A torok mélyén egy hosszú koitusz.
Egy hosszú beállítás, egy igazi filmnovella.
A szabadkai évek. Eltörött a drótos bögre.
Medikus a fővárosban. Éjszakai esztétizálás
Fenyvesi Ottó
(80. Ünnepi Könyvhét)

Új köteteink 80. Ünnepi Könyvhét hivatalos listáján
Bence Erika A XX. század metaforái. Értekező próza. (zEtna, 208 old.)
Beszédes István Napkitörés. Kisprózák. (zEtna, 96 old.)
Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva. Versek. (zEtna–Basiliscus, 136 old.).
Nagy Abonyi Árpád Budapest, retour. Regény. (zEtna, 160 old.)
Nettitia K. Froese (Fekete J. József) Lemúria legtetején. Esszépróza. (Zetna–Basiliscus, 124 old.)
Sinkovits Péter Vergilius a csatornákban. Kisregény. (zEtna, 120 old.)
Szögi Csaba Mint ami lent van. Regény. (zEtna–Basiliscus, 332 old.)
Varga Zoltán Utónapló Mártáról (zEtna, 92 old.)
Dedikálások a következő időpontokban és helyszíneken:
2009. június 3., szerda, Zenta, Irisz virág- és ajándékbolt: Beszédes István, Nagy Abonyi Árpád, Sinkovits Péter, Szögi Csaba és Vicei Károly (a Varga-kötet szerkesztője). 2009. június 5., péntek, 15–17 óra: Budapest , Vörösmarty tér, Vajdasági Magyar Könyvkiadók pavilonja: Beszédes István, Nagy Abonyi Árpád, Sinkovits Péter. 2009. június 6., szombat, 14–17 óra: Budapest, Vörösmarty tér, Vajdasági Magyar Könyvkiadók pavilonja: Beszédes István, Fenyvesi Ottó, Hódi Sándor, Nagy Abonyi Árpád, Papp Richárd, Sinkovits Péter, Vicei Károly. 2009. június 7., vasárnap, 11–12 óra: Budapest , Vörösmarty tér, Vajdasági Magyar Könyvkiadók pavilonja: Fenyvesi Ottó, Vicei Károly.
A zEtna-könyvek nem csupán budapesti, de a szegedi, a debreceni, a balatonfüredi és a soproni helyszíneken is megtalálhatóak.
Könyvrendelés Magyarország területén: Xantusz Könyv Kft. Postacím: H – 1068 Budapest, Lövölde tér 4. Telefon: (36 1) 351-4733 Fax: (36 1) 351-4734 Mobil: (36 30) 203-9126 E-mail: xantusz@interware.hu, xantusz@hdsnet.hu
„Ím: szárnyas alak libben ki az ablakomon. Visszafordul, s a gyér holdfénynél is látni, hogy ajkai szavakat formálnak, de nem értem, nem hallom. A kép kissé vibrál, szikráznak a vezetékek a falban. Peregnek a képek, majd minden körbefordul lassan, és eltűnik önmagában.
De ez még nem lehet az igazi, mert érzem, hogy elmerülök, hogy újra elalszom.”
Szögi Csaba
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Közben azonban elfelejtem, hogy Karesz is hívott, azzal, hogy nála lesz M. Kati, akivel, azóta a bizonyos, négyesben eltöltött, programfogalmazós este, ill. a »színpadosok« lefogása óta nem találkoztam. Így azzal megyek át, hogy túl soká nem maradhatok. És miközben áttol, el is mondom neki, mi a helyzet, amolyan »normális« szemmel nézve talán nem a helyzetemhez illő, kamaszosan dicsekvő hangulat uralkodik el rajtam. Elmondom, hogy a tegnap estét s a ma délelőttöt »smárolással« töltöttem, hogy magam is meglepődtem, de »egyből nyelves csókot adott...« Karesz valahogy egészen természetesnek találja a dolgot, azért is mondom el neki, mert tudom, hogy nem tartozik a »normálisak« közé. Annyit mond csak a lányok előtt (Katinak egy barátnője is ott van), mikor már távozni készülök, hogy »a Zolinak is randesza van«.”
Varga Zoltán
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Mindig is tudni lehetett, ez a befejezetlenség, ez bizony az, ami a visszagörgő kövek és málló ujjak országában állandó. Szóval, úgy gondoltam egykor, hogy a legszebb műrom építőjének egyezer jár, ha befejezi, kettő, ha félbehagyja a munkát. Mármint dénár. És ez a kettő úgy nyolcat ér a forintok földjén. Nem sok, tudom, de azt is, hogy ennyiért már embert ölnek. Olyat is, aki már meghalt.”
Beszédes István
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Mivé lenne az ámbrás cet, kérdi Lautréamont, ha harcra kelne a tetűvel! Akármilyen nagy, szemvillanás alatt felfalatna. Még a farka se maradna, hogy hírül vigye, mi történt. Az elefántot meg lehet simogatni. A tetvet soha. Nem ajánlom, hogy megkíséreljétek ezt a kockázatos vállalkozást. Óvakodjatok, ha szőrös a kezetek, de még akkor is, ha csontból és húsból való. Keresztet vethettek ujjaitokra… ”
Tolnai Ottó
„Vadnak születtünk.
Kurucnak, labancnak.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.”
Fenyvesi Ottó
„Miféle vendéglátóipari objektum lehet ez? Vagy a reklámszakma egy számomra ismeretlen műhelytitkával állok szemben?”
Verebes Ernő
„Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galakszis létezik, és potencálisan milliárdnyi bolygó. Asztrológiai megközelítésből ez azt jelenti, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban áll. Az idő tekintetében akár úgy is értelmezhetem, hogy körülbelül negyed négy van. Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható és mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk. Meteorológiai nézőpontból arra enged következtetni, hogy holnap gyönyörű napunk lesz. És önnek mit mond ez, Holmes?”
Szabó Palócz Attila
„A toronyházakból kiszabadult gyermekek egy nagy és időnként átalakuló, szülőket ide-oda vonzzó csapattá alakulnak. Majd fák nőnek az aszfalt és az irodaház között, először egy érdekes facsemete, ágaival a föld felé, majd még egy hasonló, kicsit arrébb.”
Szalai Andor
„A Balaton, a Balaton... látja, szinte átöleli tekintetével, a színe a nap folyamán változik, a hullámok is mindig másfélék. De amikor elolvasta a nagy földrajztudós és úgyszintén nagy író Cholnoky Balaton-monográfiáját, akkor látta csak, hogy addig nem látott és nem tudott róla semmit.”
Sava Babić
„Az utcára nyíló ablak óriási, nézhettük, mi történik a parkolóban. Az utcán még több motoros Télapó rohangászott. Közeledik a karácsony, itt meg továbbra sincs senki, aki kiszolgáljon bennünket. Végre megjelent egy fekete pincérnő. Lesimította a szoknyáját és becsatolta a harisnyatartóját. Helyes lábú!”
Đuro Stanojević
„...ez történik most a kissé homályos, cigaretta-szürkületű, fokhagymás-pirítós Arany Tigrisben is, ahol papírcsíkokon újabbnál újabb, ötnél keresztben áthúzott vonalkák jegyzik az elfogyasztott korsók számát, közben a piros almás nő is alkalmi társra lel egy kinézhetetlen nációjú kamionsofőr személyében, aki minden nyelven beszél, egyaránt rosszul, de nagyon megnyerően. A piros alma pedig ott úszkál a korsónyi sörben, beteljesülésre várva. A rajnai borról viszont már említés sincs.
Szótárnyi szavak repülnek így a végtelenbe, miként a villamos távolodó zakatolása hallatszik halkulóban a körúton, vagy bárhol, ahol síneken gördül a vágyakozás.”
Sinkovits Péter
„mily tág a határ
szem s szem között, híg
a tér a Földfeletti alatt”
Szögi Csaba

„Eljutva a helyiek által egykori Chechtawnak nevezett vízmosásig, éreztem, hogy süllyedni kezdek, s hogy lassan elnyel a sár, a víz. De ekkor megjelentek az ős-tiszai hajósok, hatalmas ladikjaikon imbolyogtak, mert a szabályozás előtt erre (is) folyt a szőke Tisza, s mintha még mindig a nagy folyam hömpölyögne tova, úgy úsztak át ezek az ó-csónakosok a kristályzöld gyepen, mint valami vízi hadsereg, úgy közeledtek imbolyogva felém, s megragadva egyikőjük a kezem: kirántottak a sárból. Tovább haladva a folyamon még velük tartottam, ezekkel a csöndes és elmélyült ősökkel, majd egy jó ösvényre szépen kitettek, hol – amint a „zen tai” költő mondja – botra dőlve reszkettem.”
Weiner Sennyey Tibor
„Egy valódi nőóriás ült velem szemben! Olyan nő, hogy akármerre nyúlsz, van belőle, nem, mint ezek a madzagbugyogót viselő modern menyecskék, akik olyan véznák, akár az agárkutyák. Bizisten sajnálom a mai kölyköket. Mi a manót pipálhatnak ilyen bőrhuzatba csomagolt csonttákolmányokon?! De az a vonatban... Kiköpött úgy nézett ki, mint az a vacak búcsúi kacat, amiért az ifjúság annyira odavan. Tudjátok, miről beszélek, indiai vagy valami odavalósi istenség volt, vagy mi. Hogy is hívják? – töprengett, ujjaival az ajkát veregetve, hátha ennek segítségével könnyebben bejön neki az agya zegzugában keresett név. – Duda... Buda... Ilyesvalami.”
Sándor Zoltán
„Mágia lesz hamarosan a rákoktól és kagylóktól, a gilisztáktól és az álom agyagkompozícióitól mentes puszta part megugatása is. Kharma, mantra, a műanyag Budha hatszázhetedik másolata sem vezet arra az útra, amelyet vérünk, vizünk, borunk ismer. Ha másodszor is megszületünk, én ezt tiszavirág-alakot öltve most teszem.”
Đuro Stanojević
„Mindennek van kezdete és vége.
Esetünkben a kezdet egy üveg rajnai rizling, a körülmények sötétek, mert nem virradt még a reggel. Az első korty után dereng valami. A második után világosodni kezd, a harmadik után ködös kontúrjaiból fölismerhető a kép.”
Balogh István
„Ott aztán van azúr tenger, poros akác helyett kabócamuzsikás fenyves, szövődő szerelem a főhős, bizonyos Szabolcs és a hirtelenszőke, izmos combú dán amazon, Inge között. Szabolcs szeretetelvű filozófiája túl lagymatag a harcos kommunista Inge számára, ám lásd: a szerelem mindent legyőz. Az elvi ellentéteket elsimítják a tintakék hullámok, a csodálatos égbolt.”
Balázs Attila
„Köszönöm kérdését és üdvözletét, várom a friss fotókat Önről, melyeken távolról mosolyog felbarnulva a kék tengerfelszín előtt, mely összemosódik az éggel. Remélem, Kedves, most is süt a nap ott, és hogy nem tartja Önt szobafogságban valami csúnya eső, mert hát a képeslap, melyet küldött, pár napos keltezésű.”
Szalai Andor
„ez időben a Népek Kertjének legendás királynénkról elnevezett sétányán, a Sziszi sétányon képzelte bicikli-matadornak magát mindaddig, míg a színi direktor eszébe nem juttatta, hogy nem erre van artista jogosítványa, hanem dramaturgságra...”
Béres Dezső
„Álmomban csiga vagyok, meztelen,
nyálkás vágyam le-föl csúszik”
Orcsik Roland
„Átpréselem magam egy kettősponton:
a szomszédom egy differenciálhányadost szappanoz,
egyre csak gyönyörködik a nehézipari tájban,
– mondom néki –
nincs érzéked a szociális dimenzióhoz”
Fenyvesi Ottó
„Szerdánként szalonnás tarhonyát készített. A maradék parasztszalonnát a lábosba kockázta. Először megpirította a darabokat, egészen picik, körömnyik lettek, tányérra szedte őket mielőtt füstjük is lett volna, aztán a kisült zsíron hagymát dinsztelt, és külön egy kanálnyi szalonnazsíron pirosra pirította a tarhonyát, ami már régen nem abból a házilag készítettből volt, és nem is a piacon vett, hanem csak a sarki boltban, ablakán az őt rendre zavarba hozó fölirattal: kamerával figyelt terület.”
Nagy Farkas Dudás Erika
„A rohanás az állomásig már megszokott volt, most pedig lassanként elhalkul a világ üteme, csökken a pulzusszám. Belül csend, kívül moraj, csikorgás, zúgás, melyből valami hiányzik: a ritmus. Lassan alakul ki, csak úgy, önmagától – képzeletem varázsolja teljessé a zaj művészetét, amely egy belső hangból és az állandóan befúródó környezet hanglenyomataiból áll.”
Szalai Andor
„újból jégkorszak közeleg.
Európa ünnepi munkarenddel várja közeledtét –
mindenki sítalpakat és bundát vásárol –
mert nagyon, de nagyon hideg lesz!
A pucérak mind meg fognak fagyni!”
Vojislav Despotov
„Csak a legjobb, gyanta- és savmentes írógépolajat használjuk, írja. És nekem mi sem volt természetesebb, mint hogy a Teremtő (Isten) is azt használta, amikor a Tiszát, pontosabban azt a Tisza-partot lefestette.
Minden 2-3 hónapban a betűemeltyű csapágyakat olajba mártott tűvel megkenjük, írja. Alkalmilag az orsótengely rugókilincseket, a hosszú szalagtengelyt és a lengő szán-csuklókat is meg kell olajozni...”
Tolnai Ottó
„Robbannak a párnák széjjel,
Nem tudni, melyik hóesésben,
Honnan zuhanunk innen hová?”
Szegedi-Szabó Béla
„a retket is a wartburgba a piros wartburgba az apámé tudod az övépiros ezért nem indultak még sietniük kellett beraktak sok cuccot a tehén isbent volt a wartburgban a pirosban a szarva a fekete kormány felé nézett és sok cucc volt bent...”
Szögi Csaba
„mint a hiány arc és kéz között, a hiány, ami nincs, hisz ugyanebben a pillanatban kitöltődik kíváncsi tekintetekkel és halk sóhajú rádöbbenésekkel, azzal az energiával, amitől gerincestül és szívestül életre kel az arc és kéz közötti életrész, hogy végül az izom-rugók kioldásával megmozduljon a törzs, a mindent cipelő középszer, mely e képeken csupán a szemlélő által lesz létező, számítva az ő azonosulására, csak így röppenhet magasba a metafora, a kimondatlanság szent kételye...”
Verebes Ernő
„izzadt volt a rémülettől, az ágyában hevert, nyitott szájjal kapkodott levegő után, s a mellére szorította a kezét, hogy legalább így megfékezze az össze-vissza szívdobogását, nézte a bevetődő fényt a falon, ám közben, mintha csak az álma folytatása volna, tisztán emlékezett rá, hogy az imént egy nagytestű, zöld madarat látott”
Kőrösi Zoltán
„Két napja úgy éreztem, mintha köveket hordanék a testemben. Kőrózsák nyiladozása, fáj nagyon. De hiába mondtam neki, nézzen már meg, doktor úr, valami nincs rendben itten, belül.”
Darabos Enikő
„A szárnyas ajtó fényben állt.
Lába elé hullt a világ.
Máskülönben a sötét – vas szeg – szóródott szerteszét.
Ketten voltunk. Akárha márvány.”
Tamás Zsuzsa
„Kosztolányi bizonyos mértékig visszahátrált a költészet pusztán mesterségbeli, szövegközpontú és nyelvszemléleti megitélésének poziciójából egy olyan hagyományosabb felfogáshoz, amely a költészetet a romantikusok és később a szimbolisták gondolkodásmódjával ítélte meg.”
Pomogáts Béla
„másolt esztendők
ablaknyi résben”
Sinkovits Péter
„Micsoda férfi az, aki így, pontosan így lép a szobába, kezében reggelivel, hóna alatt napisajtóval, a teraszajtó felől átfogja a fény, szemében ígéretsugár! De ezt csak te látod bele, ezt a szeméből sütő nézést: te, a nő, aki örökké azzal vigasztalod magad, amit szeretnél. Szakmai ártalom, hogy képzelegsz, azt szeretnéd, ami nincs, élnéd, amit lehetetlen tapasztalanod.”
Nagy Farkas Dudás Erika
„Tehát mi gyártjuk a boldogságot, mégpedig a virtuális térben. Én vagyok az egyike a ki tudja hány rajzolónak, aki ki tudja kinek vetíti ki a térbe a vágyait, elképzelt világait és szituációit.”
Szalai Andor
„meghalnak a költők
kivesz a földről
a jó”
Szűgyi Zoltán
„Lényeg hát az előadás. És ami itt a legbenső tudásunkkal összefügg, az az, hogy mindannyian többen vagyunk saját magunkban, ennek köszönhetően játszunk saját magunk előtt akár különféle szerepeket. Érdekelni kezdett ez az előadás, a személy mint saját előadásainak sorozata.”
Salman Rushdie
„A Kosztolányi Dezső téren kóválygok. Tudom, ez egyáltalán nem a Krúdy utca felé van, ez Budán található, az meg Pesten, mit csináljunk, ha így építették. (A te kódszámodat nem is jegyeztem meg, pedig mindig azzal hencegtem, hogy mindent megjegyzek. És az sem igaz, hogy azért nem, mert nem tartottam fontosnak.) Szóval itt vagyok. Táskámban a pezsgő.”
Szeles Judit
„Másodperc töredéke alatt kimúlik a kis rovar, de különleges tapasztalati progresszióval tölt meg bennem egy négyzetmillimétert... Színnel... érzem.”
Törköly Emese
„Vonalra feszített lárvasorok
Ikerhurkok – dadogó szóelem”
Verebes Ernő
„mert időközben megfeledkeztünk erről, sőt el is feledtük, hogy mi is az, ami fent is van, meg lent is, mert ugyanaz. Így bennünk már csak különváltan létezik – valami, ami keresi önmagát. S valóban, a hit mellett leginkább a művészet az, ami ennek a keresésnek formát próbál adni évszázadok óta.”
Elek Tibor
„mert soha nem ugyanaz a szem néz rád vissza
ha arcod vak rozsdás tükrében látod”
Jász Attila
„Áthúzva. A név. A nem. Fordítva: Igen. Kioperálva a versfény. Be a szerepjáték.”
Orcsik Roland
„A messzire induló sofőröknek
függesztették ki, így képzeli,
figyelmeztetésül; fehér alapon
fekete felirat: ma csapadék várható.”
Bakos András
„Mennyből a schengen
lejött mi hozzánk
pásztorok pásztorok
...
istennek fia
kis jézus hozta
jászolba jászolba”
Halász Albert
„Szemetekben bort látok,
sokaságban izzó tenyérnyi magányt, kenyeret;
gyantából faragd képemet, imádd,
s hagyd megsemmisülni...”
Rogienner
„Vörhenyes ősz bőszen sikolt
Hajnalonként ablakom alatt.
Tolvaj nyár mi volt, ki volt,
Grafittiben rejtik a falak”
Balogh István
„Beteljesült szerelemből ritkán születik irodalmi alkotás. Talán azért, mert az érzelmek állandó magas hőfoka szertelenné és érzelgőssé teszi az embert, e kettőnek pedig nincs helye az irodalomban. A szerelmi költemény sokkal könnyebben szólhat vágyakozásról, elutasításról, a pillanat gyönyöréről, széptevésről és udvarlásról, mint a beteljesülés érett fejjel megért, hosszan tartó boldogságáról, arról, amiről Villányi László ír volna szerelem című kötetében.”
Fekete J. József
„Eljövendő végnapjaink papja
szónokol az autórádión – s nekem
e Pokol és Örökös Kárhozat
erősen hihetően hangzik,
miközben ezen a rossz, sötét úton hazafelé hajtok”
Charles Simic
„Szakmány György kötetbe gyűjtött szépprózája jószerével arról szól, hogy már nagyon fiatalon is bele lehet unni a kisebbségi létbe, ha az ember éppenséggel nem akar nemzetek, nyelvek és kultúrák közötti híd ként metaforizálódni, vagy a gyökerek örökös őrzőjének provinciális szereposztásában statisztálni.”
Fekete J. József
„Az ironikus mozgás célja a komplex látásmód kialakítása, pontosabban ennek törlése. A mai szerző – Babitshoz híven – a legvégső Vörösmarty-arcot érzi aktuálisnak, igazinak és legjellegzetesebbnek,1 egyszerre sűríti tehát a „viharzás”, vagyis az elemek elszabadulásának töredékes képeit és a velük együtt jelentkező tébolymozzanatokat, amelyeket az utolsó Vörösmarty-versek ismert motívumai érzékeltetnek.”
Hózsa Éva
„Ez egy kis papírfecni, egy újságkivágás, amibe Orsi egyszer nagyítóval égette bele a nevét apósoméknál, amikor megismerkedett a tűzgyújtásnak ezzel a módjával is. Tekintélyesnek mondható kihívás volt most rekonstruálnom a szétégetett hasábok között megbúvó szöveget. Fel is adtam aztán, amikor természettudományos szakkifejezéseket kellett volna megfejtenem. Bonyolultabb, mint egy közepes keresztrejtvény...”
Szabó Palócz Attila
„a mellkas közepétől a hát közepéig terjedő
vonal mentén a cérna pointillista nyomai”
Harkai Vass Éva
„szerbiában
minden századik
másodpercben
megáll az óra
szükség van egy véradóra”
Czirok Ferenc
„Ekkor nézett magára. Nem volt teste. Pedig kétség sem férhet, hozzá, hogy lát. Hiszen látja magát, csak a testét nem. Magába nézni képes, magából kinézni viszont nem. Becsukta az ablakot: ott benn.”
Sáfrány Attila
„És a világ virrasztó, szűk szeme becsukódott.
Fényes hideg halál állt meg
a csillagfények hegyén.”
Dane Zajc
„Abi al-Maarri álmában Montarbo hercege volt, és különös módon az álombeli alak ereiben érezte annak a vörös dinkából erjesztett bornak a zubogását, amit még éberen fogyasztott, azt megelőzően, hogy az ívréten sikló írószerszámát a kalamárisba mártotta volna.”
Nettitia K. Froese
„Hieroglif életek és egyszerű szavak,
És rejtvények, rajzolva és írva.”
Balogh István
„Némi féllangyos sör az asztalomon, a gyomorkeserű már lent melegít, hallelúja, néhány napja kocsmahangulat zsong körül, pedig ki sem léptem a kapun, csupáncsak olvastam (mert az nemesít, ugye-ugye), jahh, cigi lóg a pofámból, tilos a dohányzás mindenütt, tabu még említeni is akár, jaj, a jóöreg Charley mit szót vóna, ha nem gyújthat rá (mondjuk) a ritka szerkesztőség előtti szobrozásai közben, hejj, szerintem le se bagózta volna a tiltó figyelmeztetéseket körös-körül, én sem teszem, nosza!”
Szögi Csaba
„Bolond vagy te, Huang-ce, minden békák legbolondabbika! Butaságokat vettél a fejedbe! Térj vissza az ásóhoz és a kapához, éld a rendes emberek életét! Jót tenne neked a földművelés, bölcsességre tanítana. Tavasszal élet sarjad a földből, nyáron beérik a vetés, ősszel begyűjti a jó gazda a termést, s gondoskodik a jövő évről, télen megpihen a mag a hólepte földben, hogy tavasszal ismét kihajtson. Ilyen a természet rendje, amióta világ a világ.”
Sáfrány Attila
„Szemembe nézve nyilván
nem fejtette meg
lényem titkosírását.”
Fehér Kriszta
„Ha tetszik neked. Tetszik a muki. Az élet. Neked az élet tetszik nagyon. Értesz ahhoz az autóhoz, amit izgatottan megvásárolsz? Értesz ahhoz a nőhöz, aki mellett nyugodtan elalszol? ”
Kukorelly Endre
„ Felhőszín kabátomat felöltöm
Tengermély zsebemben isten-kincsem
Tekintetem elolvad a földön”
Verebes Ernő
„No, de bármennyit is kutakodtam itt is, ott is, mind a mai napig nem sikerült megfejtenem, hogy azon a napon, amikor a szőlőben azokat a robbanásokat hallottuk és a halál kettőig számolt – vajon nem számolt-e esetleg háromig, négyig, ötig…?”
Milovan Miković
„ A vagonok most is zsúfolásig megteltek olvasó utasokkal, de gyakran voltak zajosak is, mert aki éppen nem olvasott, szidta a rendszert, meg Rákosit. A félve összebújásnak nyoma sem volt már.”
Káich Katalin
„Ez a magyar tragédia. A velünk élő kádárizmus. A pszeudo-társadalom pszeudo-mozgásai. A temetetlen holtakon élősködő paraziták gyűlölet-lakomái.”
Kornis Mihály
„Azt hitted,
a réseket csak távolról,
nyájas-kívülről szemléled immár.”
Orcsik Roland
„fogam karca lányba rég akadt
s emlékem sincs, hogy nagymamába
rágtam, mi elásva megmaradt”
Verebes Ernő
„ma vezércikkek kellenek
meg izgalom
meg recivilizáció
meg ultraszuperhipermarketek
a tejút mentén
hogy csaba királyfi lovasai
se maradjanak ki a kokakólabizniszből”
Tóbiás Krisztián
|
„Tudod jól, hogy a láthatatlan megszülheti a láthatót, hogy az energia anyagot teremthet, és hogy a gondolat maga is energia. Nem kell sokat tépelődnöd, magad is rájössz, hogy ezen tulajdonságánál fogva a fantázia tárgya dologgá szervesülhet, és eme dologiság megképződésének első szakasza az alkotó entitás létrejötte. Tekintve, hogy ennek a pusztán a gondolatok szintjén egzisztáló szellemi lénynek célja a további teremtés, s lévén, hogy mindketten a szavak, a nyelv közegében képzeljük el a teremtést, evidens, hogy ha az ilyen alkotói entitások, amelyek távolról se azonosak az írói alteregóval, vagy Uram bocsáss, az álneves közlésekkel, le kívánják írni az általuk teremtett világot, az írás révén egyre távolabb kerülnek egymástól, és szeparált világaik burkában tökéletesen megférnek egymás mellett.”
Nettitia K. Froese
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Amint kinyitottam az épület folyosójának földszinti ajtaját, és újra megéreztem a késő ősz óborillatú melegét, ismét Didire gondoltam, és erőt vett rajtam az aggodalom. A 22-es számú toronyház, amelyben laktam, tulajdonképpen a lakótelep egyik épülete volt. Az épületegyüttes szürkeségét a közvetlen közelben egy kicsiny park volt hivatott feloldani. Ahogyan megbeszéltük, a park egyik padján vártam Didit, mindenfélére gondolva. A park csaknem üres volt, a nap éppen alábukott, percről percre változott az ég.
Aztán egyszer csak észrevettem apró lépteit, majd a hosszú, fekete kabátszárnyak lebbenéseit, amelyek egy óriás varjú szárnycsapkodásaira emlékeztettek. A vállán sötétzöld, divatos táska lógott.
Ezúttal nem viselt szemüveget. Amikor közelebb ért, és megláttam az arcát, rájöttem, most valóban nem állna jól neki semmilyen szemüveg.
Megöleltem, és igyekeztem kiolvasni valamit a kisírt szempárból.
– Elrabolták Picassót ! – nyögte sírós hangon.”
Nagy Abonyi Árpád
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Mind a napló, mind a vizsgált esszékötet már a címében „hordozza” az – egzisztenciális szempontból irracionálisnak minősített XX. század – egy-egy lényegi metaforáját. Ezek a gálya és a kivégzőosztag. A gálya a szolgaság elfogadásának, a „rabszolgaság szenvedélyének”8 jelképe. Kertész Camus-re és Kafkára hivatkozva vizsgálja valóságos referenciáikat a XX. század történetében. „Ma minden művész beszáll kora gályájába” – idézi Camus-t. A gálya, mint a rabszolgaság szenvedélyének képzete a koncentrációs tábor, Auschwitz valóságára reflektál. „Ez a század, a XX., mint egy szakadatlan szolgálatot teljesítő kivégzőosztag”9 – jegyzi meg 1988-ban.”
Bence Erika
(80. Ünnepi Könyvhét)
„Ha a vajdasági magyar irodalom történetét vizsgáljuk, hamarosan olyan terminológiai és módszertani kérdésekkel szembesülünk, melyek mindenképpen meghatározzák nézőpontunkat. Egyfelől maguk azok a kategóriák – „határon túli magyar irodalom”, „kisebbségi magyar irodalom”, „nemzetiségi magyar irodalom” – is problémásak lehetnek, melyek mentén az adott irodalmi jelenségeket értelmezzük.”
Erdősi Vanda
„mosolygok mégis magamban
s míg a fenség fölém hajol
mutatom cseppnyi hatalmam”
Verebes Ernő
„a hó eleje
most visszanéz – halovány”
Szabó Palócz Attila
„Se sírás, sem a bánatnak szaga,
Gyomromat nem ülik penészes könnyek,
Valahogy így minden könnyebb,
Megszökött, a kis hamis”
Juhász Vince
„Minden madár Abraxaszhoz száll. Előtte azonban világra kell jönnie, és aki meg akar születni erre a világra, annak mindenekelőtt el kell pusztítania egy másik világot, mint a kiscsibe, amikor széttöri a tojást. A tojás a világ! Teri néni mélységesen hívő lélek, de szentül meg van győződve arról, hogy a mi világunk sem jöhetett létre másból, hanem csakis tojásból: a kinézete is arra utal.”
Sándor Zoltán
„Akár a mocsarak távoli fellegei:
a világ szennyét szívom föl,
érezlek, látlak, hallak
amint lassan mélybe omlik: cserepeinkről a csönd”
Roginer Oszkár
„A nagyméretű murálisok azóta folyamatosan saját teremben voltak elhelyezve, Rothko utasításainak megfelelően félhomályban, alacsonyan, körben a falakon, középen padok. A kontemplációra és lazításra alkalmas környezetben a szemlélődőre csupán a kamerák ügyelnek. (Meg is lett az eredménye: tavaly vandálok három festményt lefújtak festékszóróval, nehéz feladat elé állítva a Tate restaurátorait.) ”
Koza Karolina
„Az a tó egyszer kitárja karját,
Himnuszt dalolnak néma halak.
Álmomban szelíd hullámok,
Ingecskét mosnak Tópart alatt.”
Balogh István
„Old, a kölyökkutya kisétált a kapun, és komótos, de határozott léptekkel átkelt az udvaron. Megállt a legelő szélén, és hunyorogva, reszkető orral nyújtózott egyet az erdő felé, majd békésen letelepedett. Nézte a Chaco sivár fennsíkját, ahogy egymást váltja mező és erdő, erdő és mező. Nem látszott más, csak a legelő sárgás krémszíne és az erdők feketéje. Három oldalról, kétszáz méterre, erdő határolta a birtokot. Nyugat felé a mező kiszélesedett, és egy tágas völgyben végződött, amit viszont a távolban a megkerülhetetlenül sötétlő erdősáv szegélyezett.”
Horacio Quiroga
„1973 tavaszán kezdte boldog ügyelését, egyenruhája külön világot teremtett számára, de különösen a derekához símuló bőrtáskában lapuló szemlekönyv adott tekintélyt lelkének. Különös rubrikák vártak kitöltésre, s ő tintaceruzájával lelkiismeretesen vezette is a hiányossági naplót. Az évek folyamán nyelve sötétlila lett, már a pálinka sem mosta le a ceruzabél nyomát.”
Balogh István
„…megisszuk a hatodik „korty” rajnai rizlinget, s a Paphalom lassan távolodni kezd, már csak halom, pap sehol, a táj utazik a perspekívában egy végtelenül hosszúszárú háromszög v-kifejlete (befejlete?) felé, akárha egy szúróssá vékonyodó ölbe, s közben üveghangokon énekelnek szférákból aláhulló hópihék.”
Verebes Ernő
„Pannónia, növények hideg nyirkossága, állatok borzongása és hűvös emberlét. A tövis közelről látható, a messzi suttogás elviselhető, itt, ezen a tájon a feszület lába, nem Bacon-képeken, hanem a föld még ki sem serkent gondolataiban.”
Radivoj Šajtinac
„...keze alól kerültek ki a huszadik század legpesszimistább alkotásai. Mégis, egyre populárisabb, hiszen olyan időszerű témákat dolgoz fel mint fájdalom, elszigeteltség, kilátástalanság, szorongás, közöny, és tragédia. Festményei üvöltő vagy formátlan arcokat, szenvedéstől és kéjtől vonagló kicsavarodott testeket ábrázolnak – megannyi csúf, vonagló memento mori.”
Koza Karolina
„A gyümölcsösökben és a kertekben? Persze ott is, de még inkább az utcákon és tereken, végig a korzók mentén. A folyók partján, tengerpartok homokján. Párosával csábító kísértői a szemnek, érintésük pedig már maga a mennyország! (Megkóstolni? Óh!...) ”
Szögi Csaba
„Mindent helyrerakni annyi, mint elindulni a tenger felé.”
Weiner Sennyey Tibor
„Miként hajnalonta a nap virrad –
térj vissza tengeredhez.”
Szűgyi Zoltán
„Őszülő szőrszál. Idegen elemet én
Gyomlálgassak? Keze vége szigony.”
Balogh István
„Még csak egy esztendeje volt, hogy ide keveredett, nem csinált hát nagy ügyet belőle, ha szólnia kellett: hebegett-habogott, sőt dadogott is ezerrel, kiválóan gesztikulált, kedvesen mosolygott. Lényegében hát megértette magát, ha épp úgy alakult… ”
Szabó Palócz Attila
„Nehéz elhinni, hogy az érző lelkeknek valaha könnyű volt. Mindegyik maga szenvedte meg a maga igazságát. Szenvedni – ez a tudomány nyelvén mondva: tapasztalatot szerezni. Tapasztalatot csendben és nehéz munkával, figyelő szemektől és külső zajoktól távol szereztem, remélve, hogy a mű, amit alkotok, szikrát gyújt valamely hozzám hasonló lélekben, és így tovább világít a sötét fellegektől terhes időben, amelyben az emberek, úgy látszik, nem eléggé erősek ahhoz, hogy legyőzzék gyengeségeiket.”
Đuro Šušnjić
„Haladok tovább az Ösvényen. Ama legszebb irodalmi est kedves csendjéből hirtelen felbőg egy tehénke. Mintegy kiszökell, kirobban a szövegtestből, a kétdimenziós teljes világ szövetét villámsebesen felszakítja, felém tör, keserves zihálása vért fröccsent riadt arcomba... pedig csak áll ott, a srebrenicai istálló zsaráttól pattanó mennyezete alatt, s néma nagy szemeiből órjás könnyek serkennek.
A bíbor köd aztán mindent eltakar.”
Szögi Csaba
„tűzterhű bokrok
lánghada közt”
Nagy Farkas Dudás Erika
„Egy darabig a felszínen haladt, aztán hirtelen
merült, mint egy kontyos réce, halk
loccsanással, hosszan; lehetett figyelni,
mikor bukkan már föl végre, és megint.”
Bakos András
„Szívem vokativusa! Bocsásson meg az ajánlatért, melyet kegyednek tenni bátorkodom, t. i.: hogy engemet alanya jelzőjéül elfogadjon. Egész a 3-dik fokig boldognak érezném magamat, ha szívem optativusát indikatívusra változtatná. Tudom ugyan, hogy én a hímnemnek sem első, sem második, sem harmadik személye nem vagyok, kit kegyed főnevéül avagy igéjéül óhajtana; azt is tudom, hogy az egész többes szám nem szereti annyira kegyedet, mint én! Igen! Én szeretni fogom kegyedet, míg csak egy partikalus életben lesz belőlem!”
Béres Dezső
„Állandó ténykedés jellemezte jelenlétünket, minek során új világokat építettünk régen megholtakból. Olyan világokat, amilyeneket nem kellett újrarendeznünk, hisz az egyedüli rendet itt épp a látszólagos összevisszaság jelentette. A célunk csak az volt, hogy észrevétlenül tanulmányozzuk – akár egy gyanútlanul szendergő vadállatot – azt a mérhetetlen energiát, mely ki tudja, mióta halmozódott az itt talált tetszhalott tárgyak sértett önérzetében. Felismerni véltük, hogy a feledésre ítélt dolgok meglepő módon létezésorientáltak, s hogy ez az igény szüli mindentől és mindenkitől elrugaszkodott, makacs fennmaradásukat.”
Verebes Ernő
„ megint önmagáról kezdett mesélni, arról a fiktív valakiről, akivel művei olvasói állandóan azonosították őt. Még szerencse, hogy volt néhány doboznyi behűtött söre a frizsiderben… Azt kortyolgatta, miközben mintha önmagát nézte volna a laptop keskeny monitorján. Hogy hozzáedződjön önmagához…”
Szabó Palócz Attila
„ gyógyír moszkitók marta orrára a nyál
emez meg komótosan elkezdte rágni tépni”
Csorba Béla
„Régen volt, amikor hőstörténetünk sámánjai még színes rongyokban, ujjongva táncoltak a nép között, millióknak ígérve otthont, otthon”.
Verebes Ernő
„Az ébredés nehéz
volt, mert kitűnt
narcisztikus hajlamom,
s bariton hangon
szólítgattam Che
Guevarra falamon
lógó fotóját.”
Szabó Palócz Attila
„Megelégedéssel mossa magát, szent haját
Borzolja kemény zuhanysugár.
Glóriája száradni csigákon mászik”
Balogh István
„Március 19-én, József napon, miközben Papa pattogatott kukoricát készített, Mami felvágta a süteményt, én pedig egy üveg bor felbontásával bajlódtam, Papa hirtelen eltűnt. Mami még egy irányból vágott a rétesből, Anyu lehalkította a rádiót, én poharakért kotorásztam.”
Morsányi Bernadett
„Jobban emlékezett a Gitta életére, mint a sajátjára. A régi házban állandóan átrendezték a szobákat, alig tudta már, mi hol volt és mikor, élete melyik szakaszában. Az enteriőr, ami felrémlett, az is általában Gitta szobáját mutatta. Jobban emlékezett rá, mint a sajátjára.”
Magyari Andrea
„Olyan zűrös volt mindig az élet,
csak jöttek-mentek az évek,
rakosgattam a napokat egymás mellé.”
Borbély Szilárd
„Vulkán ébredt akkor éjjel Szabadkán. Aztán csönd lett, az elnök úr fejét ágyra dobta ápolója, s a nagy ember keresztbeterült a nyoszolyán. Pár perc múlva iszonyatos horkolás rezegtette meg a rózsaszín firhangos ablak üvegtábláit."
Balogh István
„A szellem emberének a legnehezebb feladat az, hogyan tanuljon meg részvétet érezni a környezetében élő materialista és egoista emberek iránt, akik napról napra rosszat tesznek velük.”
Várszegi Tibor
„Az elalvásban van minden reményem, gondolta reggel, amint kinyitotta a szemét, s ahogy ott feküdt az ágyán, hallotta, hogy szuszog valaki egy másik ágyon, s tudta, hogy az nem lehet más, mint az egyes szám első személy, vagyis ő maga, illetve én, tehát ott szuszogtam a másik ágyon, míg az egyik ágyról magamat hallgattam, na most akkor kinek a nevében is beszéljek, gondolta tovább, gondoltam tovább, kinek a nevében mondjam el, hogy az elalvásban van minden reményem, hisz reggel van, s ilyesmit nem mondhat csak úgy akárki ébredés után, hogy az elalvásban van minden reményem, csupán az, aki valamiért nem akar felkelni, s még csak gondolni sem akar semmire, még arra sem, hogy az elalvásban van minden reménye, hanem csak aludna tovább, na de így már ez sem megy, mert mihelyt kívánjuk az elalvást, nem alszunk, mihelyt kimondjuk az elalvást, már nem vagyunk csendben, csak az alvás óhajtása által alhatunk még egy cseppet, de pont ez az, ami felébreszt, az alvás akarása, amit az a gondolat előzőtt meg, hogy az elalvásban van minden reményem.”
Verebes Ernő
„Hangos gyermekzsivajra, nevetgélésre ébredt, s néhány felnőtt is a hordó köré gyűlt már addigra, ez utóbbiak száma pedig percről percre nőtt. Diogenész kidugta fejét a hordóból, de a másnaposságtól még nem látott rendesen. Kínozta a macskajaj, émelygett a gyomra, a szája szélére száradt nyálat törögette esetlenül bal kezével.”
Szabó Palócz Attila
„A szöveg nem tud meghalni tehát; viszont ha a lélek eltompul, elhomályosul, akkor elveszítheti ezt a játékos, életre-halálra szóló kapcsolatát a Másikkal, és akkor megszűnik ez a varázslatos bújócska is. Nem a szöveg, nem a Másik szűnik meg, hanem a lélek amúgy is sérülékeny figyelme törik meg. És nem érzi már a párduc veszedelmesen csábító illatát.”
Sirbik Attila – Danyi Zoltán
„»Lapunk olvasószerkesztője (született itt és itt, ekkor és ekkor)
tragikus hirtelenséggel elhunyt. Munkásságát a következő számunkban méltatjuk.«
Ennyi. Két sor – untig elég!... ”
P. Nagy István
„szabadulj meg ma egymagad,
ne hagyd,
ne hagyj el semmit magad mögött
ami hagyható”
Szabó Palócz Attila
„Ameddig csak földünk forog, meddig napunk látszik,
Uram, add meg mindenkinek azt, amire vágyik:
Gyávának paripát, legyen amin iszkol, jó fejet
Okosnak, szerencsésnek pénzt adj – s engem el ne feledj!”
Csorba Béla
„Megindulnak négyszárnyú
Angyalok. Ruhát váltanak
Kényes csillagok.”
Balogh István
„Már régen vége lett a dalnak, annak a régi, százszor végighallgatott dalnak, és csend lett, hogy új dalok születhessenek, és sötét is lett, hogy láthatóvá váljanak a fények, és vége lett az örökké folytatódó filmnek.”
Szalai Andor
„Rábízhatod-e magadat az ég
százezernyi szép kusza vonalára,
vagy óvakodj, ha gyors spirálok ága,
mint éhes törvény, úgy hatol beléd?”
Balla D. Károly
„Odafenn egy tucatnyi csillag félkörívet leírva enyészett el lassan a téli égbolt langyhideg illatában, jelezvén, hogy az arénában kezdődik a show. A Világügyelő suhintott egyet pálcájával, mire a csillagok miriádjainak ovációjától kísérve, kecsesen a színre lépett monsieur Loup Garou, a műsorvezető. Kétnapos borosta, szögletes arckoponyacsontok, felül kissé kihegyesedő fül, tervezetten kócos haj, nyúlánk, szikár termet – magával ragadó, egyszersmind hátborzongató jelenség.”
Szögi Csaba
„...ruhája lassan átvizesedett, rátapadt, akárha vetkőzne, haja sötétült, karján a közben gyorsuló eső gyöngyei szétpattanva cérnaszál-gyökér-erezetekben csörgedeztek alá; erősödő mosolya megvillantotta fogait, nyíló ajka egy falunevet kereshetett, hegyoldalban megdőlt települést, pirosló templomtornyával, ázott háztetőkkel, becsukódó ablakokkal, a deszkakerítések mögött párolgó kertekkel, a játékot befejezni nem tudó maszatos gyerekekkel.”
Sinkovtis Péter
„A ringó kalászokban érlelődő MAG által a folyamatosan az önMAGát megújító élet – étel: azonos betűk és szellemi tartam táncjátékaként – száll belém. MAGam válok az újraéledésem, az ön M A G A M – MAGamMAGam szellemi megújulásává.”
Petrik Emese
„Ami tegnap még holnap volt, s holnap már tegnap lesz, nem érdemel figyelmet, mert se szándék, se képzelet meg nem változtathatja, így se történelemnek, se irodalomnak tárgya nem lehet, legfeljebb élvezetünket és gyönyörünket szolgálhatja, bár ahhoz is elengedhetetlen a vágy és a fantázia, így a mával foglalkozni a legnagyobb badarság – okította nemegyszer gyermekét, a dőreségre hajlamos Ibn al-Mukaffa Mahfúzt.”
Ephemeria Silver–Nettitia K. Froese
„A múlt század elején jelent meg több zentai lapban, hogy ott valahol, amerre derék Savoyai Jenőnk egykor sorsfordító csatáját vívta, a megáradt Tiszába ugrott Sz. Terike feltűnő szépségű szőke hajadon, s tüstént fuldokolni kezdett”
Balázs Attila
„Jöhet viharéhes föjhő,
Szétdarabolhatja égi birodalmát
A földi pióca, a hálókat megszövő
Mérges keresztes pók, és minden
Októberben elsárgult levél.”
Balogh István
„Felmegy:
Minden tök más.
Pálmafák, banánok, a fákon majmok.”
Igor Holin
„Mi lenne, ha így beszélnék, néz rám kérdőn, és kigúvadó szemmel tátogni kezd. Na mit szólsz, megértenél? Tátog tovább, nem értem, mi ütött belé. Mi lenne, ha hallá változnék? Szeretnél tovább? Na, mi lenne?”
Tamás Zsuzsa
„és tudod, hogy egy reggelen
magad is meg leszel számlálva,
megszámlálni, megszámlálni,
rendnek kell lenni, rendnek kell lenni”
Svetlana Makarovič
„Majakovszkij a pina miatt
Menekült sötétségbe
És milyen is ama szilvatermés
Megrohad virágjában
Minden megrohad”
Balogh István
„ akkor a költőt
hím farkasnak
magános ordasnak
kell elképzelni
ahogy felségterületének a határait ki-
jelöli. Így érthetővé válik az is
miért akadozik a nyelve
– hűs sörrel kényszerül feléleszteni
amint a vizelési inger alábbhagy.”
Böndör Pál
„– Vértó közelében van a házam! – kiáltom.
Aztán mégis rámcsodál a tavaszi nap.
Palicsi-tó, Vér-tó vizein szárcsák és vöcskök riszálnak, és kurva sirályok sikongatnak, és unokámat meghozó gólyák libegnek és fosógémek vitorláznak. Madarak és nem emberek.”
Balogh István
„Ildinek visszaírtam, hogy nálunk éppen esik a hó, az élet pedig mégis szép.”
Sinkovits Péter
„és boldog a nép
foggal körömmel marják a koncot
mert
minden nép a saját láncának kutyája”
Tóbiás Krisztián
„És igaz, vélhetően besározódom a szocializmus eszméjével, netán még a pártba is belépek, kávé és ásványvíz mellett hozzászólok a titkár expozéjához, eszmei síkon javaslok, elbóbiskolok, szemezek az elvtársnővel, társadalmunk viszonyait boncolgatom, az önigazgatású szocializmust összevetem a kapitalizmussal, ideológiakritizálok, morgok, megrónak, felfüggesztenek, esetleg kizárnak, önkritikát gyakorlok, visszavesznek, aztán minden kezdődhet elölről. Utána konyakozás az elvtársakkal.”
Szerbhovráth György
„Mára más lett a külső, más a belső táj.
Egyébként sincs már ott semmi sem. Nincs petróleumlámpa, gombos tangóharmonika, tisztaszoba, az első slukk íze sincs, csak a gyermekkor Atlantisza!”
Pátkai Tivadar
„Kicsi a mell, de himbál…
Himpellér jön, ez hím bál.
A vénuszdomb és a zsigerek,
Kis ajak és nagy igenek.”
Ljiljana Jokić Kaspar
„Akkor, 1955-ben, azon a húsvéthétfőn a lányok az osztályban nagyon versengtek egymással, kihez hányan mennek locsolkodók. Én ültem zöld, kissé megfirkált, megfaragott padomban, árva voltam, kitagadott, úgy éreztem. – Érted jövök ebéd után – súgta Feri, odakint meg kibújt a nap a felhők közül.”
Balogh István
„Nálunk a foci mindig nagy becsben volt. Anyai nagyapám, az a pálinka- és borimádó tanyasi ember mesélte, hogy ha sapkával vagy emberfejjel nem is labdázott soha, ellenben a disznó hólyagjával igen. Merthogy azt igen sokat rugdosták gyerekkorában, sőt legénykorában is. Amikor is hátul a legelőn egy-egy ilyen hólyag körül hóban-vízben összesereglett a két rivális falu egymásra kifent férfinépe. Elhangzott a sípszó (gyakorta lövés helyettesítette), aztán hajrá, aggyneki! Tavaszidőben a békésen legelésző birkák ijedtére, netán a rémületükben cigányútra kérődző tehenek szenvedésére.”
Balázs Attila
„E biztos térben fekszik a helyi csapat zöld futballpályája. Lehetetlen észre nem venni, a töltésről úgy esik rá a tekintet, ahogy a Teremtőé esik a földre.”
Sava Babić
„Foglaljunk helyet a parkra néző, tágas látképet engedő ablak előtt, ahol a belső tér melegsége szinte ölelésébe fogadja a szabad ég téli frissessége által övezett növényzetet. Élvezzük az észrevétlenül lelkünkbe settenkedő csodát, a természet folyamatos misztériumjátékát.”
Petrik Emese |
Működteti a zEtna Polgárok Egyesülete,
24400 Zenta, E. Kardelj rakpart 19/10. Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok
Köre védnökségével.
Copyright
|