2006 áprilisa
Kedves Olvasó!
A zEtna dohányzójába léptél, ahol a füvek sárgasága új jelentést kap.
Ez tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű játékot, s még mélyebbre vezet abban a labirintusban, amelyet akaratlanul teremtettünk.

Madarak

2006 feburárja
Kedves Tollal Élők!
Búvópatak-szerű eltűnése után a bioPoétika új számot indít, amelynek irányjelző motívumai a láthatatlanság, az átlényegülés, a boldog-szomorúság. Lényegében az a pillanat tehát, amelyben együtt, egyszerre ott feszül a lezárulás és az új kezdet, az újjászületés örömteli fájdalma.

2005 áprilisa
(Quadrille-e, vagy flottaverseny?)

Most nagyon tapintatos leszek és meg sem próbállak eltéríteni attól, hogy saját történeted írd (egyébként sem igen sikerül). Amit kérek, hogy szöveged négy sarokpontra feszítsd, akár egy vitorlát – ami így közössé lesz (a szél, a tenger, az ég, az év stb.), nekem untig elég. Hadd legyen ebből flottaverseny, ha van ilyen.

2004. május–augusztus
Biopoétika III.
Barackpálinka, fejfájás (nélkül)
A mérték mindennél előbbre való. A szellem, ha túladagolják, nem fölem eli, hanem a sárba tiporja az embert. Úgy látom, kevesen vannak ezzel tisztában mifelénk.
Tehát, a mérték: egy kupica pálinka, egy rövid vers, egy kispróza. Ez volna a helyes arány.

2003 szeptembere–2005 májusa
Zynthanova: kivonulás, városalapítás, (jó?) szomszédság

A zEtna harmadik (ezúttal nem csak) virtuális írótáborának felhívása
A zEtna 2003. évi virtuális írótalálkozója a Zynthanova: kivonulás, városalapítás, (jó?) szomszédság címet viseli. A műépítész Valkay Zoltán negyvenkilenc helyet jelölt ki a maga tervezte ún. bolygóváros jövendő polgárainak lakóhelyül. Lakójog elsősorban új szöveggel, másodsorban elektronikus formátumban felhasználható valamely társművészeti (főként képzőművészeti), illetve multimediális alkotással szerezhető.

2002 novembere-decembere
„A zentai Városi Múzeum gyűjteményéből származó felvétel hozzávetőlegesen száz évvel ezelőtti állapotot örökít meg. A fényképész nem egyszerű látképet kívánt készíteni, mert a folyóparti panoráma előterében, a lakatlan túlparton különféle társadalmi helyzetű (a kései elbeszélő által megszólaltatható) embereket is megjelenít. Képeslapot készít. Szándéka szerint idillt ábrázol, egy képben elmondhatót – amely azonban leleplezhető...”

A klón neve:

2002 augusztusa-2003...
„Közepes tömegű férfikorpusz vagyok, és meglehetősen kétbalkezes. Nem véletlen, hogy e levélkét úgy írom alá, ahogyan ez alul olvasható. Hogy mi történt velem, ne kérdezze – cserbenhagyott a memóriám, azt sem tudom, ki vagyok, hogy hogyan hívnak. Egy fecni mindenem, ez maradt csak a zsebemben (az is csak feltételezés, hogy a zakó saját). Rajta egy sor, próza vagy vers. 'Nagyobb a felhőnél csak az árnyéka volt. Ez ment előtte, s a felhő nem látta, hova lép.' Ebből gondolom, hogy valamiféle irodalmár lehettem. A szerkesztő úr, az írótársak talán tudják, miféle. Meglehet, bírnak egy-egy tárgyammal, kéziratommal, s visszaküldik nekem. Remélem, naplóikban is írtak rólam elvétve pár sort, amiből összerakhatom elveszett életrajzomat. Bizonyára van pár közös emlék, amelyet hirtelen jött beszámíthatatlanságom folytán már csak a másik őriz. Juttassanak mindent vissza hozzám, ne hagyják rasán a tabulám!”

2001 novembere-decembere


2001. augusztusa-2002.
„A 49. Kanizsai Írótábor központi témája és munkamódszere a játék. A műhelymunka fősodrában Szoba kilátással a... címmel egy sokkezes projektum kapott helyet. De nem csupán az Írótábor vendégei vehetnek részt az óriásszöveg létrehozásában, hanem a világháló útján bekapcsolt szerzők is. Ez már a zEtna hasábjain bonyolódó, a kanizsai rendezvénnyel közös égi vagy virtuális írótábor.
A szövegek közös kiindulópontja – Tolnai Ottó választása alapján – René Magritte A fenyegetett gyilkos című festménye. A történetet indító, szeptember 5-én a helyszínen tartózkodó prózaírók a kép egy kockáját kapták. A később bekapcsolódók már – közöttük a virtuális részvevők is – a kép egészét, illetve a megjelenő szövegek bármelyikét birtokba vehették. Ezek a szövegek egy-egy részletükkel már a továbbírásra, a ráírásra is alkalmat adnak.”



2001 májusa
„Sokféle háló létezik. És annál is többfélébb hálóról tudunk. Van, amelyet mi vetünk ki, és akad olyan is, amely ki tudja honnan hull a fejünkre. Az egyikben hal, a másikban lélek, a harmadikban légy vagy dúvad vergődik. A háló a szenvedés tere, és a menekvés eszköze is, ha a kötél és a puszta föld között feszül: be ne zuhanjunk a semmibe, vagy össze ne törjük magunkat a kőporondon. Háló úszik a levegőben, háló himbálózik a sarokban, háló szövi és – ki tudja?! – fogja össze a világot. Mindenkinek megvan a sajátja. Ha rákérdezünk, elsőre senki sem gondol ugyanarra.”



2001. március-május
„Pályázni olyan művekkel lehet, amelyek különféle létező, valaha létezett, jövendő és képzelet szülte folyókról, kikötőkről, partokról, azok flórájáról és faunájáról, a emberfiguráiról, stb. szólnak.
(Az állóvizi történetek kizárva: történetet csak a folyóvíz ír.)”



2001. január-március
„Az Üzenet folyóirat és zEtna webmagazin talált Kosztolányi művek »beszolgáltatására« hirdet novella- illetve verspályázatot.”


2001. január-április
Biopoétika II.
Emlékek a hóról
„Beköszöntött a tél, a hosszú, esős évszak.
Régebben a tél a vastag hótakarók és a nagy elcsúszások ideje volt; írt róla egy barátom, innen tudom, innen emlékszem rá. És írt róla egy nagy, az egyik legnagyobb magyar író is. Arról, hogy a világháborús esztendők telein folyton havazott: »olyan hóvihar söpörte végig a várost, amilyen talán százötven évig sem jön megint«. S ez ugyanúgy történelmi tény, mint a nagy ütközetek és a véres szabadságharcok. Kevéssé megbízható híradások pedig arról tudósítanak, hogy földi testvérünket a vulkánban, az Etnát most sűrű havazás emlékezteti gyerekkorára.”

2001 január-2003...
„Tegyük fel, hogy látszik avagy nem, minden városnak megvan a maga fellegvára. Sőt, hogy nincs egy olyan felsőváros sem, amely bár részben ne maradna láthatatlan. Közös történetük szempontjából azonban az a hipotézis a leggyümölcsözőbb, ha akropoliszok romjaival össze nem tévesztendően, teljes egészében láthatatlanok. Így az is elképzelhető, hogy egy-egy angyalvár nagyobb az alatta elterülő urbánus településnél, betonrengetegnél vagy porfészeknél. Meghatározhatatlanságuk letérképezése során az sincs kizárva, hogy átlépve a közigazgatási és országhatárokat egymásba is nőttek, külvárosuk, főutcájuk és hétköznapjaik mitológiája egymásba torkoll. A kortárs irodalom – amennyiben olvasni tudjuk egymást – erre enged következtetni. Talán nem is csupán a fellegvárak mosódnak össze, történeteink is érintkeznek, sőt, egyik a másikkal párbeszédet is folytat, egyik a másikát megválaszolja és váratlanul folytatni is tudja.”

2000. október 17.
Biopoétika I.
A gesztenyék visszavonulása
„Olvasóink – a kedves böngészők – bizonyára megfigyelték, hogy a gesztenyefák levelei Kelet-Európában igen korán, már júliusban megpörkölődnek, összecsavarodnak és bronzbarnára változnak. Augusztusra a lombozatnak több mint a fele kiszárad. A hagyomány megtörése ez a részükről: a megszokott rend medrében méltóságteljesen hömpölygő idő fölborítása, elképzelhetetlenül merész (ám szelíd) kihágás, lázadás, mely azt jelzi, hogy valami készülődik.”

2000. május 20.
Fabula rasa
„A kezdeményezés a virtuális zEtna-vulkánhát benépesítésére, illetve egy újkori bestiárium (állatoskönyv) létrehozására irányul. A pályázók eredeti állattörténetekkel, illetve állatokat kiemelten szerepeltető művekkel pályázhatnak. Partra szállítva képzeletük Noé-bárkájából egy-egy ilyen lényt, zEtna állatközpontú társadalmának létrehozásához járulnak hozzá.”

2000. február 12.
Hasországunk felfedezése
„E felhívásunk új sorozatot indít Hasországunk felfedezése címmel, s amely arra a lehetőségre alapoz, hogy ha hátország létezik, átelleni országának is léteznie kell. Várjuk az e tájról szóló útleírásokat, az e tárgynak szentelt tanulmányokat.”



1999. december 6.
zEtna-(más)napló
„...az árvizet ábrázoló fényképek láttán minden újságolvasó érzi, hogy – megbízásból – ő is részese ennek a siklásnak. Innen az óriási sikere azoknak a jeleneteknek, amelyeken csónakok közlekednek az utcákon: és ilyen jelenetekkel nyakra-főre találkozunk, annyira kedvelik őket az újságok meg az olvasók. Itt ugyanis a mítosz meg a gyermekkor álma válik valóra: a vízen járó emberé. Bár az emberiség évezredek óta járja a tengert, a hajó még mindig meglepő tárgy: vágyakat ébreszt, szenvedélyeket szít, álmokat táplál.”(Roland Barthes: Párizst megkímélte az ár)
Állandó szerzőink utcai hajónaplója minden másnap a zEtnában.

1999. november 20.
Misztikus utazás
„Úttalan utaink hajója a sín- avagy sinóbusz. Az egzotikus küllemű alumínium kasztni a titói Jugoszláviát idézve száguldozik ma is a Ferenc Jóska rakatta síneken. Nyelvi leleménye is helyi, másutt HÉV-nek vagy vicinálisnak nevezik. Behegesztetlen bádogkoporsó, amely isten háta mögötti tájakra viszi el utasait, a kiválasztottakat, akik elevenen szereznek tanúbizonyságot a holtak birodalmáról. Sínpályán gördülő zeppelin, kendőcsomós kofákkal, kucsmás öregemberekkel a fedélzetén, no és persze Veled, akitől egy misztikus időutazás leírását várom.”

1999. november 1., halottak napja
Van-e élet a halál előtt?


Elősorozat
„A geomantia (Feng-sui) tudománya kínai találmány. Arra a nézetre alapoz, hogy tájban, földön elfoglalt helyünk az éghez való viszonyunkat és az égiek hozzánk való viszonyulását is meghatározza. Lakóhelyünk – vallják a geomantia értői – legjobb, ha délre néző, ha előtte víztükör feszül, mögötte pedig valamilyen magaslat bástyája emelkedik. Sorsunkat határozza meg – vélik –, hol áll a házunk, merre tájolódik lakószobánk, hol helyeztük el íróasztalunkat. A helyszín helyes kiválasztását öt tényező szabályozza: a Sárkány (a domborzati képződmények alakja), a Lyuk (a talaj szilárdsága), a Homok (a környező táj), a Víz (a felszíni vizek megjelenési formája) és a Tájolás (a hely fekvésének meghatározása). A Feng-sui hagyománya szerint három esztendő kell a Sárkány, tíz a Lyuk megtalálásához.”