amikor megpillantottam alant horgonyzó hajóm, rohantam lefelé, hogy újabb parancsot adjak az indulásra. Örök utamon a Jóreménység foka felé, meg azon is túlra, ahol köztudottan a leghitehagyottabb teremtmények élnek. Állatszerű férfiak, akik falloszukat a hátukon himbálják, lábbal sakkoznak és dohánylevélbe sodorják a pálinkát, illetve angyalszárnyú nők, akik szőrös tojást tojnak, minden szerdán visszafelé horgolnak, s amikor hímjeik nem látják őket, titokban összeérintik köldöküket.”
Balázs Attila

Mi a zEtna?
Frissítve: 2014. szeptember 30-ra

„Nem értettem, miféle ismerős érzés kerít hatalmába, hiszen nem ismerem ezt a nőt, csak a véletlen sodorta erre a szigetre, és én befogadtam. Már este volt, mikor bekopogtatott, az ajtó előtt állt és ijedten nézett körül, látszott rajta, félt a kis ház előtti terebélyes diófától, melynek lehajló ágai a bejárati ajtót csapkodják. A telihold barnás rózsaszín csipkéből emelt sátrat a diófa fölé. Beengedtem a nőt...”
Ladik Katalin

„A párhuzamos történetek reggeli előtti – valamelyik – találkozása, az egyik beillesztés a fürjet nézi, a másik a számítógép monitorát, Berlinben ezen az éjszakán a metróban dugott egy pár, az udvar fáiról hullik a dió, mindegyikről másképpen. A gömb alakú termést érlelőről lepuffan, a másikról koppan, innen kopog, onnan csörren, kocog, zörög.”
Géczi János

„...az egész Balkánt ellepték valami fekete katicabogarak, amilyeneket még nem látott soha senki. Mindenütt ott voltak, a fákon és a fűben, az aszfalton és a betonon. Mindenki róluk beszélt, az emberek találgatták, hogy minek az előjelei, semmit jóra nem számíthatunk, mondogatták, anyám letisztította tőlük a ház falát, gallysöprűvel söpörte le őket a járdáról.
Vladan Matijević

A véső, a vakolókanál, a szekerce, a balta, a fűrész voltak a gyerekkori játékaim. Középiskolába nem jártam. Könyvet nem olvastam, nem azért, mert nem szerettem volna, hanem azért, mert mindig megfájdult a fejem, ha elgondolkoztam. Olvasni pedig nem lehet gondolkodás nélkül, ezzel mindenki tisztában van.
Zvonko Karanović

„helyettem ha velem maradsz
veszítsem el kit visszakapsz”
Verebes Ernő

Szeméhez nőtt az üveg. Vizenyőssé vált és tisztává. Akkor. Gyászolóvá. Azóta is olyan. Savba mártott kék. Majd a diófa megszoptatta gyermekét...
Maletaški Krisztina

„kezdett
úgy tűnni, hogy a szavaidat csak édesanyád
levetett ruhái mellé kaptad ajándékba”
Fülöp Barnabás

„Megvakult ki figyelt minket
Ki minket kísért eltévedt
Ki táplált minket régen éhezik”
Radivoj Šajtinac

„a száj takart
vagy az ősz-hideg mosoly
ősz hideg mosoly
felfelé lépcsőzni már nehéz”
Bartha György

Szinte lehetetlen felállás. Bástyák és csikók voltak ledöntve a márványasztalon, szadisztikus jelképek, így sakktábla nélkül. Főleg, így, a félig kiivott borospohár mellett...”
Kántor Zsolt

„És abban a pillanatban indult a refrén, amelyet tényleg csukott szemmel énekeltem. Lassan éreztem, hogy a mozgásom lelassul, és a hangom veszi át az irányítást. Óvatos voltam, valamiféle playbacket produkáltam...”
Szalai Andor

„ Karl elsütött néhány idétlen tréfát, majd így szólt: Most, hogy újra itt vagyok, ebben a fertő országban, ebben a posványban, mást sem akarok, csak jól érezni magam!
Szóval újra kezdi a régi mesét, gondoltam unottan. A feleségem azonban ekkor komor, rezzenéstelen tekintettel kijelentette, hogy nem mindegy, kivel él az ember egy fertő országban. Aztán jelentőségteljesen rám nézett.”
Nagy Abonyi Árpád

– Akkor a legyeket kérném – kezét elindította a nejlonzacskó felé, de hirtelen megakasztotta mozdulatát. Karja a levegőben, könyékben félig kinyújtva megállt.
– Szabad? – kérdezte. – Tényleg az enyém?

Döme Szabolcs

„mint minden igazabb lepkehálós ember
percre pontosan érkezem
a kijelölt semmibe
ott a hivatalos mérés”
Bartha György

„ezt az éjszakát
még átúszod
a nap (f)elé
gyerekkor
gyerektor”
Lennert Tímea

„Tehát az ebédem lesz a vacsorám, a vacsorám az ebédem, az estém a délutánom, a különórákra járás pedig a szabadidőm. Csak az otthon töltött pár órámban tudok fogyasztani kiadósabb táplálékot, tisztálkodni, készülni a másnapi órákra (hála az égnek, hogy eltörölték a házi feladatokat!), és ha szerencsém van, egy-két órát annak szentelni, ami valóban érdekel. Költészet, tudományok és egy-két kisebb ügy felgöngyölítése. Ez egy szerda.
És anya azt mondja, örüljek, hogy ilyen gondtalan gyermekéletem van.
Azt mondja, egyszer visszasírom én még ezt a korszakot. A legszebb éveimet.”
T. Kiss Tamás

„Hiába jó arc apu barátnője, nem szeretem, amikor hozzábújik. Egyébként nem boszorkány, velem nagyon rendes meg kedves, szokott anyuról is kérdezni. Anyu későn szokott hazaérni? Neki tényleg nincs pasija? Apu barátnője azt mondta, hogy tuti van neki, csak titkolja, pedig én tudom, hogy anyu nem hazudna nekem senki kedvéért, tehát szerintem ketten vagytok, és akkor az jó buli nektek.”
Szalai Andor

„Márványkőbe csókolt bánat
Iszapos tájak hordaléka ez
Ne rúgj bele a szülői házba
Apádat a szádra ne vedd.”
Bíró Tímea

Ő ment elöl, én mögötte nézelődtem az utcán. Ezután már semmi érdekes nem történt útközben, hacsak nem az, hogy észrevettem valamit egy fán, amiről nem tudtam eldönteni, micsoda: vajon egy nejlonzacskó vagy inkább egy döglött medúza.
Döme Szabolcs

„Az É (n) LE (le) T szála
felgombolyítva. Elvágjam?
Lelki kezem remeg.
Szobor-fák az emberek.”
Maletaški Krisztina

„Átalrágta éjselyem burkát
a hernyó, Időfolyam partra vetett
pisztrángja szárnyát bontja
a magányos csillagég felé.
Várj! A pillanat elérkezett:
Pillanat.”
Szögi Csaba


Megjelent Szögi Csaba Rakjatok be a gumiszobába c. verseskötete
Mucsi Attila illszutrációival

„»az asszisztens kezeli az elektrosokkot«…
Szavak árnya a falakon. Erika szerint képzelődöm.
A függöny eltakar mindent. A fényt is.”
Vasi Ferenc Zoltán

A fővárosból terepjáróval négy órát tartott az út Z.-be. Hegyek között, buszokat, kamionokat, kordékat előzve, kerülve. De a kisváros kikötőjében a tenger mélykék volt, a part szürke, köves, a hullámokkal megtelt a férfi lelke, nézte a tengert, a szállodákat, a pálmákat, a téren játszó gyerekeket, az omladozó emlékművet, az üres strandot a napágyakkal, és arra gondolt, jó döntés volt, hogy elvállalta az állást.
Kalász István

„úgy ülsz szélfelkapta tudásod
szétreppenő zsákmányán,
mint akiből kitaposták
létnek tett
hűségnyilatkozatát!”
Wilhelm József

„azt hiszem, keresek (...) valakit,
akit ha megkérek,
hátat fordít.
és majd hagyja, hogy úgy nézzem”
Berecz Péter Áron

A bábok között egy kardvirág fekszik. Miltonkapocs szúródik a sziromhúsába. A gondnok tűzi-fűzi össze ajándékkosarának tartalmát. A tűzőgép alatt egy régi papírpénz. Az egyes számú lakosztályban a bárónő beveszi a piruláját és lefekszik a díványra.”
Kántor Zsolt

„Van egy »kitaposott« fényképem, magam készítettem, rajta nem egyéb látható, mint a stockholmi csillagvizsgáló-domb nyulainak az ösvényrendszere, egyfajta porcsillag: addig szaladgáltak azokon a nyulak, míg láthatóvá nem lett. Az ősoduról van szó, mára már tele van odukkal az egész domboldal. Viszont ilyen »csillag« csak egy akad.”
Gergely Tamás

„...mintha valami varázstükör túloldalára billent volna ez a csodajármű, és nem tudná, a tükör melyik oldala is a valóság. A befejezetlenség eme nyitottsága rántja át a képet szemlélőt egy tudaton túli valóságba, ahol a képzőművészet eszközeivel leképzett állókép visszanyeri saját motorisztikáját, dinamikáját, ritmusát. A ritmus visszaszerzése pedig új meg- és felismerések felé vezeti Szajkó István műveinek szemlélőit.”
Fekete J. József

Most meg, hogy ideléptem és kinéztem az ablakon, egy pillanatra tisztán láttam újra azt a szegedi oltárképet, és pontosan érzékeltem, hogy megmozdul a lándzsás katona.
Balogh István

„A rezsón közben megfőtt az illatos kávé, porceláncsészék, cukortartó ezüstkanállal.
– Szóval elutazik? – kérdezte később Regina.
D. Lázár helyeslően bólintott.
– És mi lesz a honvággyal?
– Az én honvágyam az álmaim – mondta csendesen D. Lázár.”
Sinkovits Péter


Megjelent Sinkovits Péter Orfeum c. regénye
Farkas L. Zsuzsa illusztrációival

„most az van, ami látszik.
most látszik, ami nincs.”
Antalovics Péter

„Mert más az elmélet, és más a gyakorlat, ahol Ő elmélkedik, meg ahol ők szenvednek. Nem ismeri a részletet, részleteket, nem érzi például a levesük szagát. Illatát.
Ebben az illatban az isten. Ha már azt keresi következetesen. Vagy a földön rothadó test bűzében?”
Gergely Tamás

„Gyors tempóban mállani kezd a vakolat.
Röhögünk.
Kint a parkban Earl of Agram lefényképez.
Gépfegyverrel a Nyári Muzsika pavilon előtt.
Ahogy a fekete hattyúfattyúkat etetem tzatziki-salátával.
Ahogy üveges szemmel felakasztva lógok egy kandeláberről.
Zöld az ég és kék a föld.”
Jódal Kálmán

„Majd játszani kezd a regény,
mert unja önmagát.
Majd durcásan feláll az asztaltól.
Megszakadnak a viták.
Ő ezt nem csinálja tovább,
ki fog lépni a lapok közül.”
Kántor Zsolt

„Illik tudni, hogy az ellenfolyó nem pusztán a képzelet szüleménye, hanem létező valami, akárcsak a tengerek alatt eleddig feltárt folyók. Mint például az a hatalmas folyam, amelyet mostanában fedeztek fel a kutatók a Fekete-tenger vastag – szaknyelven szólva – fenékzetében. Megmérték és elámultak, milyen mély. Harmincöt méter, hossza háromszázötvenszerese a Temzének, s ha a felszínre teremtette volna az Úr, akkor a világ hatodik legnagyobb folyója lenne.”
Balázs Attila


Megjelent Balázs Attila Szép kis történetek c. elbeszéléskötete.
A fedélen Lázár Tibor festménye

„Emlékszem egy jó kocsmára
és egy Jukebox-ra, melyben
lakozott sok jó bakelit.
Stereo Elvis és ABBA.
Waterloo / Watch Out.
Abban az időben a hanglemez
B-oldalán is jók voltak a dalok”
Fenyvesi Ottó

„Hátha nem bicsaklik meg a hangom.
Hátha nem hallja meg senki.
Kidobott hangok az ablak alatt a sárban.
Ékszerek a nedves fűben.”
Benedek Miklós

„szívemben a lendület
rossz gépzajra vált
mielőtt elnémul végleg”
Verebes Ernő

„Gyere, kikötőről szól az ének,
bouillabaisse-t zabál az éj.
Betöltjük a következő lakást”
Harold Pinter

Mi ez a csődület? Oda a kert! A pázsit! Letapossák a kamillát! Mit bámultok? Hogy nincs a külső fal? Hogy kiüttettem az ajtót, hogy felszedettem a küszöböt? Hogy faltól falig nincs más, csak a nagy semmi? Rajta, meredjetek híres ovilém szívébe, jól nézzétek meg a helyet, ahol az a nagy mű megszületik, szimatoljátok a csonka fal árnyékát, mit rejt, hát semmit, most még egy nagy semmit. De érjen csak ide az a hasáb! Befalazom, vele együtt magamat is befalazom.
Vasagyi Mária

„szobor vagyok.
agyag vagy márvány
és a formáló kéz.
sárba vetett öröklét.”
Kormányos Ákos

„mielőtt
érkeznél felállok
ez az egész beláthatod
már egy csúcsra futott viszony”
Bartha György

„ősi lelkek,
imamormolások,
csodás gyógyulások,
újszülöttek
villannak elő”
Wilhelm József

Postásfélének tűnt az illető. – Tizennyolc dinárt, vagy lelövöm – fenyegetőzött. Erre ő, Norton elkezdte tapogatni a zsebeit félelemtől remegő ujjakkal. Érthető módon megrémült, és szerette volna mihamarabb átadni a pénzt. De a kék ruhás türelmetlen volt
Döme Szabolcs

„Szerelem k(ev)és
Egy bábu(t) hoz
A szél
Visz
Ér”
Lennert Tímea

Oh, igen, kedves olvasó, akció van! Oh, igen! Csak Önöknek és csak most: B. O. remek történetei a nyúlfarkak (pszeudo)műfajából. Meg egyebek is kaphatók még itt csakugyan jutányos áron. Hajoljanak közelebb, szagolgassák csak meg. Forgassák csak a szemüket. Vitorlázzanak csak a fülükkel. Kóstoljanak bele, rágcsálják meg egy picit a kötet sarkát. Hurcolják be a fészkükbe, s töltsenek vele kellemes, borzongató és döbbenetes, mindenképp emlékezetes perceket. Megéri, biztosan.
Balázs Attila

„ó, drága anyaföld, sztyeppés pusztaság, tenger acélkékje, a Calle Neptun és az Ariadnéról és Herculesről, meg más mitológiai hősökről elnevezett utcák helyén régi ösvényeket, macchiát és szúrós cserjét rőtté festve, egészen a kis hegy csúcsáig fröccsent az a vér...”
Vasagyi Mária

„Hány kiló angyal oldódik zápor közben a pocsolyákba, futott át az égben lebegő muzsikus és kissé talán zeneszerző gondolatai közt, miközben a színházklub teraszát nézte a magasból. Ahogy ráfókuszált, felfedezte az asztal alatt a kövezetre hullott fagylaltos kanalat, ami a Föld növekvő rezgésszámával megegyező ütemben vibrált, akárha néma riadót dobolna a gránitkockákon.”
Mihályi Czobor


Megjelent Mihályi Czobor Angyalok rozettája c. kötete.
Illusztrálta Szajkó István

„Közel a határ, jön a tél, mondta a férfi, én figyelmeztettem... Zémann kért még töltényt, a férfi kérdezte, puska kell-e? Vagy géppisztoly? A faluban szinte mindenkinek van, abban van erő, csak a géppisztolyt el kell rejteni, és ha baj van nehéz elővenni. Van olyan, hogy pillanatokon múlik az élet, mosolyogott a férfi.”
Kalász István

„Ekkor kelnek a farkasok és védtelen
álmom falujába, ahol a csodák késnek,
portyázni mennek.”
Maletaški Krisztina

„Itt a puhán ringó, mátrix-
szerű barlang: a vízzel és kavicsokkal telt lélek.
Áttetsző terepasztal. Pixel huszár fürdik benne.
Közben azt álmodja, hogy nincs jelen.”
Kántor Zsolt

„»Itt járt valaki«, mondta Vadmalac, alighogy kinyitotta a szemét, és a csupasz gerezdet megpillantotta.
»Itt járt valaki!« – a mondat szívét felderítette, lelkét felhangolta.
Úgyhogy a helyzettel megelégedve nyelte le a szájában melengetett szőlőszemeket.”
Gergely Tamás

„Nem tudok mosolyogni:
teli van ólmos vonaglásokkal az arcom,
mert álmodozásaim megölték
a mesék imbolygó, finom rezgéseit.”
Wilhelm József

„Letűrte hálóingjét, betakarózott, és egy pillantást vetett férjére. A férfi egyenletesen lélegezve aludt, olykor gyengén felhorkantott. A nő a sötét mennyezet irányába emelte tekintetét. Nem látott semmit, de tudta, hogy ez a semmi a minden. Visszafojtottan felzokogott.”
Sándor Zoltán

„...ha útközben, mondjuk, át kellett volna
valamit lépnie
Vagy a magasba lendül, mindentől, és mindenkitől
megcsömörödve épp,
Könnyen leeshettem volna, mint bármi más semmiség”
Radivoj Šajtinac

„mást nem is adhatok
ti csődbe ment ártatlanok
így maradnak arcaim
mind föltáratlanok”
Berecz Péter Áron

„elfekvő
lankás selymes
nőidomok
és a város
szerető”
Bartha György

„Áltatás naponta falrafesteni ördögi
felfeslett karmokkal fájó (t)esteket
nefájjon tovább lelkem(el)”
Lennert Tímea

„(Egy ember meghal,
három megszületik, a szomszéd néni
cukrot szór a kávéjába. Meghaltam.
Nem tudok elaludni.)”
Szögi Csaba

Könnyedén felnyalábolta a férfit, mintha csak egy kisgyerek lenne, és elindult vele az ellenkező irányba.
– Hová viszel?
A fura szerzet elvigyorodott.
– Bízz bennem.
A Vámpír a sugárúti lámpákat fürkészve elnevette magát
.”
Jódal Kálmán

„Napról napra magasabbra merészkedett, és hosszabb időt töltött a levegőben. Az állóképessége is fejlődött; olyannyira, hogy a tavasz beköszöntekor Lőwy már magabiztosan, gyors irányváltásokkal röpködött az udvarban ide-oda, mint egy óriási szitakötő.”
Döme Szabolcs

„amikor csupa murva a gang
a hintaló is kivan –
ki akarná a javam?”
Kántor Zsolt

„Az akció gyorsan lezajlott, a fedélzeten csak a sörösüveghegyek meg az eldobált transzparensek halmai – de már érkeztek is a takarítóasszonyok. Egy katona az asztalról összeszedett nyomtatványokat gondosan egy táskába helyezte.
A fedélzeten alig néhányan maradtak. D. Lázár az idős úriember felé fordult. Az merően nézett maga elé, majd mindössze ennyit mondott:
– Filmet láttunk, vagy ez a valóság volt?”
Sinkovits Péter

Én ugyan hallottalak téged, elég tiszta volt a hangod, de nekem üvöltöznöm kellett... Ott könyököltem az asztalon, az ügyeletes tiszttel szemközt, a behemót katonai készülék mellett, és üvöltöznöm kellett neked... Üvöltöznöm kellett rád, hogy elújságolhassam neked, hogy holnap... Nem! Nem vasárnap volt ez... Szombaton hívhattál, ha jól emlékszem... Üvöltöztem, hogy elújságolhassam neked, hogy hétfőn utazok...
Szabó Palócz Attila

...valahogy nem is olyan könnyű ezekről a könyvekről beszélni, mert az az ember, aki a könyvet írta, az itt ülővel már nem teljesen azonos, mert elmúlt egy kis idő. Úgy érzem, hogy megírtam a könyveket, és elszakadtak tőlem, élik a maguk életét. Hogy a könyvben mi is van, azt az olvasók értelmezik ahogyan tudják, ebbe én már nem szólhatok bele.
Ladányi István és Nagy Abonyi Árpád beszélgetése

„...életem már csak puszta újrajátszása az eddigi eseményeknek, a szereplők ugyan változnak, a szituációk azonban egy kaptafára végződnek. Félek, lassan ellepnek, megvakítanak a panasz burjánzó penészfoltjai.”
Orcsik Roland

„Olyan ez, mint valakinek a 37-es láza,
Hőemelkedés, de ő azért túlspilázza.
És ettől van az, hogy egy szép estéből
Drámai végszó lett, amit kitépett testéből...”
Gömöri Eszter

„WARNER: ...Mi a kisasszony kívánsága?
LEROY: Legnagyobb színházunkban egy főszerep?
WARNER: Vagy inkább a film? Az, 1966 óta tényleg a mi terepünk, nemde, Leroy?
LEROY: Ó, dehogynem, Warner. Egy titkos kis afférocska a függöny mögött, és máris kitárul az álmok világa!
TOMVÉTSZ: Az árnyak világa...”
Bicskei Flóra

„...vannak költők, akiknél dallamokat hallasz, ízeket érzel, de színeket csak Kosztolányi tudott megsejtetni, megéreztetni. Azóta szeretem a sárga színt, amióta Kosztolányi leírta, hogy »Legszebb a sárga. Sok-sok levelet / e tintával írnék egy kisleánynak, / egy kisleánynak, akit szeretek.« Azóta megértettem, hogy a lila miért »tréfás-lila...«”
Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget

Azt hallotta, hogy a Hold egyre távolodik a Földtől, s egyszer majd elszáguld Nap körüli pályára. S akkor a Föld mágneses tere gyengül, más szóval megváltozik az ember. Akkorákat ugrik például a legkisebb mozdulatra, mint Armstrongék a Holdon, vissza kell fogni.”
Gergely Tamás

„Amikor végre kiürültem, boldogan hegesztettem össze a szétfűrészelt részeket. Kicsit csípett a forró páka, mégis örültem, hogy nincs többé mitől félnem.”
Orcsik Roland

„ Fekete rózsákkal
teli torkolat, akár egy trópus.”
James Henry Knippen

„Muszájból rajzolt furcsa ábrákat, s ilyeneket mondott, hogy ez a napfelkelte, ez hordó, ez apa, ez anya, ez pediglen a tökösrétes, de a vak is láthatta, hogy a hordója bizony nem hordó, inkább talicska, anya az ő rajzán inkább apa, az apa inkább anya, a naplemente pedig – ha megy le, ha jön fel a nap – leginkább szétmázolt tökösrétes.”
Balázs Attila

„Egy szó, s mint akit
fenéken rúgtak volna, felriadsz, kigúnyollak
a garbódért, céltalanul. Aligha. A végjátéknak
két arca van, figyelj! Gyerünk, próbáld meg.
Hot dog? Vadvirág?”
Rebecca Morgan Frank

„Amit az ember a szülővárosában keresne, azok a meghitt sarkok, helyek vagy részek, azok tulajdonképpen megszűntek, eltűntek vagy egy tisztító vagy pusztító szándék eredményként, vagy egyszerűen az idő rátelepült ezekre a helyekre, átfestette a szennyével, vagy éppen levakarta a patinát róla. Egyszerűen megszűntek, ezt tudomásul kell vennünk. Igazán érintetlen helyeket ott a hegycsúcsok körül talál az ember.”
Bodor Ádámmal Józsa Márta beszélget

„Halkan lépj, mert alszanak,
nyugodtan ők, az aljasak,
a végtelen fejek, a túlérett ringlók,
elvesztek régen, sok mihaszna ringyók.”
Berecz Péter Áron

„haldokol,
de a röntgen önmagában átfogó képet ad –
áttetszőbb, finomabb, mint az én életerős,
törékeny csontjaim.”
Christina Pugh

„Nézzük csak őket! A legtöbbről már a pörk is lehullott, de ez a kettő... öt... nyolc, vagy hány, nem látom őket jól (a hátamon lévőket nem is láthatom), még mályva-vörös és úgy ég! Kettőn már ott a hólyagocska is. Mint holmi gyöngyszemek. Vagy parányi kontaktlencsék?”
Jódal Rózsa

„Visszacsoszogsz vagy nyolcvan évet,
teástul, lepényestül, rezeg kezedben a műanyag
tálca. Egyenként felnéztünk, bólintottunk,
majd kicsúsztunk a padlón, lefelé, akár a halak
a holdfényben, vagy a búvárok a hajóroncs körül.”
Seán Hewitt

„(templom)egerünk haltestű fecske,
innensemerre-szigetecske...”
Lennert Tímea

"S mire valók, mondd, a képzeletbeli utak?
Este becsap az átszellemült kábulat,
s elpárolog a lelkesedés rendre.”
Kántor Zsolt

„mivel mart a kényszerképzet,
hogy üldöz a saját korom,
s hol álltam, lett ettől még szebb
a zentai óratorony.”
Babics Imre

„Fölváltva rikoltozta, hogy „onlájn vagyok, onlájn vagyok?” Meg azt, hogy: ”Halló, Zenta!”
Vadmalac a fészerben. Annak az ajtaján hol ki, meg hol be. Félõ volt, hogy kiszaladnak rajta a nyulak.”
Gergely Tamás

„Hic fuit Árpád Kollár,
most sem vett sörsajtot Zentán,
de vitt magával kettő anyakönyvet,
nem születik itt már...”
Kollár Árpád

Ha egy nap elindulsz a törzsed harcosaival megünnepelni egy működő vulkánt, ne lepődj meg, ha egyszer csak a zEtnán találod magad. A kráter peremén lehet ücsörögni egy kicsit, ha éppen egy pékség terasza is, letesztelve a helyi söröket, és állást foglalni Jelen kontra Lav ügyben, vagyis hangolódni az esti bevetésre.
Csendes Toll

„Repedt deszkán romos házak.
Behunyt szemem mögül kimászik
a tér, nevemet tudja, de leírni fél.”
Maletaški Krisztina

„az idő parttalan gurult
sikamlós pikkelyű nappalokkal
érintésük akár a halak”
Bartha György

Ezúttal én voltam az egér, aki dörzsöltsége dacára Sofi karmai közé keveredett. Ezek a karmok akaszkodnak a hátamba majd úgy öt év múltán a Négy évszakhoz címzett szálloda kényelmes szobájában, New York-ban. Ó, mennyire más lesz ott minden, mint Schütz szállodában télen, az életünkben fordulópontot jelentő hétvégén.”
Oto Horvat

„Ne próbáld meg zsákba tenni
És a hátadon szárazföldre cipelni
A világot”
Berecz Péter Áron

„lecsúszva a lelkembe zuhan,
koppan, mégis itt ülök
a küszöbön, és szerbül köszönök.”
Maletaški Krisztina

„Kivezetnek, és felszabadult kacagással háromszor megforgatnak a tengelyem körül. Aztán leveszik szememről a kötést. Nem messze kivehetők a város fényei, de itt csak föld van és mocsok.
A kezembe nyomnak egy ásót.
– Dolgozz, rabszolga! Gödröt akarunk. Embernyit.”
Jódal Kálmán

„állott, sekély, áttetsző
vízből jött világra
hol mély álomba merült lények élnek”
Radivoj Šajtinac

„az aggódás,
a szorongás már lefutott a lábunkba
és gyökeret vert”
Wilhelm József

„A tükrös polc beleremeg. Rézlábakon egyensúlyozó porcelán ágyunk nyomot hagy térdemen.
– Te vagy a legjobb barátom! – lehelem egy tricepszre.
– Akkor csókolj meg újra! – hörög fel a válasz.”
Mészáros Anikó

„A töprengés zöld. Ha mélyen hallgatsz, a kő neked löki a párát. A KOITUSZ EGY SZIGET. Benne a morózus fény szelleme lakik. Hemzsegő kék zselé.”
Kántor Zsolt

„A belső látomás így alakul át üzenetté; olyan ez, mint amikor a vízparton a kövek maguktól megmozdulnak. És maga is fénnyé változhat. Csak nyomja meg erősen két ujjával a szemöldökök feletti két pontot a homlokán. Ha nem megy, majd én megmutatom, ma este nincs fellépésem, s talán kihagyhatjuk a vacsorát...”
Sinkovits Péter

„A nő jókora adag örömöt hagyott maga után a tizenkettes szobában. Tíszicsi két tucatot számolt össze az ágyban, ott hemperegtek a kihűlt lepedőn, néhány a padlóra esett. Tíszicsi émelygett. Nem szerette a reggeleket.”
Balázs Gábor

„Körülöttem emberfejek róják a köreiket, akár azok az ismerős homokszemek a nagyi kertjében, amelyek olyan szépen pulzáltak a légben, a napfény ritmusára. Ezek a fejek mosolyognak, még akkor is, ha sírniuk kell. Velük igazán könnyű az élet. Mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. Reggel beindul a mosolyjárat, s mosolyognak egészen a puha párnáig. Ott aztán sírnak.”
Berecz Péter Áron

„míg arról beszélt, hogy a kópé mosolyú delfinek nem csak szaporodás, bezzeg, puszta örömszerzés céljából is szeretkeznek, de még mennyire, egyik pillanatban előkapta fentebb már lefestett fakó alsónadrágjából hosszú, vékony, felfelé ágaskodó, a szemem láttára hizlalódó „virgoncka kukriját”, egyben elnézést kérve ezért a minden formalitást mellőző cselekedetért. Miként, mint mondta, másokat bosszantó örök infantilizmusáért is. Tettét magát azzal indokolta, így sokkal ihletettebben megy neki a mesélés...”
Balázs Attila

„A svéd kormány egyszemélyes biztosa szerint nem a politikusok kell meghatározzák, mennyi legyen a svéd farkasok száma, jelenleg különben négyszáz. Manning, akit két nappal korábban hamincöt év börtönre ítéltek amerikai titkos adatok kiszolgáltatása miatt, és kicsin múlott, hogy nem életfogytiglani büntetésre vagy halálra ítéltek, most nemet akar váltani, azt szeretné, ha Bradley helyett Chelsea-nek hívnák.”
Gergely Tamás

„rendelkezz velem! én vagyok a füstölgő pisztolycső, a ribanc az ágyadban, a legjobb barát, a rókalelkű tanácsos, a hazug, a tolvaj, minden, aminek csak akarsz. én vagyok a láncdohányos, bukott író, aki egyedül ül itt a szobában, és a vérével ír könyvet.”
Szentiványi Edvárd

„Télbe zárták ezt az embert
Télbe zárták ezt a gyermeket
Térbe zárták ezt a magzatot
Télbe zárták sejtek sokaságát”
Lennert Tímea

Aztán, hogy tudatosodott bennem, nincs senki – te sem – aki rajtam segíthetne, ledermedtem. Megbabonázott a végtelen, síri csend. Talán sehol sincs ekkora mély, feneketlen, süket csend, mint itt, a végtelen hó és jég birodalmában. Nem tudom, mi történt aztán... Nyilván elaludtam. És jéggé fagytam.
Jódal Rózsa

„kitisztult az ég,
te a tenyerem lettél,
én a combod,
valahol fölöttünk
beavató szikra-szirmok fakadnak”
Wilhelm József

„a kert várja nyíljon a kapu
a kertész vállán a kapa
nem törvényszerű”
Bartha György

„mutatóujjával a levegőbe bökött, ugye, hallja, a völgymélyben óriás pihen, teljes hosszában kitölti a földsüllyedéket, izeg-mozog felette a széles barna és az aprócska halovány kontrapunkt, azután itt illatoznak a lila és piros hangok a montre-ban, ez meg itt az emberi hang, ennek munkája egészen más, ne gondolja, fiam, hogy holmi csalékony küldísz, legyen szó falusi orgánumról vagy a párizsi Ste Trinité- vagy St Sulpice-templom orgonájáról, ahol a híres Messiaen és Widor... Szóval az emberi hang... ez az a hang...”
Vasagyi Mária

„Mégis eljött aztán a reggel, és kiszólt:
Túl sokáig ültél a homály székén, miszter,
de nincs mit tenni: fényre fogsz derülni,
s a csillapítók majd csillapítják a tengert.”
Pollág Péter

„Forzanto! Furioso! – villantak át a zenei műszavak a látványtól lebénult muzsikus (és egy kicsit zeneszerző) komor gondolatai közt. A látomás valóban dühödten, határozottan és erőteljesen haladt az utcán. Bizonyára az uszodából vagy a városi strandról tartott hazafelé, útiránya erre utalt. Viszont a fehér, alig a tompordomborulat alá érő, ujjatlan ruhát viselő lánynál nem volt strandtáska, sem napozógyékény, sőt egyedül volt, ami szépségét és fiatalságát tekintve eleve képtelenségnek mutatta, hogy vihar előtti fürdőzésből indulhatott volna haza.”
Mihályi Czobor

„A csend, amelybe ágyazódott, a legszebb szimfóniák háttércsendje volt. Úgy ömlött el felettem és bennem, hogy a saját lélegzetemet sem hallottam, lefojtott a döbbenet, melyet nem is a vadkörtefa látványa, inkább az addigi vakságom okozott. Üresen, gondolattalanul bámultam a fényképet, most már a másikat is, a déli irányból exponáltat. Azon is ugyanaz a fa állt...”
Verebes Ernő

„Felhajt még egy korsóval. A nagy munka után – mert 268 index-oldalt állított vissza, megengedi magának a lazítást. Vadmalac. A Mojo klubban Zentán, vagy a Kisrablóban a Zenta utcában Budapesten, nem mindegy, mégis valahol.”
Gergely Tamás

„Megnemszületett
Gyermeke minden nőnek
Van
Neveli magában
Hogy túlélje”
Lennert Timea

„ Mi ez? Reflektor? Hangszórók? Mindenféle csudagépek, amelyekkel még engem is egyetlen pillanat alatt celebbé tesztek? A ti rongybabátokká? No, nem! Abból nem esztek!”
Balogh István

„A levegő poros volt és száraz. Egy közeli sütödéből sülthús és fűszerek szagát sodorta a szél. Abban a keskeny sávban, mely az égboltból az épületek és a fák lombjai között látszott, egy buggyos, rojtos szélű, Afrika-alakú bárányfelhő lebegett.”
Döme Szabolcs

„Mélységes csönd van, ki tudja, mióta:
fekete buborékok a száj fölött, egyikben zigóta,
a másik hólyag börtön”
Beszédes István

„Egyetlen belégzés naponta
S már üdén és éhesen ébredsz reggel
Mintha a valóság egészet alkotna a képzelettel”
Radivoj Šajtinac

„Mert össze kell hangolni a bizonytalan pontokat
a látványban, és kell az acél hidegsége is,
hogy emlékeztessen, nem vetted le a cipődet,
mielőtt a zavaros vízbe gázoltál volna”
Hankó Tóth Ádám

„– Ugorj!
Ugrok.
Aztán kiderül, tudok repülni.
Visszaszállok a manzárdra és belépek a szobámba. Egy Red Bullt és néhány kotont tömök a zsebeimbe.
Hosszú út áll előttem.”
Jódal Kálmán

„rá „céloz”.
Céloz.”
Gergely Tamás

„Szíved hangja:
– Nekem sírni nem szabadna?
Most fakult olajvászonra fest
A semmi és a soha”
Baigaagui Alchoor

„Épp arra a napra rajzoltam meg a küzdőarénát, amelyben a robot megküzdött volna a többi szuperhőssel. Rengeteg részletet képzeltünk el, hogyan nézne ki a küzdőtér, a nézőtér, a környező várost is körülírta a fiú (mert hát egy igazi szuperhős kirepíti az ellenfelét az arénából, ugyebár)...”
Szalai Andor

„válogatott zenékkel bedugott fülek
sisakrostélyként
leeresztett napszemüvegek
összeszorított ajkak közt
nyerő ötletek”
Bartha György

„Az állandó áramlás hatására a növények hosszú, indaszerű levelei lassan hullámoztak. Az apróbb, színes díszhalakon kívül, mint négy úszó háromszög, négy, tenyérnyi nagyságú vitorláshal mozgott a növények előterében. Miközben az ide-oda mozgó halakat figyeltem, hirtelen eszembe jutott, hogy elfelejtettem megreggelizni.”
Döme Szabolcs

„Ceruzacsonk.
Kálvárián kereszt.
Gólyahír.
Színváltó kikirics.
Varsa térdig vízben”
Balogh István

„a kórház egyik padja elé kitettünk egy buszmegálló jelzést, és nagy betűkkel kiírtuk rá, hogy fél négykor indul a busz Vukovárba. Ajándékoztam neki egy karórát, amely állandóan öt perc múlva fél négyet mutatott. Életének utolsó napjait azzal töltötte, hogy ült azon a nyavalyás padon, és várta egy nem létező autóbusz érkezését...”
Sándor Zoltán

„Csupa barna és fekete.
Fonnyadt körte a világ.”
Szegedi-Szabó Béla

„küldjük el néha moziba, hívassuk meg randira,
rockkoncertre, utaztassuk át Európán,
beszéljen jól nyelveket, mindez egyszerű,
gyerekjáték, hisz Laura egész jó versalany,
csak be kell illeszteni a cím és az utolsó
mondat végi pont közé”
Csík Mónika

„...leszállt az est, a Tisza vize visszatükrözte a csillagokat és a város távoli fényeit, és ahogy az úszóház mellvédjénél a folyó felől felszálló hűvösebb áramlatoktól némi enyhületet nyerve beszélgettem a régi és újonnan megismert barátokkal, akiknek valahogy éppen sok mondanivalójuk lett a számomra, kezdtem úgy érezni, mintha visszakaptam volna valami régen elveszettet, elfeledettet, valamit, amiről nem is tudtam, hogy nélkülöztem sok éven át, nem is voltam tudatában, hogy hiányzott, bár hogy pontosan mi hiányzott, azt nehezen tudtam volna megfogalmazni.”
Mikola Gyöngyi

„oly soká csak mást
ölelve feküdt, más öleléséből
merített nyugalmat...
Miután már elfeledte belül a tárgy
magaölelő, szomorú-boldog magányát,
hogy a szerelem leginkább önmaga forrása,
s benne a mozdulatlan testek mind
magukat ölelők”
Beszédes István

„Először is félreértettem az ereszaljt a címben. Mondhatnám, hogy innen a vágyódásom a fiktív görög város, az antik Mediterráneum romjaira épült Eressza iránt. Ahonnan a nyugodt, érdek nélküli szemlélődés pozíciójából lehet elmondani kommentárjainkat közös dolgainkról. De Eresszát nem találom. A dolgaim hol ezzel, hol azzal közösek. A megszólalásmódok a megszólítottól függően alakulnak.”
Ladányi István

„Elindul, majd egy kis térre érkezik. Egy fehér tornyú templomot lát, és ekkor eszébe jutnak a sárga, fojtó otthoni délutánok, a méla a harangszó, a kutyaugatás, a lebegő porszemek a fák levelei között átszűrődő fénycsíkokban, eszébe jut az álmos bácskai városka, amelyben úgy alszik minden, mintha a világmindenség tévedés volna.”
Nagy Abonyi Árpád

„megláttad végre
az összképet
ismeretlen barátom
mondatod magammal viszem”
Czirok Attila

„Felhők
Emberi és égi
Emberiségi”
Lennert Timea

„Csak abban voltam biztos, hogy az utolsó lehetőség kötötte a lányhoz, akit magával vitt az öröklét túlsó partjára. Holott vihette volna a lakására is, egy számára kétségtelenül hétköznapibb és kiszámíthatóbb helyre, hiszen régen együtt éltek, de akkor kárt tett volna a berendezésben, kigyulladhatott volna az egész épület, túl sok lett volna a mellékszereplő. Csak az igazán mély érzések képesek a szeretetnek és a gyűlöletnek ilyen irreverzibilis és elkeseredett végleteire.”
Kontra Ferenc

„egy szerető karjaiban
mi lehet durvaság
mi a gyengéd kényeztetés”
Bartha György

„»Nó belensz«, motyogja Vadmalac. Nem mintha angolból doktorálna, hanem mert szerinte így nagyobb hitele van a szónak. Kifejezni azt akarja, hogy eltűnt az egyensúly az életéből, megszaladt a képzelt fogaskerék.”
Gergely Tamás

„A falnak támasztottam a biciklit, majd felálltam a vázra és bekukkantottam az ablak résein. Homályosan láttam a gyertya pislákoló fényében, de így is világosan ki tudtam venni mire készül Lópata. Egy kötelet tekert a lámpa köré, majd hurkot a nyakára. Ijedtemben dörömbölni kezdtem az ablakán:
– Hé, Lópata, mi a fenét csinálsz? Elment az eszed? – kiáltottam teli torokból. Lópata úgy nézett az ablakra, mint aki nem hisz a fülének.
–  Te vagy az, Spenót? – kérdezte.

Orcsik Roland


„A párna, amit az arcára szorítottam, fényes volt a köpettől, senki se látta, csak a másik néma halálraítélt, riadt, gúvadó szemekkel túlnan, a szemközti ágyon. A dobozt meg az öngyújtót kivettem a zsebéből, beleerőltettem a farzsebembe – ősz volt, azt hiszem, meg tél, és nem éreztem mást, csak homlokomon egy rozsdás vasdarab hűvösét.”
Szilágyiné Szabó Ágnes

„ó hát csak nyugodtan
rakjatok be a gumiszobába
engemet s nem törik nem
reped meg körülöttem a
világ kérge”
Szögi Csaba

„...még irodalmi szárnypróbálgatásaim idején, Gerhard elolvasván egyik kísérletinek vélt novellámat, furcsa megjegyzést tett. Még ma is hallom rekedtes hangját, és látom, amint sárga zakójában felém fordul, és így szól: Hans, te mimózairodalmat művelsz! Meg kell vallanom, csaknem a kezdő írók érzékenységével reagáltam, de aztán a nyelvembe haraptam”
Nagy Abonyi Árpád

„Amivel vastagon áthúzod
a ...szót, a kereszt
most fogva tart”
Verebes Ernő

„A kissé még kábult Alajos úgy bámult utána, mintha irgalmatlan szakadék mélyére tekintene, szinte maga is beledőlt a mélységbe, és szinte az időtlenségből riadt vissza a jelenbe, amikor az ezüst vagy alpakka kanál – Alajos soha nem adott a világi hívságokra – a laminált padlóhoz csapódott."
Mihályi Czobor

„»Forradalom« – suttogom magamban –, »penészes cyber-szaloncukor-forradalom. És ha felgyújtanám őket?«
Lekuporodok egy padra a Šekspirovában, és sírva fakadok. Jégkockák hullanak ki a szememből.
»Szar« – állapítom meg durcásan és némán. – »Nem adtak hozzá kétszersültet... Miért nincs senki, miért nincs senki, vazze?«

Jódal Kálmán

– Kitettél magadért – dicsérték a vendégek, mikor már a desszertet is felszolgálták.
– Hát ha ti tudnátok – bosszankodott Vadmalac, de csak magában – ha ti tudnátok, hogy a semmiből... Mint ahogy Jézus öt hallal jóllakatott egy vendégsereget.
Gergely Tamás

Azt álmodta, hogy barackot vásárol a zöldségesnél. A ládákban halmokban állt a hamvas barack, de mint minden álomban, valami rosszra fordult. Várnia kellett. Valami vénasszony állt előtte. Csúnya volt, morcos és – Peđa tudta – gonosz. Hájhurkák tarkították kidudorodó erekkel hálózott lábát, könyökét széttárva tömte a lédús gyümölcsöt szatyraiba. Amikor Peđa végül sorra került, már nem maradt a szép barackból
Predrag Crnković

Olyan ez, mint amikor egy szikláról a mély vízbe ugrunk, de mintha nem mi döntenénk el, hanem a nyelv dönti el bennünk, hogy egyszercsak már ott is vagyunk ebben a vízben, és ilyenkor kialakul egy egymással párhuzamos két nyelvi folyó az emberben, és a belső nyelvünk is kettőssé válik.
Ana Ristovićtyal Orcsik Roland beszélget

Sokáig epitáfiumokat fabrikált sorra valamennyi osztálytársának és az iskola tanárainak, de miután pár hónap elmúltával Herr Lehmann, a matematika professzora, feltehetően végelgyengülésben, hisz már a nyugdíjazás küszöbén állt, jobblétre szenderült, Gerhard nagy hirtelen felhagyott nem csupán az epitáfiumok gyártásával, de a latin levelek és versek írásával is.
Oto Horvat

„Pedig gyakorolhattátok volna a csevegést a világ összes nyelvein, ahogy velem is teszed. Aztán nem győztünk volna ámuldozni a dolgon. Már látom is a dolgozat címét: A kortárs pornográf társalgás lexikonja és szintaxisa.”
Milenko Bodirogić



 
Működteti a zEtna Egyesület, 24400 Zenta, Kodály Zoltán 2.
Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre védnökségével.
Copyright
zEtna
webmagazin
és olvasóterem


ISSN 1451-608X
ISBN 978-86-84339
Szerkeszti:
Beszédes István



Új szövegek...

Kirké szigetén

Balázs Attila:
Sziget

Ostrvo
Vladan Matijević:
A sziget
Ostrvo
Ladik Katalin:
Kirké látogatása

Kirkina poseta
Marija Simoković:
U kontralajtu
Ellenfényben
Géczi János:
Lassú nézés

Lagano osmatranje
Zvonko Karanović:
Isteni terv
Božiji plan

Abgang

Verebes Ernő:
Helyettem ha velem
Döme Szabolcs:
Ajándék Pricktől
Üzleti út
Nagy Abonyi Árpád :
Sofi, Karl, Ulla és én
Sofi, Karl, Ula i ja
Szalai Andor:
Smaragdzöld
Kántor Zsolt:
Sartre emlékére
Empátia, stratégia
Bartha György:
abgang
enyészet
Radivoj Šajtinac:
Lágy lélek kemény beszéd
Végső és végleges megoldás
Rendel a beteg
Fülöp Barna:
Függőség
Maletaški Krisztina:
A diófa

Porcsillag
(2014/5)


Wilhelm József:
A gnóm halála
Az időtlenség utazói
Találkozás
A megtanított
Kalász István:
Szegényház
Bartha György:
bukás
felújítás
Vasi Ferenc Zoltán:
Beszédrostok – ízesül
Berecz Péter Áron:
elveszett egy köteg papír
rálátás
Kántor Zsolt:
A komplikáció/kompiláció akta
Az eukaliptusz félsziget
Sinkovits Péter:
A távozó
Fekete J. József:
A kerékpározás ritmusa
Gergely Tamás:
Zenta FC

Hernyó, időfolyam
(2014/4)



T. Kiss Tamás:
Samu sejti (részlet)
Bíró Tímea:
Mennie kell
Hiányosság
Nem könnyű
Szalai Andor:
Ezüst 2
Maletaški Krisztina:
Születetlennek
Hol az olló?
Hol az Én?
Balogh István:
Örökhagyók
Döme Szabolcs:
Ha jobban meggondolom
Szögi Csaba:
Fénysodronyom pókhálóján
Lennert Tímea:
Harmónia

Dalok a B-oldalon
(2014/3)

Antalovics Péter: (formagyakorlat)
fényűzés
Fenyvesi Ottó:
Penavin tanárnővel Szúnyoghéknál Lendván
Balázs Attila:
Dunának mente és alanta (pár szó az ellentörténet hasznáról és ártalmáról)
Kántor Zsolt:
Joyce: pingpong
Gergely Tamás:
Ha jönnek a kutyák… Ő regénye. Krím
Benedek Miklós:
Táncház
Hallgat
Vasagyi Mária:
Víd
Verebes Ernő:
becsapódás
Bartha György:
a találka
Balázs Attila:
Meztelen honleány – a babérbokor mögött
Wilhelm József:
Elhagyott otthonok
Döme Szabolcs:
Odakinn havazik
Kormányos Ákos:
tartalom és forma
Lennert Tímea:
Fatörzs
Rövidkép
Virág helyett
(R)égi falu
Harold Pinter:
A Törpe
Karácsony
Halál

Jódal Kálmán:
Etil-vanillin.
Benne: Zselékockába dobozolt alkonykrém > Vokovizuel > Tanz mit mir > Szemszaft által homályosan > Seggberúgunk mindennap > Private > Pietá > Öröm > Nem adtak hozzá kétszersültet > Monotónia > Médeiapaszta > Marcang > Magnézium > L. O. V. E. > Kizsarolt másvilág > Joy > Idegenek > Hideglelős > Hiába > Hétköznapi magány > Félelem a monotóniától > Erotica > Brutal > Böldögség > Beautiful > Balbec Beach > Alkimisták > A scampi > A kopott dáma
Szabó Palócz Attila:
Poéma. Benne: Hangok > [Minden kezdet nehéz...] > [Kórházi ágyak] > [Neked thunder, potpuno...]


Puha mátrix
(2014/2)

Vasagyi Mária:
Aus der Tiefen fliege ich nach Höhe zu dir
Kalász István:
Az idnig
Mihályi Czobor:
Dermesztő lepel
Maletaški Krisztina:
Atroposz létem
Kántor Zsolt:
Lágy szövegrész
A hús-vér könyvtest
Puha mátrix
Gergely Tamás:
A bug partján
Eszmelojál
Társasága
Wilhelm József:
Nagykutyáskodás
Embermódon
Nyilatkozat
Sándor Zoltán:
Natúr paradicsom
Radivoj Šajtinac:
Kódex
Gerontológiai partitúra
Mint az angyali üzenet, olyan
Berecz Péter Áron:
Könyvek
Csempék
Levél
Bartha György:
félelmem
látkép
Lennert Tímea:
Porcelánherceg

Altatás
Elenged és

Enyészet

A hintaló kivan
(2013/12)

Jódal Kálmán:
Hétköznapi magány
Szögi Csaba:
Prózametamorfózisok
Napkeletnek, napnyugatnak
Hogy talajt ne vesszetek
Látok helyetted is
Váratlan utazás
Mind a fényes csillagot
Döme Szabolcs:
Repülő Lőwy
Sinkovits Péter:
Zendülők
Szabó Palócz Attila:
Poéma
Orcsik Roland:
Tizenhatodik fejezet
Bicskei Flóra:
Körbezárva
Gömöri Eszter:
Max egy mese rockkal
Kántor Zsolt:
Világültetés
Balázs Attila:
Az ördög és a neo-kretenizmus
(magyar nyelvű művészettörténet idegen elemekkel)
Berecz Péter Áron:
Dísznövény

Kanalak, kések, villák
Mosdó
Törülközők
Christina Pugh:
Ahogy a könny
Seán Hewitt:
Származás
James Henry Knippen:
Hold
Rebecca Morgan Frank:
Az olvasás művészete
Jódal Rózsa:
Herpesz zoszter

Aki a könyvet írta
(2013/11)

„Az ember, aki a könyvet írta, az itt ülővel már nem teljesen azonos”
– Nagy Abonyi Árpád és Ladányi István beszélgetése
Helyek a hegycsúcs körül
– Bodor Ádámmal a zEtna IX. Irodalmi Fesztiválján Józsa Márta beszélget
Cserepek a magasban
– Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget
Már álmodni is két nyelven kezdtem

Ana Ristovićtyal Orcsik Roland beszélget

Tagek tára
(2013/10)

Orcsik Roland:
Tájkép csata után (Tag)
Szabó Palócz Attila:
Jelzések
Balogh Endre:
Megyek le, Délre (Tag)
Evellei Kata:
Tag (Tag)
Gergely Tamás:
Onlájn, Zenta
Kollár Árpád:
[Hic fuit Árpád...]
Babics Imre:
Óratorony
Csendes Toll:
Tíz éve működő vulkán Zentán
Kántor Zsolt:
Por-teátrum
Maletaški Krisztina:
Fejemből a tér



2013.11.7–2013.11.9.
PROGRAM

Monotónia
(2013/9)

Berecz Péter Áron:
Hajszál a párnán.
Képeslap egy finn erdőből.
Az utolsó cigaretta.
Radivoj Šajtinac:
Pannóniai fado
Wilhelm József:
Idősödő édesanyám
Bartha György:
lehet
ima helyett
Maletaški Krisztina:
Barna vagyok
Mészáros Anikó:
Metszetek
Jódal Kálmán:
Monotónia
Gergely Tamás:
Golyó
Kutyabarát
|
Vakmerő
|
Kérdez

A zselnice ideje

Mandela
Vadrózsa
Kiki

Hiányzik
B”, mint bulldózer
Lipicai
Ketyeg
Almamag
Rúgós rugós
Gengszterek

Után
Társ
Elillant
Bent is Isten
A nagy szem
Csillagpor
Számolja a jót
Gitáros

Mozgólépcső
Szíve polip

A kökö meséje
Sodort

Mennyi egy fabatka?

Humoránál
Quetta vagy Vukovár
Ringlispíl

Almafácska

Határtalan
Lennert Tímea:
Földgömb
Úgysincs
Mesés vidék
Szerelem után
Irány

Fenn Obertauernben
(2013/8)

Makropolisz 12/1.,
Nagy Abonyi Árpád:

Fenn Obertauernben
Gore u Obertauernu
Makropolisz 12/2.,
Oto Horvat:
A történet első olvasója
Roman na prvo čitanje
Makropolisz 12/3.,
Nagy Abonyi Árpád:

Egy kis piros és kék pont
Jedna mala crvena i plava tačka
Makropolisz 12/4.,
Oto Horvat:
Pár belátható következmény
Očekivane posledice

A koitusz sziget
(2013/7)

Sinkovits Péter:
Belépő
Lennert Timea:
Visszhang
Balázs Attila:
Szerelmem, Delphine (Magyarok a nagyvilágban4)
Balázs Gábor:
Xilol 1-5.
Berecz Péter Áron:
Anyaméh (I.)
Gergely Tamás:
Farkas-barkas Svédországban
Jódal Rózsa:
A hó öt kincse
Kántor Zsolt:
A beszéd, a nyelv és a bútorok
A lélek cellái, ceruzák
A teátrum angyala
Szentiványi Edvárd:
[serial experiments x] (details)
Wilhelm József:
Fekete és kék
Égi bolondozás

Szimfóniák háttércsendje
(2013/6)

Pollágh Péter:
30 mocska, 33 keresztje
Vasagyi Mária:
Voix humaine
Krajcsi Karola:
mikor
fantom

Mihályi Czobor:
A gyászoló kis fekete menyasszony
Lennert Tímea:
szoborsors
Hír(telen)
Zenészbál
Kár-omlás
Mantra
Gergely Tamás:
Kutyabarát
Vakmerő
Tűnnek a falban el
Bartha György:
egy utazás
szabadon
a nyugalom
türelem
Verebes Ernő:
Senkim földje
Döme Szabolcs:
Mint a légycsapó
Balogh István:

Mesebor

Beszédes István:
Zigóta

Megszólal a hal
(2013/5)

Gergely Tamás:
Titkos

Hankó Tóth Ádám:
Montázs
Tapasztalat
Zsineg
Jódal Kálmán:
Pietá
Sándor Zoltán:
A három bajtárs

Radivoj Šajtinac:
Elárvult tanya

Hajdanán és manapság
Megszólal a hal
Szalai Andor:
Ezüst 1

Baigaagui Alchoor:
Létfejtő
Úton
***
Heidegger erdeje
Narának
* * * *
A prédikátor
Döme Szabolcs:
Csak szólj, és jövök

Bartha György:
séta
látvány
rövidhír
mint
Balogh István:
Szétnéz a szent

Barna és fekete
(2013/4)

Csík Mónika:
Laurából versalan
Bonbonok
Hógombóc
Gyakorlásképp
Hattyúnyakú
Szegedi-Szabó Béla:
Hölderlin, falu
Jereván
Nagy Abonyi Árpád:
El Lisszabonból
Beszédes István:
Nárcisz-motívumok
Szerető
Mikola Gyöngyi:
Előszó
Ladányi István:
Szerzőség, szerzői identitás a műfordításban
Utószó
Czirok Attila:
Az igazság burkai
A hantmadár fészke
Sem sárkány, sem ifrit

Vreme/ogledalo
(2013/3)

Ana Terek:
Jelena
Tri
Atila Jas:
Zatvorenih očiju (Kadrovi Tarkovskog)
летење/Рубљов
барско огледало/Рубљов
приказа/Рубљов
искупитељ/Рубљов
библиотека/Соларис
време/Огледало
оклевање/Сталкер
ноћ/Носталгија
немост/Жртвовање
врт/Жртвовање
Draginja Ramadanski:
Interkulturalnost – u svetlu ruske književnosti
Sva vlast sonetima
Branko Radičević akmeist?
Dečja soba Volođe Nobokova
Čaba Segi:
Žica (Dnevnik moje dvadeset dvojke)
Sakriti onoga koji iz mene govori
– Sa Davidom Albaharijem razgovaraju Ištvan Ladanji, Emeše Rajšli i Zoltan Virag
Andrea Beata Bicok:
Knjigom za knjigu
Snežana Bukal:
Spremna na dugo čekanje – Pesme sa slajdovima
Драгиња Рамадански:
Како илустровати пацоловца
Как иллюстрировать Крысолова

»Nó belensz«
(2013/2)

Gergely Tamás:
Janis
Németül

Meg az élet
Kontra Ferenc:
Idegen (Regényrészlet)
Orcsik Roland:
Fertőzés (Részlet)
Bartha György:
már neve sincs
felhők
erőtlenség
Lennert Timea:
Vakfolt
Lótuszvirág
Szétvetület
Szögi Csaba:
Rakjatok be a gumiszobába
Szilágyiné Szabó Ágnes:
[Abbáziában a tenger]
[Fasírt, paradicsomleves]
Apám]

Roppant almárium
(2013/1)

Verebes Ernő:
B. bagoly
External
Apostata
Milenko Bodirogić:
Happy Night
(kis színi pornográfia)
Predrag Crnković:
Az éhség (részlet)
Gergely Tamás Stockholmi félpercesei:
Angyal
Gubajdulina
Jézus
Jódal Kálmán:
Nem adtak hozzá kétszersültet
Mihályi Czobor:
Roppant almárium