudáshoz juttattak a létezésben, ami ahogy Hajnóczy írta, bármikor, bárkivel, bármi, bárhol megtörténhet.” Bozsik Péterrel és Szilasi Lászlóval Szarvas Melinda beszélget

2019/10: Stars and stripes
2019/09: Kibergólyahír
2019/08: Podcast
2019/06-07: Tuvalu
2019/05: „Digital Canaan”
2019/04: Krcka ljuska
2019/02–03: Tuvalu
2019/01 Játszó terek
2018/12 Lakható problémák