„Ím: szárnyas alak libben ki az ablakomon. Visszafordul, s a gyér holdfénynél is látni, hogy ajkai szavakat formálnak, de nem értem, nem hallom. A kép kissé vibrál, szikráznak a vezetékek a falban. Peregnek a képek, majd minden körbefordul lassan, és eltűnik önmagában.
De ez még nem lehet az igazi, mert érzem, hogy elmerülök, hogy újra elalszom.”
Szögi Csaba
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Közben azonban elfelejtem, hogy Karesz is hívott, azzal, hogy nála lesz M. Kati, akivel, azóta a bizonyos, négyesben eltöltött, programfogalmazós este, ill. a »színpadosok« lefogása óta nem találkoztam. Így azzal megyek át, hogy túl soká nem maradhatok. És miközben áttol, el is mondom neki, mi a helyzet, amolyan »normális« szemmel nézve talán nem a helyzetemhez illő, kamaszosan dicsekvő hangulat uralkodik el rajtam. Elmondom, hogy a tegnap estét s a ma délelőttöt »smárolással« töltöttem, hogy magam is meglepődtem, de »egyből nyelves csókot adott...« Karesz valahogy egészen természetesnek találja a dolgot, azért is mondom el neki, mert tudom, hogy nem tartozik a »normálisak« közé. Annyit mond csak a lányok előtt (Katinak egy barátnője is ott van), mikor már távozni készülök, hogy »a Zolinak is randesza van«.”
Varga Zoltán
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Mindig is tudni lehetett, ez a befejezetlenség, ez bizony az, ami a visszagörgő kövek és málló ujjak országában állandó. Szóval, úgy gondoltam egykor, hogy a legszebb műrom építőjének egyezer jár, ha befejezi, kettő, ha félbehagyja a munkát. Mármint dénár. És ez a kettő úgy nyolcat ér a forintok földjén. Nem sok, tudom, de azt is, hogy ennyiért már embert ölnek. Olyat is, aki már meghalt.”
Beszédes István
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Mivé lenne az ámbrás cet, kérdi Lautréamont, ha harcra kelne a tetűvel! Akármilyen nagy, szemvillanás alatt felfalatna. Még a farka se maradna, hogy hírül vigye, mi történt. Az elefántot meg lehet simogatni. A tetvet soha. Nem ajánlom, hogy megkíséreljétek ezt a kockázatos vállalkozást. Óvakodjatok, ha szőrös a kezetek, de még akkor is, ha csontból és húsból való. Keresztet vethettek ujjaitokra… ”
Tolnai Ottó

„Vadnak születtünk.
Kurucnak, labancnak.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.”
Fenyvesi Ottó

„Miféle vendéglátóipari objektum lehet ez? Vagy a reklámszakma egy számomra ismeretlen műhelytitkával állok szemben?”
Verebes Ernő

„Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galakszis létezik, és potencálisan milliárdnyi bolygó. Asztrológiai megközelítésből ez azt jelenti, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban áll. Az idő tekintetében akár úgy is értelmezhetem, hogy körülbelül negyed négy van. Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható és mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk. Meteorológiai nézőpontból arra enged következtetni, hogy holnap gyönyörű napunk lesz. És önnek mit mond ez, Holmes?”
Szabó Palócz Attila

„A toronyházakból kiszabadult gyermekek egy nagy és időnként átalakuló, szülőket ide-oda vonzzó csapattá alakulnak. Majd fák nőnek az aszfalt és az irodaház között, először egy érdekes facsemete, ágaival a föld felé, majd még egy hasonló, kicsit arrébb.”
Szalai Andor

„A Balaton, a Balaton... látja, szinte átöleli tekintetével, a színe a nap folyamán változik, a hullámok is mindig másfélék. De amikor elolvasta a nagy földrajztudós és úgyszintén nagy író Cholnoky Balaton-monográfiáját, akkor látta csak, hogy addig nem látott és nem tudott róla semmit.”
Sava Babić

„Az utcára nyíló ablak óriási, nézhettük, mi történik a parkolóban. Az utcán még több motoros Télapó rohangászott. Közeledik a karácsony, itt meg továbbra sincs senki, aki kiszolgáljon bennünket. Végre megjelent egy fekete pincérnő. Lesimította a szoknyáját és becsatolta a harisnyatartóját. Helyes lábú!”
Đuro Stanojević

„...ez történik most a kissé homályos, cigaretta-szürkületű, fokhagymás-pirítós Arany Tigrisben is, ahol papírcsíkokon újabbnál újabb, ötnél keresztben áthúzott vonalkák jegyzik az elfogyasztott korsók számát, közben a piros almás nő is alkalmi társra lel egy kinézhetetlen nációjú kamionsofőr személyében, aki minden nyelven beszél, egyaránt rosszul, de nagyon megnyerően. A piros alma pedig ott úszkál a korsónyi sörben, beteljesülésre várva. A rajnai borról viszont már említés sincs.
Szótárnyi szavak repülnek így a végtelenbe, miként a villamos távolodó zakatolása hallatszik halkulóban a körúton, vagy bárhol, ahol síneken gördül a vágyakozás.”
Sinkovits Péter

„mily tág a határ
szem s szem között, híg
a tér a Földfeletti alatt”
Szögi Csaba


„Eljutva a helyiek által egykori Chechtawnak nevezett vízmosásig, éreztem, hogy süllyedni kezdek, s hogy lassan elnyel a sár, a víz. De ekkor megjelentek az ős-tiszai hajósok, hatalmas ladikjaikon imbolyogtak, mert a szabályozás előtt erre (is) folyt a szőke Tisza, s mintha még mindig a nagy folyam hömpölyögne tova, úgy úsztak át ezek az ó-csónakosok a kristályzöld gyepen, mint valami vízi hadsereg, úgy közeledtek imbolyogva felém, s megragadva egyikőjük a kezem: kirántottak a sárból. Tovább haladva a folyamon még velük tartottam, ezekkel a csöndes és elmélyült ősökkel, majd egy jó ösvényre szépen kitettek, hol – amint a „zen tai” költő mondja – botra dőlve reszkettem.”
Weiner Sennyey Tibor

„Egy valódi nőóriás ült velem szemben! Olyan nő, hogy akármerre nyúlsz, van belőle, nem, mint ezek a madzagbugyogót viselő modern menyecskék, akik olyan véznák, akár az agárkutyák. Bizisten sajnálom a mai kölyköket. Mi a manót pipálhatnak ilyen bőrhuzatba csomagolt csonttákolmányokon?! De az a vonatban... Kiköpött úgy nézett ki, mint az a vacak búcsúi kacat, amiért az ifjúság annyira odavan. Tudjátok, miről beszélek, indiai vagy valami odavalósi istenség volt, vagy mi. Hogy is hívják? – töprengett, ujjaival az ajkát veregetve, hátha ennek segítségével könnyebben bejön neki az agya zegzugában keresett név. – Duda... Buda... Ilyesvalami.”
Sándor Zoltán

„Mágia lesz hamarosan a rákoktól és kagylóktól, a gilisztáktól és az álom agyagkompozícióitól mentes puszta part megugatása is. Kharma, mantra, a műanyag Budha hatszázhetedik másolata sem vezet arra az útra, amelyet vérünk, vizünk, borunk ismer. Ha másodszor is megszületünk, én ezt tiszavirág-alakot öltve most teszem.”
Đuro Stanojević

„Mindennek van kezdete és vége.
Esetünkben a kezdet egy üveg rajnai rizling, a körülmények sötétek, mert nem virradt még a reggel. Az első korty után dereng valami. A második után világosodni kezd, a harmadik után ködös kontúrjaiból fölismerhető a kép.”
Balogh István

„Ott aztán van azúr tenger, poros akác helyett kabócamuzsikás fenyves, szövődő szerelem a főhős, bizonyos Szabolcs és a hirtelenszőke, izmos combú dán amazon, Inge között. Szabolcs szeretetelvű filozófiája túl lagymatag a harcos kommunista Inge számára, ám lásd: a szerelem mindent legyőz. Az elvi ellentéteket elsimítják a tintakék hullámok, a csodálatos égbolt.”
Balázs Attila

„Köszönöm kérdését és üdvözletét, várom a friss fotókat Önről, melyeken távolról mosolyog felbarnulva a kék tengerfelszín előtt, mely összemosódik az éggel. Remélem, Kedves, most is süt a nap ott, és hogy nem tartja Önt szobafogságban valami csúnya eső, mert hát a képeslap, melyet küldött, pár napos keltezésű.”
Szalai Andor

„ez időben a Népek Kertjének legendás királynénkról elnevezett sétányán, a Sziszi sétányon képzelte bicikli-matadornak magát mindaddig, míg a színi direktor eszébe nem juttatta, hogy nem erre van artista jogosítványa, hanem dramaturgságra...”
Béres Dezső

„Álmomban csiga vagyok, meztelen,
nyálkás vágyam le-föl csúszik”
Orcsik Roland

„Átpréselem magam egy kettősponton:
a szomszédom egy differenciálhányadost szappanoz,
egyre csak gyönyörködik a nehézipari tájban,
– mondom néki –
nincs érzéked a szociális dimenzióhoz”
Fenyvesi Ottó

„Szerdánként szalonnás tarhonyát készített. A maradék parasztszalonnát a lábosba kockázta. Először megpirította a darabokat, egészen picik, körömnyik lettek, tányérra szedte őket mielőtt füstjük is lett volna, aztán a kisült zsíron hagymát dinsztelt, és külön egy kanálnyi szalonnazsíron pirosra pirította a tarhonyát, ami már régen nem abból a házilag készítettből volt, és nem is a piacon vett, hanem csak a sarki boltban, ablakán az őt rendre zavarba hozó fölirattal: kamerával figyelt terület.”
Nagy Farkas Dudás Erika

„A rohanás az állomásig már megszokott volt, most pedig lassanként elhalkul a világ üteme, csökken a pulzusszám. Belül csend, kívül moraj, csikorgás, zúgás, melyből valami hiányzik: a ritmus. Lassan alakul ki, csak úgy, önmagától – képzeletem varázsolja teljessé a zaj művészetét, amely egy belső hangból és az állandóan befúródó környezet hanglenyomataiból áll.”
Szalai Andor

„újból jégkorszak közeleg.
Európa ünnepi munkarenddel várja közeledtét –
mindenki sítalpakat és bundát vásárol –
mert nagyon, de nagyon hideg lesz!
A pucérak mind meg fognak fagyni!”
Vojislav Despotov

„Csak a legjobb, gyanta- és savmentes írógépolajat használjuk, írja. És nekem mi sem volt természetesebb, mint hogy a Teremtő (Isten) is azt használta, amikor a Tiszát, pontosabban azt a Tisza-partot lefestette.
Minden 2-3 hónapban a betűemeltyű csapágyakat olajba mártott tűvel megkenjük, írja. Alkalmilag az orsótengely rugókilincseket, a hosszú szalagtengelyt és a lengő szán-csuklókat is meg kell olajozni...”
Tolnai Ottó

„Robbannak a párnák széjjel,
Nem tudni, melyik hóesésben,
Honnan zuhanunk innen hová?”
Szegedi-Szabó Béla

„a retket is a wartburgba a piros wartburgba az apámé tudod az övépiros ezért nem indultak még sietniük kellett beraktak sok cuccot a tehén isbent volt a wartburgban a pirosban a szarva a fekete kormány felé nézett és sok cucc volt bent...”
Szögi Csaba

„mint a hiány arc és kéz között, a hiány, ami nincs, hisz ugyanebben a pillanatban kitöltődik kíváncsi tekintetekkel és halk sóhajú rádöbbenésekkel, azzal az energiával, amitől gerincestül és szívestül életre kel az arc és kéz közötti életrész, hogy végül az izom-rugók kioldásával megmozduljon a törzs, a mindent cipelő középszer, mely e képeken csupán a szemlélő által lesz létező, számítva az ő azonosulására, csak így röppenhet magasba a metafora, a kimondatlanság szent kételye...”
Verebes Ernő

„izzadt volt a rémülettől, az ágyában hevert, nyitott szájjal kapkodott levegő után, s a mellére szorította a kezét, hogy legalább így megfékezze az össze-vissza szívdobogását, nézte a bevetődő fényt a falon, ám közben, mintha csak az álma folytatása volna, tisztán emlékezett rá, hogy az imént egy nagytestű, zöld madarat látott”
Kőrösi Zoltán

„Két napja úgy éreztem, mintha köveket hordanék a testemben. Kőrózsák nyiladozása, fáj nagyon. De hiába mondtam neki, nézzen már meg, doktor úr, valami nincs rendben itten, belül.”
Darabos Enikő

„A szárnyas ajtó fényben állt.
Lába elé hullt a világ.
Máskülönben a sötét – vas szeg – szóródott szerteszét.
Ketten voltunk. Akárha márvány.”
Tamás Zsuzsa

„Kosztolányi bizonyos mértékig visszahátrált a költészet pusztán mesterségbeli, szövegközpontú és nyelvszemléleti megitélésének poziciójából egy olyan hagyományosabb felfogáshoz, amely a költészetet a romantikusok és később a szimbolisták gondolkodásmódjával ítélte meg.”
Pomogáts Béla

„másolt esztendők
ablaknyi résben”
Sinkovits Péter

„Micsoda férfi az, aki így, pontosan így lép a szobába, kezében reggelivel, hóna alatt napisajtóval, a teraszajtó felől átfogja a fény, szemében ígéretsugár! De ezt csak te látod bele, ezt a szeméből sütő nézést: te, a nő, aki örökké azzal vigasztalod magad, amit szeretnél. Szakmai ártalom, hogy képzelegsz, azt szeretnéd, ami nincs, élnéd, amit lehetetlen tapasztalanod.”
Nagy Farkas Dudás Erika

„Tehát mi gyártjuk a boldogságot, mégpedig a virtuális térben. Én vagyok az egyike a ki tudja hány rajzolónak, aki ki tudja kinek vetíti ki a térbe a vágyait, elképzelt világait és szituációit.”
Szalai Andor

„meghalnak a költők
kivesz a földről
a jó”
Szűgyi Zoltán

„Lényeg hát az előadás. És ami itt a legbenső tudásunkkal összefügg, az az, hogy mindannyian többen vagyunk saját magunkban, ennek köszönhetően játszunk saját magunk előtt akár különféle szerepeket. Érdekelni kezdett ez az előadás, a személy mint saját előadásainak sorozata.”
Salman Rushdie

„A Kosztolányi Dezső téren kóválygok. Tudom, ez egyáltalán nem a Krúdy utca felé van, ez Budán található, az meg Pesten, mit csináljunk, ha így építették. (A te kódszámodat nem is jegyeztem meg, pedig mindig azzal hencegtem, hogy mindent megjegyzek. És az sem igaz, hogy azért nem, mert nem tartottam fontosnak.) Szóval itt vagyok. Táskámban a pezsgő.”
Szeles Judit

„Másodperc töredéke alatt kimúlik a kis rovar, de különleges tapasztalati progresszióval tölt meg bennem egy négyzetmillimétert... Színnel... érzem.”
Törköly Emese

„Vonalra feszített lárvasorok
Ikerhurkok – dadogó szóelem”
Verebes Ernő

„mert időközben megfeledkeztünk erről, sőt el is feledtük, hogy mi is az, ami fent is van, meg lent is, mert ugyanaz. Így bennünk már csak különváltan létezik – valami, ami keresi önmagát. S valóban, a hit mellett leginkább a művészet az, ami ennek a keresésnek formát próbál adni évszázadok óta.”
Elek Tibor

„mert soha nem ugyanaz a szem néz rád vissza
ha arcod vak rozsdás tükrében látod”
Jász Attila

„Áthúzva. A név. A nem. Fordítva: Igen. Kioperálva a versfény. Be a szerepjáték.”
Orcsik Roland

„A messzire induló sofőröknek
függesztették ki, így képzeli,
figyelmeztetésül; fehér alapon
fekete felirat: ma csapadék várható.”
Bakos András

„Mennyből a schengen
lejött mi hozzánk
pásztorok pásztorok
...
istennek fia
kis jézus hozta
jászolba jászolba”
Halász Albert

„Szemetekben bort látok,
sokaságban izzó tenyérnyi magányt, kenyeret;
gyantából faragd képemet, imádd,
s hagyd megsemmisülni...”
Rogienner

„Vörhenyes ősz bőszen sikolt
Hajnalonként ablakom alatt.
Tolvaj nyár mi volt, ki volt,
Grafittiben rejtik a falak”
Balogh István

„Beteljesült szerelemből ritkán születik irodalmi alkotás. Talán azért, mert az érzelmek állandó magas hőfoka szertelenné és érzelgőssé teszi az embert, e kettőnek pedig nincs helye az irodalomban. A szerelmi költemény sokkal könnyebben szólhat vágyakozásról, elutasításról, a pillanat gyönyöréről, széptevésről és udvarlásról, mint a beteljesülés érett fejjel megért, hosszan tartó boldogságáról, arról, amiről Villányi László ír volna szerelem című kötetében.”
Fekete J. József

„Eljövendő végnapjaink papja
szónokol az autórádión – s nekem
e Pokol és Örökös Kárhozat
erősen hihetően hangzik,
miközben ezen a rossz, sötét úton hazafelé hajtok”
Charles Simic

„Szakmány György kötetbe gyűjtött szépprózája jószerével arról szól, hogy már nagyon fiatalon is bele lehet unni a kisebbségi létbe, ha az ember éppenséggel nem akar nemzetek, nyelvek és kultúrák közötti híd ként metaforizálódni, vagy a gyökerek örökös őrzőjének provinciális szereposztásában statisztálni.”
Fekete J. József

„Az ironikus mozgás célja a komplex látásmód kialakítása, pontosabban ennek törlése. A mai szerző – Babitshoz híven – a legvégső Vörösmarty-arcot érzi aktuálisnak, igazinak és legjellegzetesebbnek,1 egyszerre sűríti tehát a „viharzás”, vagyis az elemek elszabadulásának töredékes képeit és a velük együtt jelentkező tébolymozzanatokat, amelyeket az utolsó Vörösmarty-versek ismert motívumai érzékeltetnek.”
Hózsa Éva

„Ez egy kis papírfecni, egy újságkivágás, amibe Orsi egyszer nagyítóval égette bele a nevét apósoméknál, amikor megismerkedett a tűzgyújtásnak ezzel a módjával is. Tekintélyesnek mondható kihívás volt most rekonstruálnom a szétégetett hasábok között megbúvó szöveget. Fel is adtam aztán, amikor természettudományos szakkifejezéseket kellett volna megfejtenem. Bonyolultabb, mint egy közepes keresztrejtvény...”
Szabó Palócz Attila

„a mellkas közepétől a hát közepéig terjedő
vonal mentén a cérna pointillista nyomai”
Harkai Vass Éva

„szerbiában
minden századik
másodpercben
megáll az óra
szükség van egy véradóra”
Czirok Ferenc

„Ekkor nézett magára. Nem volt teste. Pedig kétség sem férhet, hozzá, hogy lát. Hiszen látja magát, csak a testét nem. Magába nézni képes, magából kinézni viszont nem. Becsukta az ablakot: ott benn.”
Sáfrány Attila

„És a világ virrasztó, szűk szeme becsukódott.
Fényes hideg halál állt meg
a csillagfények hegyén.”
Dane Zajc

„Abi al-Maarri álmában Montarbo hercege volt, és különös módon az álombeli alak ereiben érezte annak a vörös dinkából erjesztett bornak a zubogását, amit még éberen fogyasztott, azt megelőzően, hogy az ívréten sikló írószerszámát a kalamárisba mártotta volna.”
Nettitia K. Froese

„Hieroglif életek és egyszerű szavak,
És rejtvények, rajzolva és írva.”
Balogh István

„Némi féllangyos sör az asztalomon, a gyomorkeserű már lent melegít, hallelúja, néhány napja kocsmahangulat zsong körül, pedig ki sem léptem a kapun, csupáncsak olvastam (mert az nemesít, ugye-ugye), jahh, cigi lóg a pofámból, tilos a dohányzás mindenütt, tabu még említeni is akár, jaj, a jóöreg Charley mit szót vóna, ha nem gyújthat rá (mondjuk) a ritka szerkesztőség előtti szobrozásai közben, hejj, szerintem le se bagózta volna a tiltó figyelmeztetéseket körös-körül, én sem teszem, nosza!”
Szögi Csaba

„Bolond vagy te, Huang-ce, minden békák legbolondabbika! Butaságokat vettél a fejedbe! Térj vissza az ásóhoz és a kapához, éld a rendes emberek életét! Jót tenne neked a földművelés, bölcsességre tanítana. Tavasszal élet sarjad a földből, nyáron beérik a vetés, ősszel begyűjti a jó gazda a termést, s gondoskodik a jövő évről, télen megpihen a mag a hólepte földben, hogy tavasszal ismét kihajtson. Ilyen a természet rendje, amióta világ a világ.”
Sáfrány Attila

„Szemembe nézve nyilván
nem fejtette meg
lényem titkosírását.”
Fehér Kriszta

„Ha tetszik neked. Tetszik a muki. Az élet. Neked az élet tetszik nagyon. Értesz ahhoz az autóhoz, amit izgatottan megvásárolsz? Értesz ahhoz a nőhöz, aki mellett nyugodtan elalszol? ”
Kukorelly Endre

„ Felhőszín kabátomat felöltöm
Tengermély zsebemben isten-kincsem
Tekintetem elolvad a földön”
Verebes Ernő

„No, de bármennyit is kutakodtam itt is, ott is, mind a mai napig nem sikerült megfejtenem, hogy azon a napon, amikor a szőlőben azokat a robbanásokat hallottuk és a halál kettőig számolt – vajon nem számolt-e esetleg háromig, négyig, ötig…?”
Milovan Miković

„ A vagonok most is zsúfolásig megteltek olvasó utasokkal, de gyakran voltak zajosak is, mert aki éppen nem olvasott, szidta a rendszert, meg Rákosit. A félve összebújásnak nyoma sem volt már.”
Káich Katalin

„Ez a magyar tragédia. A velünk élő kádárizmus. A pszeudo-társadalom pszeudo-mozgásai. A temetetlen holtakon élősködő paraziták gyűlölet-lakomái.”
Kornis Mihály

„Azt hitted,
a réseket csak távolról,
nyájas-kívülről szemléled immár.”
Orcsik Roland

„fogam karca lányba rég akadt
s emlékem sincs, hogy nagymamába
rágtam, mi elásva megmaradt”
Verebes Ernő

„ma vezércikkek kellenek
meg izgalom
meg recivilizáció
meg ultraszuperhipermarketek
a tejút mentén
hogy csaba királyfi lovasai
se maradjanak ki a kokakólabizniszből”
Tóbiás Krisztián